Globális Pespektíva(12)

Az Európában növekvő rasszizmus, fasizmus, nácizmus, Iszlám-ellenesség, a más életforma fenyegetésnek tartása egymásba fonódó betegségek, melyeket még ha a muszlimokra és menekültekre fognak is, valójában az Európa saját maga által létrehozott válság részei, ahogy korábbi cikkünkben már utaltunk rá.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem politikatudományi karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

Korábban az Európában zajló folyamatot a törökországi február 28-hoz hasonlítottam. (http://www.star.com.tr/acik-gorus/avrupayi-28-subatindan-kim-cikaracak-haber-1168353/)

A német belügyminisztérium adatai szerint adatai szerint 2017-ben mindössze egy év alatt 950 támadás (napi 3) történt muszlimok ellen, ebből is láthatjuk, milyen szintre jutott a helyzet.

Kijuthat-e Európa ebből a válságból?

Ehhez először a válság okait kell megvizsgálni.

Globális bizonytalanság: Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Törökország, India és Latin-Amerika eseményeivel a II. Világháború után létrehozott rend megrendül. Ez a bizonytalanság minden országban okoz feszültséget. Újra megkérdőjelezik a hagyományos szövetségeket és ellenségeket. Újratervezik az országok közötti kapcsolatokat. Az országok közötti blokkok helyét az egyes témákban kötött szövetségek vagy ellenségesség veszik át.

A nyugat nem használta ki megfelelően a globalizációt: Európának és az Egyesült Államoknak nem származott kellő haszna a globalizációból. Kína, India, Brazília vagy Törökország több nyereséggel kerültek ki ebből a folyamatból. Ezért egyes országok, elsősorban az Egyesült Államok, épp ellenkezően foglaltak állást, mint a korábban pont általuk védelmezett globalizációs politika, mint a szabadkereskedelem és vámmentesség. Mivel nem származott kellő hasznuk a globalizációból, az európai gazdasági stagnálás, politikai, társadalmi, gazdasági, pszichológiai témákat kedvezőtlen fényben állítja be.

Nyugaton a beszéd és a gyakorlat is gyorsabban globalizációellenessé válik. Ez a helyzet érthető a nyugat szempontjából. De a globalizációból nyereséggel kikerült országokban is, mint például Törökország, az értelmiség és politikai vezetők fenntartják a régi globalizációellenes szólamokat, ami felveti a kérdést, hogy tudatában vannak-e az új valóságnak.

Európának nincs sokszínű múltja: Az európai válság egyik fontos oka, hogy a globalizációs folyamat közelebb hozta és láthatóbbá tette a más identitásokat, kultúrákat és szokásokat. Amíg az eltérő identitások távoli országokban vannak, addig tolerálhatók voltak. De ha a szomszédról, munkatársról, munkáltatóról, alkalmazottról van szó, már más a helyzet. Mert Európának nincs olyan sok identitású, sokszínű múltja, ami ezt elviselhetővé tenné, csak az elmúlt évszázadban kezdte kipróbálni az együttélést a különbségekkel és mássággal, az egy évszázad pedig történelmi szempontból tegnapnak számít.

Jövőkép nélküli vezetők: Az európai jobb- és balközép pártok ahelyett, hogy a szélsőséges áramlatokkal szemben a józan észt helyezték volna előtérbe, a szavazatvesztéstől félve még szélsőségesebb szólamokat tettek magukévá. Ez nem akadályozta meg a neonáci és újfasiszta pártok felemelkedését, és ilyen módon a jobb- és balközép pártok is kezdtek szélsőségessé válni. E folyamat eredményeképpen az európai politikai ellenzék egyre inkább szélsőjobboldali pártokból áll.

Az asszimilált közösségek hatása: Az országukban zajló problémák elől Európába menekült, társadalmi befogadásra nem találó, s ezért a politikai területet domináló asszimilált közösségek leginkább elmérgesítették a kapcsolatot a korábbi és jelenlegi országuk között. Az Európa által is bátorított asszimilált rétegek viszont pusztító hatással vannak a saját helyzetük törvényesítése érdekében nem asszimilálódó, a társadalomhoz a saját identitásuk és kultúrájuk szerint élve hozzájárulni kívánó bevándorlók ellen.

Az asszimilálódott, legális csoportok mellett a Nyugat által befogadott, az bevándorlók országaiból származó terrorszervezetek tevékenysége is mérgezi Európa és az országok kapcsolatát.

Ezekkel az okokkal magyarázhatjuk Európa válságát, és nem is látunk sok reményt arra, hogy ez a válság rövid idő alatt legyőzhető. Mert a fenti okok nem fognak máról holnapra megváltozni. A válsággal szembenézve a kockázatvállaló, jövőképpel rendelkező vezetők tudják belőle kivezetni országaikat. Sajnos Európában a jövőképpel rendelkező vezetők száma és befolyása is napról napra csökken.

Az ilyen helyzetben a véleményformálók, értelmiségiek is fontos szerepet játszhatnak. A válságból való kilábalás érdekében eléggé tudatában van-e Európa a szabadság és sokszínűség fontosságának? Elképzelhetetlen, hogy a német nácizmust és olasz fasizmust is megélt vén kontinens véleményformálói ne lennének ennek tudatában. De ők nem azért tesznek erőfeszítéseket, hogy a válságot megállítsák és visszájára fordítsák. Ezért hangjuk egyre inkább elhalkul. A rasszista pártok egyre több szavazatot kapnak. Egyre szűkül a szabadság. Mivel a szabadság területeinek szűkülése egyelőre a muszlimokat és bevándorlókat érinti leginkább, még ők sem veszik észre és nem tartják fontosnak.

Sajnos nem nagyon reménykedem abban, hogy Európa rövid időn belül kilábalhatna ebből a válságból. Először a benne lévő különbségekre, majd arra gondoltam, hogy Európa rosszabb napokat vár. Nagyon szerettem volna, ha tévedek. Remélem, hogy Európa ezúttal egy újabb világháború nélkül megérti hibáját. Tudatában lesz annak, hogy hová vezeti az egyre sötétebb jövő, az egyre szűkülő szabadság. És nekünk is meg kell tennünk a kötelességeinket. Írásainkkal továbbra is figyelmeztetjük Európát a válságra, amellyel szembenéz, megmutatjuk a kiutat és megoldást javasolunk.