Globális Perspektíva (49)

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

Globális Perspektíva (49)

A globalizáció kora, melyben élünk, sokféleképpen megváltoztatja életünket. A múltban hosszú évszázadok alatt sem történt annyi változás, mint ma egy pillanat alatt. David Harvey szociológus „a tér és idő összesűrűsödésének” nevezi ezt a folyamatot. Ebben a korban az események, kapcsolatok, változások olyan gyorsan történnek, hogy az ember szinte beleszédül. A távoli közellé vált, a közeli távolivá. Tudjuk, amit korábban nem tudtunk, de elfelejtettük azt, ami korábban bevett tudás volt. Ahogy Ortega Gasset is mondja, „a fejlett civilizáció súlyos problémát jelent. Ahogy nő a fejlődés, úgy nő a veszély is. Az élet minden nap egy kicsit jobb és szebb, s ennek elkerülhetetlen eredménye az, hogy kicsit zavarosabb és nehezebb is.”

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

 

Arra próbálok rámutatni, hogy a hagyományos korokhoz képest teljesen más személyiségekkel, kultúrákkal, szervezetekkel együtt élő egyének, csoportok, szervezetek, államok milyen nyelven, szavakkal és hozzáállással tudnak kapcsolatot kialakítani egymással. Mert az, hogy a hagyományos kapcsolatok felbomlottak, az élet sokrétűvé és zavarossá vált, és nagyon különböző személyiségek kénytelenek együtt élni, növeli a bizonytalanságot.

A ma globális szinten tapasztalható elidegenedés, gyűlölet, kirekesztés egyik oka is ez a bizonytalanság. A használt nyelv és hozzáállás a szilárdabb időkben is fontos. De a bizonytalanságban még inkább befolyásolja az egyének, csoportok, szervezetek és államok közötti kapcsolatot a használt nyelv, kifejezések és hozzáállás. A szilárd vagy ismert helyzetekben elfogadható számos viselkedésforma a bizonytalan időszakokban nyugtalanságot kelt.

 

Milyen nyelv/kifejezés/hozzáállás: demonstráció, ellenzék, kormányzat?

Az egyének, közösségek, szervezetek, államok milyen nyelvet, kifejezéseket használjanak környezetükkel, a hasonlókkal és másokkal? A kérdésre adott válasz azért is fontos, hogy az általunk elfogadhatatlannak tartott viselkedésformákat vagy beszédet is képesek legyünk megérteni. Erre a kérdésre az egyén szempontjából fogok utalni, de a perspektívát a társadalmak, szervezetek, államok közötti kapcsolatokra is könnyen alkalmazhatjuk.

Hogyan kell hozzáállni az emberek közötti kapcsolatokhoz? Mindig bíráló nyelvet, kifejezéseket kell alkalmazni? Aki folyton bíráló stílust alkalmaz, az mindig ellenzékben marad? Vagy legyen szó bárkiről, építő kapcsolati formát fog használni?

Egy konferencia leírásával próbálok rávilágítani arra, hogy mit akarok mondani. Meghívtak egy konferenciára, melyen muszlim országok volt miniszterei, képviselői, véleményvezérei vettek részt. Egy szállodában, a nyilvánosság kizárásával zajlott. De a beszédek hihetetlenül túlfűtöttek voltak. A pulpitusra lépve minden résztvevő Istenre esküdözve, érzelmektől túltelített arab nyelvű beszédet tartott, a kiabált jelszavaktól szinte remegett a terem is.

Amikor hozzám került a szó, én ilyen stílusban tartottam meg a beszédemet: „Igen, az iszlám világnak valóban rendkívül fájó, súlyos problémái vannak. De ez egy zártkörű ülés. Ha nyugodtan vizsgáljuk meg ezeket a kérdéseket, eredményre juthatunk.” Mint azt elképzelhetjük, a sok forróvérű előadás között az én nyugalomra felhívó szavaim kapták a legkevesebb tapsot.

Ezzel együtt ez a konferencia három különböző beszédmódot, álláspontot tanított meg nekem.

Az első az utca vagy a demonstráció nyelve/kifejezései/álláspontja. Az utca nyelve rendkívül hatásos nyelv, melyet néha használnunk kell. Néha a találkozók, bemutatók, demonstrációk ezzel érhetik el legkönnyebben céljukat. Július 15-höz hasonlóan néha olyan üzenetet lehet átadni az utca nyelvével, amit semmi mással sem. De az utca nyelve úgy hatékony, ha akkor használják, amikor szükség van rá. Folyton az utcára hívva, az utca nyelvét használva nem lehet építő és maradandó kapcsolatokat/rendszereket kiépíteni. Nem lehet kulturális mélységet, civilizált gazdagságot építeni. Az említett konferencia nyelve a demonstráció nyelve volt.

A második az ellenzék nyelve: a rendszer keretein belül maradó, valamit felépíteni akaró, csak a kormányzatot, vezetést, vezetői pozícióban lévő embereket bíráló nyelv. Példának hozhatjuk fel erre a baráti kapcsolatokban, szervezeti munkában folyton vitázókat, vagy az eredmények hiányát folyton bíráló politikai pártokat. A kizárólag bíráló hozzáállás a nonfunkcionálistól a pusztító kritikáig terjedhet. Azonban ha a bírálat megoldási javaslattal együtt hangzik el, vagy építő, az fejleszti az egyént és a szervezeteket is.

A harmadik a kormányzati nyelv, amely átfogó, építő nyelvet/kifejezéseket/álláspontot foglal magába. Ez a hozzáállás nemcsak a politikai vezetés, hanem egyének esetében is lehetséges. Egyesek nem a demonstráció vagy ellenzék, hanem a kormányzat nyelvén alakítanak ki kapcsolatokat. Erőfeszítést tesznek azért, hogy a környezetükben lévőket a saját soraikba állítsák. A fiatal korukban reaktívabb, ellenzéki nyelvet beszélők felnőtté érve a kormányzati nyelvre válthatnak. Hiszen az ifjúság a forróvérű éveket jelenti. De az évek vagy a pozíció növekedésével inkább a kormányzat nyelvét/kifejezéseit/hozzáállását várják el tőle. Gondolkodjon el kicsit. Idősebb lett, eljutott egy bizonyos pozícióba. De emberi kapcsolatait tekintve még a gyűlések, vagy az eredményt nem hozó, meddő lázadás álláspontját képviseli. Egy bizonyos kor és pozíció felett az embertől azt várják, hogy józanabbul, alaposabban és nyugodtan álljon a kérdésekhez. Aki építő nyelvet használ másokkal, az az egyének, társadalmak, szervezetek és államok fejlődéséhez is hozzájárul. Az emberi kapcsolatokban alkalmazott hozzáállás is közvetlenül befolyásolja a használt nyelvet.

E három nyelven kívül ott van még a hízelgés nyelve, amelyet bizonyos érdekek elérésében használnak a másikkal szemben, de ezt nem tekinthetjük önálló nyelvnek, mivel nem hoz létre semmit.

A demonstráció és ellenzék nyelvéhez hasonlítva, a kormányzat nyelve szükségessé tesz bizonyos mértékű érettséget és tapasztalatot. Egy bizonyos idő is kell ahhoz, hogy valaki képes legyen használni. A kormányzat nyelve olyan nyelv, amelyet tanulságokat levonva megtanulhatunk, fejleszthetünk.

És ön, mindennapi életében általában hogyan pozícionálja saját magát, milyen nyelvet használ?

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését ismertettük a témában...

 



Még több hír