Heti Kommentárunk 31/ Feszültség Örményország és Azerbajdzsán között

Július 12-én örmény erők megtámadták az örmény határnál fekvő azerbajdzsáni Tovuz körzetet. A támadás következtében hét azerbajdzsáni katona halt hősi halált. A további kis intenzitású összecsapásokban mind a két fél veszteségeket szenvedett. Miközben Örményország Azerbajdzsánt vádolta, az azerbajdzsáni illetékesek a támadást „örmény provokációnak” minősítették. Ez az összecsapás újból a nemzetközi politika napirendjére vitte a hosszú ideje mozdulatlan feszültséget Örményország és Azerbajdzsán között.

1992-ben az örmény erők és az általuk támogatott örmény milíciák megszállták Azerbajdzsán közel 20 százalékát, köztük Hegyi-Karabah térségét és a környékén található hét körzetet.

Több millió azerbajdzsáni törököt űztek el otthonából. Több tízezer azerbajdzsáni vesztette életét. 1994-ben tűzszüneti megállapodást írtak alá, és azóta „befagyottként” tartották számon a konfliktust. Azonban 2016 áprilisában négy napig tartó intenzív háború tört ki, ami 200 halottat hagyott maga után. 2018 nyarának elején az azerbajdzsáni erők akciót indítottak, hogy visszaszerezzék a Nahicseván Autonóm Köztársaság hegyvidékén stratégiai jelentőséggel bíró Gunnut falu környékét. 1994 óta ez a két esemény volt az egyetlen változás a térségben.

A tovuzi támadás azt jelenti, hogy egy új függönyt vontak fel az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktusban. Ez az összecsapás a korábbiakhoz hasonlóan több, mint csupán egy lokális konfliktus. Oroszországot, Iránt és Törökországot is beleértve, a térség egészére kiterjedő geopolitikai versengés egyik elemeként kell tekinteni rá. A Tovuz térségében elkövetett támadás mögött ezzel összefüggésben számos ok található.

Ezen okok közül az első, hogy a regionális versengést megpróbálják kiterjeszteni a Kaukázus vonaláig. Ezen a ponton nem árt emlékeztetni rá, hogy Oroszország szítja a két ország közötti konfliktust. Ez az összecsapás új lehetőséget kínál Oroszországnak arra, hogy megerősítse a hatalmát a térségben. Noha Oroszország fő stratégiája Örményországon alapul, mind Örményország, mind pedig Azerbajdzsán számára ő a legnagyobb fegyverbeszállító ország. Ebből a nézőpontból fontos, hogy a regionális instabilitás újabb okot szolgáltat Oroszországnak arra, hogy mindkét országnak fegyvereket adjon el.

Irán egy másik regionális játékos, amely beavatkozik az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktusba. Irán közeli viszonya az Azerbajdzsán főellenségének számító Örményországhoz, Bakut is nyugtalanítja. Az 1990-es évek elején zajló hegyi-karabahi háború idején Irán Örményország oldalán állt, hogy ezzel marginalizálja Azerbajdzsán szerepét a térségben. Az Örményország és Irán közötti kereskedelem rekordszintet ért el 2019-ben. Haszan Ruhani iráni köztársasági elnök tavalyi örményországi látogatása során kijelentette: „Nagy fontosságúnak tartjuk, hogy minden területen fejlesszük és bővítsük a kapcsolatainkat barátunkkal és szomszédunkkal, Örményországgal.”

Természetesen történelmi és kulturális okokból Törökország szintén a térség legfontosabb játékosa, és Azerbajdzsán mellett foglal helyet. Az az eshetőség, hogy Oroszország a dél-kaukázusi feszültség növelésével akarja elterelni Törökország figyelmét Szíria és Líbia felől, még fontosabbá teszi Törökország pozícióját. Ha figyelembe vesszük Moszkva befolyását a jereváni kormányra, ez is egy lehetőség.

Az említett regionális versengés mellett gazdasági okok is meghúzódnak az összecsapás mögött. A megtámadott Ağdam falu Eurázsia csomópontján, a Kaszpi-tengert Európával és a nemzetközi energetikai piaccal összekötő nagy kőolaj- és földgázvezetékek közelében helyezkedik el. A térképre tekintve csupán három útvonal látható, amelyen le lehet bonyolítani az Európa és Ázsia közötti energiaszállítást és kereskedelmet: Irán, Oroszország vagy Azerbajdzsán. Ez a csupán 100 kilométer széles kis kereskedelmi korridor Azerbajdzsán második legnagyobb városa, a térségen áthaladó régi selyemút kereskedelmi központja, Gence (Gandzsa) nyomán „Gencei átjáró” néven ismert. A legutóbbi összecsapások többségére pont e Gencei átjáró közepén került sor.

Jelenleg három nagy kőolaj- és földgázvezeték van, amelyek Oroszországot és Iránt jelentős mértékben elkerülve a Gencei átjárón haladnak keresztül: a Baku-Tbiliszi-Ceyhan vezeték, a Baku-Supsa vezeték és a Déli Gázfolyosó. A Nyugat-Európát a Kaszpi térséggel összekötő optikai kábelek, valamint a közúti és vasúti összeköttetés is a Gencei átjárón haladnak át. Azaz a tovuzi támadás közvetlenül ezt a geo-ökonómiai képletet veszi célba. Ha Oroszország egyszerre mind Európát, mind pedig Líbia és Szíria miatt Törökországot is meg akarja szorongatni, akkor jobb célpontja nem is lehetne a Gencei átjárónál. Több oka is van arra, hogy ebből a célból magát Örményországot használja fel. Belpolitikai okoktól a gazdasági helyzet rosszabbodásáig, Örményországnak számos ürügye van arra, hogy Azerbajdzsánt zargassa.

Az Örményország és Azerbajdzsán közötti feszültség egy új regionális válság hírnöke. Ebből a szempontból nagy figyelemmel kell követni, és fel kell készülni arra az eshetőségre, hogy a konfliktus tovább fog mélyülni.