Globális Pespektíva (8)

Az Ankara Yıldırım Beyazıt-egyetem Politikai Tudományok Kara dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL kiértékelései következnek.

Európa válsága

Gondolkodjunk el egy pillanatra, ha az ön országában 5 keresztényt vagy zsidót elevenen elégetve ölnének meg, mi lenne a világ reakciója? (2017. október 2-án Franciaországban egy gyújtogatásban 5 muszlim, köztük 3 török gyermek égett halálra.) Vagy ha az országában minden évben több tudat templomot, zsinagógát érne támadás, vagy gyújtanák fel? (2015 utolsó negyedévében Németországban 24 mecsetet ért támadás. http://gocvakfi.org/almanyada-cami-saldirilari/).

Egyetlen ország sem akarja, hogy ilyesmik történjenek területén. Ég a kérdést feltenni is fájdalmas. De ha az ön országában ilyesmik történnének, az országa biztonsága, a jogok és szabadság megsértése, a más életmódok fenyegetettsége az egész világ napirendjén lenne, minden ember emlékezetébe beleégne. A szégyentől ön sem tudná felemelni a fejét. De ne aggódjon, ezek az események nem az ön országában, hanem európai országokban történnek. Ezért ön sem tud róla, és a világ sem.

Értékteremtő Európa

Európa a közelmúltig nem volt ilyen. Különösen a II. Világháború fájdalmas tapasztalataival Európa az együttműködést, kölcsönös megértést, megosztást hangsúlyozta. Ez a pozitív hozzáállás hívta életre az Európai Uniót is. Az Európai Unió pozitív napirendjével és együttműködéssel rendkívül fontos előrelépést tett a fasizmus, nácizmus és más rasszista megközelítések ellen, a demokratikus értékek előmozdításáért, a jog felsőbbrendűségéért, a társadalmi és gazdasági szabadság kiterjesztéséért. Ma már odáig jutottunk, hogy ezeket az értékeket felemésztették, de akkor is tagadhatatlan, hogy a közelmúltig az Európai Unió milyen hozzájárulásokat tett ezek területén. Még ha George Friedman „Európa válsága” című munkájában azt is állítja, hogy az 1945-1991 között Európában elért siker nem Európának köszönhetők, hanem annak, hogy az Egyesült Államok és Oroszország békét erőltetett Európára, én nem ezen a véleményen vagyok. Tagadhatatlan, hogy Európa tanult a fájdalmas leckékből, elvhűbb politikát alakított ki, és jó hatással volt a térségre.

A bezárkózott, félelmeinek engedő, fenyegetést teremtő Európa

De a jelenlegi ponton sajnos már nincs ilyen Európa. Olyan Európa van, ahol napról-napra nő az idegenellenesség, menekültellenesség. Egyre több szavazatot kapnak a fasiszta és náci pártok. A rasszista pártok már bekerültek a kormánykoalíciókba. A józanul gondolkodó vezetőkből egyre kevesebb van, egyre több a jövőkép nélküli vezető. Már nincs is hírértéke a más életmódot folytatókat, vagy imahelyeiket ért támadásoknak.

A közvélemény-kutatások szerint a bevándorlók napról-napra jobban elidegenednek.

A politikai pártok nem az országukat előmozdító, jóra vezető programokkal, hanem a menekültellenességre alapozó negatív kampánnyal próbálnak kormányra kerülni. Az osztrák példából is láthatjuk, hogy egy párt a „zéró bevándorló” programmal kormányra kerülhet. Ha arra gondolunk, hogy a menekültek száma Ausztriában egy századnyi része sincs a Törökországban élőkének, egyértelműen láthatjuk, hogy Európa milyen félelemkeltő, rettegő hangulatnak adta át magát (a Törökországban élő 3,5 millió menekült századrésze 35 ezer lenne).

Elveszett racionalitás

Az országok időről időre ilyen válságba kerülhetnek. Az ilyen helyzetekben az állami szervek és a jövőképpel rendelkező vezetők józan politikával megelőzhetik a válság elmélyülését, és kihúzhatják az országot a válságból.

De a bevándorlók, menekültek, muszlimok, törökök ellen mutatott reakciókat, a folytonosan rájuk irányuló vádakat nézve, azt mondhatjuk, hogy Európa éppen leveszíti a józan gondolkodását. Egy magabiztosságát, racionalitását elvesztett Európával nézünk szembe. Mintha a skolasztikus időszakon való túllépést szolgáló felvilágosodás rendkívül meggyengült volna.

Európának nem a bevándorlókat kellene vádolni helyzetéért

Ez a helyzet alapjában véve Európa válsága. Bevándorlók, muszlimok, törökök régóta élnek Európában. Manapság sem emelkedik a számuk jelentősen. A bevándorló csoportok életmódja sem változott különösebben. Mivel Európa a közös értékteremtés időszakában sokkal pozitívabban állt ezekhez a közösségekhez, ma pedig csak vádaskodó és elidegenítő nyelven szól róluk, be kell látni, hogy a probléma forrása kétségkívül Európa. A válság hátterében az Európában zajló gazdasági visszaesés áll, az, hogy nem profitált kellőképpen a globalizációból, és Európának nincsen változatos identitású múltja.

Európa a II. Világháború előtt is egy nagyon hasonló válságot élt át. A nehéz helyzet miatt Európa nem látta saját válságát, így a zsidókat kezdte a probléma forrásának látni. A másságtól félő és a fenyegetettség érzését fokozó Európa úgy döntött, hogy a zsidók számlájára írja saját válságát. Amit a zsidókkal tettek, majd a II. Világháború, mellyel Európa saját magát, a térséget és a világot is tűzbe borította, egyértelmű bizonyítéka volt, hogy a válságnak semmi köze nem volt a zsidókhoz. De az egész világ nagyon súlyos árat fizetett azért, hogy Európa nem volt képes szembenézni önmagával.

Ma pedig Európa a bevándorlók és muszlimok viszonylatában tárgyalja saját jövőjét. A bevándorlókra és muszlimokra irányuló korlátozó, szabadságukat behatároló politikát folytatnak. Szemet hunynak az életmódjukra, imahelyeikre irányuló támadások felett. Az európai gondolkodóknak, értelmiségnek és állami vezetőknek helyesen kell értelmezniük a kérdést, hogy ne essenek ismét ugyanabba a halálos történelmi hibába.

Túl lehet-e lépni a válságon, melybe Európa zuhant? Ehhez elsőként azt kell meglátniuk, hogy a válság okai nem a bevándorlók, a muszlimok vagy a törökök, és szembe kell nézniük önmagukkal. Én nem nagyon reménykedem abban, hogy Európa képes túllépni saját válságán. Ez azonban már egy másik írás témája.

Az Ankara Yıldırım Beyazıt-egyetem Politikai Tudományok Kara dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL kiértékelései következtek.