A katari válság, a törökök és az arabok

Harmadik hetéhez érkezett a Katar és néhány Öböl-ország között kirobbant válság. A válság megoldására tett kísérletek nem tudtak véget venni a rágalomhadjáratnak és politikai vetélkedésnek, aminek súlyos gazdasági és geopolitikai következményei vannak. A válság rávilágít, hogy mennyire törékeny az öböl menti térség rendje, és milyen ingatag kapcsolata az USA-val és Európával.

Katar visszautasítja a vádat, hogy a terrorizmust támogatná, és konkrét bizonyítékokat követel, ahogy minden ország ezt tenné hasonló vádak esetén. Hiszen ez tényleg nagyon súlyos vád. A katari tisztségviselők komolyan veszik a vádat, de eddig nem kaptak semmiféle konkrét bizonyítékot, ami a terrorizmushoz kötné Katart az Öböl térségében, Szíriában, vagy bárhol máshol. Ezen kívül Katar tisztességtelennek, a nemzetközi normákkal és a muszlim országok közötti barátsággal ellentétesnek tartja a jelenlegi embargót.

Ez elfogadható érvelés, főleg, mivel semmiféle bizonyíték nem támasztja alá azt a vádat, hogy Katar a terrorizmust támogatja. A Katar elleni intézkedések valóban aránytalanok, és nem járulnak hozzá a válság megoldásához. Katar kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni, amíg a blokádot fel nem oldják. Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emirátusoknak hallgatnia kellene, és fel kellene oldani az embargót, hogy a párbeszéd és egyeztetés megkezdődhessen. Ugyanakkor a kuvaiti emír sokat tett a feszültség csökkentéséért és a válság megoldásáért, példáját pedig követni kellene. Törökország is kész a segítségre.

A válság kirobbanása óta Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök több térségi vezetővel tárgyalt telefonon a feszültség csökkentése érdekében, hogy a problémára békés megoldást találjanak. Katar embargóval sújtott polgárait segítendő, Törökország humanitárius gesztusként élelmiszert is küldött. Ugyanakkor a parlament helyben hagyott egy katonai támaszpontra vonatkozó szerződést Katarral, melynek célja, hogy nem csupán Katar, hanem az egész Öböl-térség békéjéhez és biztonságához hozzájáruljon. Erdoğan köztársasági elnök többször kijelentette, hogy a két Áldott Mecset őrzőjének, Szalman ibn Abdulaziznak különleges szerepe van a válság megoldásában a legerősebb Öböl-ország vezetőjeként. Ezzel az állásponttal Törökországnak nem célja beavatkozni bármely ország belügyeibe. Egyes propagandisták állításaival ellentétben, akik ki akarják használni a válságot a török-arab kapcsolatok megrontására, Törökország nem akar mást, mint a válság békés megoldását.

Most kollektív és összehangolt cselekvésre van szükség az egység és testvériség szellemében, különösen, amikor továbbra is folyik a szíriai háború, katasztrofális politikai és humanitárius következményekkel, egyre nagyobb a felekezeti feszültség, és a terrorizmus túllépett a nemzeti határokon. Minden érintett félnek a közös cél érdekében kellene együttműködnie, félretéve a kicsinyes különbségeket és alantas motivációkat.

Mostanra egyértelműnek kell lennie, hogy a mostani válság többről szól, mint terrorista vádakról. Arról is szól, hogy hogyan kellene kezelni a muszlim politikai mozgalmakat, vagyis a Muzulmán Testvériséget és a Hamaszt. A Muzulmán Testvériség régóta elutasítja a terrorizmust, és elhatárolja magát minden erőszakot alkalmazó csoporttól. Egyiptomban, ahol brutális katonai puccs vetett véget Muhammad Murszi köztársasági elnök elnökségének, a Testvériség nem folyamodott erőszakhoz. Tagjai ezreit ölték meg, és még többet bebörtönöztek. Vezetői csaknem 4 éve börtönben sínylődnek. Ha a föld alá kényszerítik a Testvériséget, az csak az erőszakos szélsőségesek érdekeit szolgálja.

Ami a Hamaszt illeti, az arab világban mindenki a palesztin függetlenségért folytatott küzdelem részének tartja. Terrorizmussal vádolni a Hamaszt most, ha van ilyen szándék, nem sok értelme van. A Hamasz a palesztin társadalom része, és az izraeli megszállás elleni mozgalomé. Az a tény, hogy a Hamasz irodája Dohában van, nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy Katar a terrorizmust támogatja, mert az iroda áthelyezését Damaszkuszból Dohába néhány évvel ezelőtt a régió kulcsszereplői közösen koordinálták.

Bár a dinamika még jelenleg is folyik, vannak olyanok, akik arra akarják a válságot kihasználni, hogy az ellenségeskedés magvait vessék el a törökök és arabok között. Régóta folyik ez a játék, melyet mindenkinek el kell utasítania. Az évszázados állítás, hogy az arabok hátba döfték az oszmán birodalmat, évtizedeken át távol tartotta egymástól a törököket és arabokat. Hasonlóképpen, az a vád, hogy a köztársaság megalapításával a törökök hátat fordítottak az araboknak és a muszlim világnak, mély gyanakvást szított az arab tömegekben Törökország arab világgal való kapcsolatait illetően.

De a kölcsönös árulás ezen legendáját az elmúlt évtizedben lerombolták Recep Tayyip Erdoğan elnöksége alatt.A törökök és az arabok testvérek, barátok és szövetségesek, szomszédok és partnerek, és közösen kell együttműködniük az arab és muszlim világ biztonságosabb és jobb jövőjéért. A véleménykülönbségeknek nem szabad a vádaskodás, bizalmatlanság és rágalomhadjáratok ördögi körét okozniuk. Akik a törököket és arabokat egymás ellen próbálják fordítani, csak a saját kicsinyes érdekeikből cselekszenek. A médiaháborúk senkit nem segítenek. Ébernek kell lennünk minden olyan kísérlettel szemben, amely önpusztító rivalizálással és képviselők útján vívott háborúkkal próbálja elpocskolni intellektuális és politikai forrásainkat. Ehelyett arra kell koncentrálnunk energiáinkat, hogy kölcsönösen erőt adó környezetet hozzunk létre, és olyan szituációt, amelyben mindenki nyer.