Saját otthonról álmodnak a nomád pásztorok

A délkelet-anatóliai nomád pásztorok az egész évet vándorolva töltik nyájaikkal. A telet a Şanlıurfa környékén bérelt legelőkön felállított sátraikban vészelik át, az év többi részében pedig az anatóliai hegyi legelőkre hajtják állataikat. Az egész év során a civilizáció és modern élet kényelmétől távol kell élniük.
Az oktatástól az egészségügyi ellátásig, a technológiától a társadalmi életig számos lehetőségtől elesnek így, és életük nehézségek és fáradság közepette telik el.
A 65 éves Meryem Arat férjhezmenetele óta éli a nomádok életét. Az AA hírügynökség tudósítójának elmondta, hogy egész élete az állatok nyomában vándorolva telt el. Falujában minden család állattenyésztéssel foglalkozott, és a nomád, vándorló pásztorkodás nehézségeit élte meg.
Az asszony most már arra próbálja rábeszélni férjét, hogy hagyjanak fel ezzel az életmóddal:
„Ez a munka, amit mi végzünk, a legnehezebb a világon. Mintha állandó háborúban élnénk. Nincs otthonunk. A család minden tagjának állandóan dolgoznia kell,ezért a gyerekeinket nem tudjuk iskolába sem küldeni. Nekünk 10 gyermekünk van, és közülük csak egyet tudtunk taníttatni. Belőle viszont orvos lett, Allahnak legyen hála. Nekünk már késő, és már a gyermekeinknek is késő, de nem akarom, hogy az unokáimnak is ilyen életet kelljen élniük. Ezért, ha megtehetném, még ma eladnám az összes jószágunkat!”
A 40 éves Mehmet Turan is hangsúlyozta, hogy nem elég a rendkívül nehéz élet, de még azt sem tudják igénybe venni, amihez joguk lenne:
„Mindentől meg vagyunk fosztva. A gyerekeinek nem tudnak iskolába járni. Ha letelepednénk, és lenne egy állandó lakhelyünk, a problémák java része megoldódna. Így, ha valahol egy időre letelepszünk, még a legelő tulajdonosának is fizetnünk kell érte.”
Rıdvan Ulaş, aki eredetileg Elazığból származik, elmondta, hogy nyaranta a szülőfalujában él, se ősszel már 20 éve minden éveb áthajtja nyájait Şanlıurfába, ahol dúsabban a legelők, és az állatok jobban fejlődnek.
Ő is azt mondta: nem akarja, hogy gyermekeinek ugyanolyan nehéz élete legyen, mint neki, ezért három gyermekét a sógoráék nevelik, hogy iskolába tudjanak járni.