„Már könnyeink sem maradtak…”

Az anya, aki nem akarta a terrorizmusnak áldozni fiát, augusztus 24-én visszakapta gyermekét, s eltökéltségével példát állított a hasonló fájdalmat átélt anyák elé.

55-re nőtt a családok száma

Fevziye Cetinkaya, Remziye Akkoyun és Ayşegül Biçer is példát vett Akar küzdelméről, s az általuk szeptember 3-án indított ülősztrájkhoz csatlakozó családok száma már elérte az 55-öt.

A párt irodája előtt egész nap gyermekeiket váró anyák ülősztrájkjához számos támogató látogató csatlakozik.

Süleyman Soylu belügyminiszter és Zehra Zümrüt Selçuk családügyi miniszter mellett a hősi halottak családjai, politikusok, művészek, írók, civil szervezetek képviselői és a társadalom minden szegmenséből származó polgárok látogatják meg a családokat, hogy osztozzanak fájdalmukban, s támogatásukról biztosítsák őket.

A kezükben gyermekeik fényképeivel ülősztrájkot folytató anyák tovább várják gyermekeiket.

„Kioltották az életünket”

Immiham Nilifikra édesanya azért csatlakozott az ülősztrájkhoz, hogy visszakapja fiát, Mehmetet, akit 4 éve hurcoltak el Isztambulból.

Az anya a HDP-t tartja felelősnek fia elrablásáért:

„Tudom, hogy a HDP rabolta el a fiamat. Adják vissza a gyerekemet! Sem hírt, sem telefonhívást nem kaptunk tőle. A családunk halott. Elrabolták a gyerekünket, kioltották az életünket. Már könnyeink sem maradtak. Mit akartak a gyerekemtől? A fiam a légynek sem tudott ártani, és nagyon jó tanuló volt” – mondja az anya, aki 2 hónapja folytat ülősztrájkot, és választ vár a HDP-től.

„Jöjjenek ki, és mondjanak valamit! Ők is kurdok, jöjjenek, és üljenek le közénk. Én nem ilyen kurdokat akarok. Én is kurd vagyok. Ne a gyerekemen keresztül politizáljanak! Elvették a fiam szabadságát, elvették a jövőjét! A végsőkig folytatjuk a demonstrációt” – jelentette ki a fájó szívű anya.

„Nem megyünk innen, amíg vissza nem kapjuk a gyermekeinket!”

Az ötgyerekes Fatma Bingöl Isztambulból 5 évvel ezelőtt, 14 éves korában elrabolt Tuncay nevű fiáért demonstrál, akit vissza akar kapni.

„Hozzák vissza a gyerekeinket! Micsoda szégyen, bűn, hogy ennyi anyát itt váratnak ennyi ideje. Senkinek nincs joga ennyi anyát kínozni, a könnyeiket ontani. Mind összefogtunk, nem megyünk innen, amíg vissza nem kapjuk a gyerekeinket. Akár meg is ölhetnek minket, nem félünk a haláltól” – mondja.

„Nézzék, milyen bűnöket követ el a PKK a kurdok ellen”

Songül Altintas a fiáért, Müslümért tüntet, akit 2015 október 2-án raboltak el a terroristák, amikor be akart vonulni a haza szolgálatára. Az anya 4 éve semmilyen hírt nem kapott fiáról.

„60 napja vagyunk itt, de ha kell, 60 évig is maradunk. Addig maradunk itt, amíg a gyerekünk vissza nem tér” – mondta az anya, aki felhívást intézett a többi családhoz is, akiknek szintén elrabolták a gyermekeit, hogy csatlakozzanak a demonstrációhoz:

„A kurd anyák most már ébredjenek fel, és nézzék, milyen bűnöket követ el a PKK a kurdok ellen! Nem sajnálják sem a szülőket, sem a gyermekeket. Vegyék már észre, egyetlen ellenségünk van, és az a PKK” – mondta.

„Nem megyek innen, míg a lányom vissza nem tér”

Yasin Kaya édesapa lányát, Çiğdemet 4 évvel ezelőtt Ağrıból rabolták el és hurcolták a hegyekbe.

Kaya hangsúlyozza: a demonstrációban részt vevőket nem érdekli a tél, a hideg, és tovább várják gyermekeiket:

„Nyilatkozatot várunk! Én nem megyek innen, míg a lányom vissza nem tér. Azt állítják, hogy ők is kurdok, de ezek nem kurdok. Mi vagyunk az igaz kurdok. A HDP a hegyekbe hurcolta a gyermekeinket. Jöjjenek ide, és mondják ki, hogy vesszen a PKK, ők nem vállalnak vele közösséget. Akkor elmegyünk. De mi őket tartjuk felelősnek.”