A hősi halált haltak gyermekeinek ajándékozták játékaikat

Çankırıban él az a hat, 6 és 12 év közötti kisgyerek, akik úgy döntöttek: legszeretettebb játékaikat, könyveiket és színes ceruzáikat a hősi halottak gyermekeinek ajándékozzák.
Az utóbbi hetek terrortámadásaiban számos rendőr és katona halt hősi halált, s ezek a hírek a Çankırıban egy házban lakó 10 éves İlayda Dirican és Talha Barak, a 6 éves Özge Eraslan, Melike Melisa Barak és Arda Berat Kırık, valamint a 12 éves Oğuz Eraslan szívét sem hagyták érintetlenül. A gyerekek egymást között beszélték meg a történteket, és eldöntötték: ők is tenni akarnak valamit a hősi hallottak gyermekeiért.
A gyerekek összegyűjtötték játékaikat, könyveiket, színeseiket, rajzokat készítettek és leveleket írtak, majd a szüleiknek adták át, hogy eljuttassák a hősi halottak gyermekeinek.

A kismacimat is elküldtem...
A 10 éves İlayda Dirican elmondta: nagyon elszomorította őket, amikor a tévében és az újságokban látták, hogy a terrortámadásokban hősi halált haltak gyermekei sírnak édesapjukért.
„Láttam a tévében a síró gyerekeket, és én is sírtam. El akartam nekik küldeni a játékaimat. Azt akartam, hogy ne legyenek olyan szomorúak. Azokat a játékokat küldtem el, amiket a legjobban szeretek, hogy ők is örüljenek neki” - magyarázta.
Hozzátette, hogy a játékokon kívül egy levelet is írt a mártírok gyermekeinek: „Megírtam nekik, hogy nagyon szeretem a játékaimat, de azt még jobban szeretném, hogy ne sírjanak többet. Megírtam nekik, hogy a hősi halottak gyermekei mind a testvéreink!”
Talha Barak is meg akarta osztani kedvenc játékait a hősi halottak gyermekeivel: „Azokat a játékokat akartam elküldeni, amik a legjobbak, és amik a kedvenceim! Azt akartam, hogy a játékaim és a mártírok gyerekei is boldogok legyenek. Öt játékot küldtem el. A kismacimat is elküldtem. Ezt a játékomat szerettem a legjobban. A bácsikámtól kaptam a születésnapomra, de most már a hősi halottak gyerekeié lesz...”

Képet is rajzolt a mártírok gyermekeinek
A kis 6 éves Özge Eraslan képet is rajzolt a mártírok gyermekeinek, és játékaival együtt elküldte nekik. Elmondta, hogy ő maga is nagyon szomorú lett, mikor a gyerekeket látta a tévében:
„Egy szép képet akartam rajzolni nekik. Az apukájuk, a bátyjuk katona volt, és meghalt, és én nekik akarom adni a legszebb játékaimat. És még képet is rajzoltam nekik. A gyerekek kézen fogva állnak, és nézik a madarakat, csupa színes madarakat, mindenki boldog, és a nap is süt a képen, aki akart, az rövidujjút is felvehetett. Azt akarom, hogy ők se legyenek többé szomorúak. Nekik is küldtem színes papírt, meg ceruzát és festéket, hogy ők is rajzolhassanak szép képeket...”