Újabb Ramadán, melyben Törökország válságokkal küzd

Egy olyan időszakban, amikor a világ egy kezelhetetlen folyamatban a terrorizmus, belső konfliktusok és háborúk miatt a bizonytalanság felé sodródik, a Ramadánt, a kegyelem és megbocsátás hónapját ismét hősi halottak képeivel kezdtük, Gázából, a világ vérző sebéből.

Az izraeli függetlenség bejelentésének és mintegy 750.000 palesztin otthonából való elűzésének évfordulóján, ismét működésbe léptek azok, akik zsarnokság útján próbálják a békét kikényszeríteni.

Jeruzsálem helyzete

Jeruzsálem helyzete, melyet minden ábrahámi vallás szentnek tart, nem véletlenül különleges. Oka van annak, hogy a világ országainak túlnyomó többsége nem ismeri el Jeruzsálemet egyetlen állam fővárosaként sem, s nem tart fenn benne nagykövetséget. Valójában az ENSZ 1947-es 181, határozata szerint Jeruzsálemet az ENSZ felügyelete alatt különleges nemzetközi rend szerint kell vezetni.

1948-as alapítását követően Izrael megszállta Nyugat-Jeruzsálemet, majd a Hatnapos Háború után 1967-ben Kelet-Jeruzsálemet is. 242. határozatában az ENSZ Biztonsági Tanácsa lefektette egy igazságos és tartós béke alapjait, s felszólította az izraeli csapatokat az 1967-ben megszállt területekről való kivonulásra. De Izrael Jeruzsálemet, ahol parlamentje és minisztériumai is vannak, az ország de facto fővárosának tekinti.

Izrael 1980-ban fogadta el a „Jeruzsálemi Törvényt”, s kijelentette, hogy „a teljes és oszthatatlan Jeruzsálem Izrael fővárosa”. Ezt a törvényt azonban az ENSZ 478. határozata megsemmisítette, s felszólított minden országot, akiknek nagykövetsége Jeruzsálemben volt, hogy költöztessék Tel Avivba. A határozat megszavazásánál az USA tartózkodott – bár fontos, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaként meglévő vétójogát nem használta fel.

A határozat után 13 ország (Bolívia, Chile, Kolumbia, Costa Rica, a Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Guatemala, Haiti, Norvégia, Panama, Uruguay, és Venezuela) Tel Avivba költöztette nagykövetségét.

Mit próbál tenni az USA?

1995-ben az USA kongresszusa elfogadta a Jeruzsálemi Nagykövetség Határozatot, az ENSZ 478. határozata ellenében, azt javasolva a szövetségi kormánynak, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Bár a törvény szerint a nagykövetséget 1999 májusáig át kellett volna helyezni Jeruzsálembe, újra és újra elhalasztották 6 hónappal az ügy érzékenysége és a Közel-Keleten lehetséges negatív következmények miatt.

2017. december 6-án, 100 évvel a Balfouri Nyilatkozat után, amely egy új zsidó haza alapítását ígérte a korábbi oszmán területeket Palesztinában, a 45. amerikai elnök, Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Történelmi, de szerencsétlen bejelentés volt a Közel-Keleten a békére és stabilitásra gyakorlat negatív következmények miatt.

Bár az USA tudta, hogy döntése fokozhatja a feszültséget és konfliktusokat, mégis igent mondott arra, amit az egész nemzetközi közösség elutasított, s a nemzetközi törvények ellenében Jeruzsálembe költöztette nagykövetségét.

A palesztinok számára ez a döntés sem volt más, mint az apartheid fal vagy a gázai blokád. Az USA döntése, melyet a nemzetközi közösség erős ellenállására sem vont vissza, felháborította a palesztinokat. Következményeként a polgári engedetlenséghez és erőszak nélküli ellenálláshoz folyamodó civilek erőszakkal és elnyomással találták szembe magukat.

A palesztinokat a nemzetközi közösség szeme előtt gyilkolták le az izraeli rendőrök, ezreket pedig megsebesítettek. Egyértelművé vált, hogy 70. évfordulóján a „Nakba”, a „Nagy Katasztrófa”, amely a palesztinokat elüldözte otthonaikból, tovább folytatódik.

Ankara próbálja oltani a tüzet a Közel-Keleten

A 2018. május 18-án Isztambulban tartott rendkívüli jeruzsálemi csúcstalálkozó, melyet Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök, az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) soros elnöke kezdeményezésére hívtak össze, nagyon fontos volt az irracionális és illegális tevékenységek leállításában.

Törökország mint mindig, most is kifejezte, hogy a lépések elsősorban magának Izraelnek ártanának, nem járulnának hozzá az ENSZ alapítása óta megoldatlan palesztin kérdéshez. Törökország hozta a legtöbb áldozatot a térségi béke biztosításáért.

Sajnos az érintett felek kevéssé értékelik ezeket az erőfeszítéseket, s a béke reménye újra és újra kudarcba fulladt. Amikor a Gázába segélyszállítmányt vivő Mavi Marmara hajó Gázába indult, ártatlan és fegyvertelen embereket öltek meg a fedélzetén. Bár a fájdalom még friss volt, Törökország lehetőséget adott Izraelnek, hogy bocsánatkéréssel és kártérítéssel járuljon hozzá a válság megoldásához.

Ekkor azonban negatív kampánnyal és rágalmazással próbálták megakadályozni a humanitárius segélyeket. Törökország a bombázások közepette próbált meleg ételt osztani a háború áldozatainak, miközben mások azt a rágalmat terjesztették, hogy az élelmiszert a terroristáknak, s nem a rászorulóknak juttatják el. Bár a Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA) békét, biztonságot és rendet próbált teremteni, csaknem terroristák támogatásával vádolták.

A gondos elemzés feltárná, hogy Törökország segélyei segítenek csökkenteni a feszültséget és a válság negatív hatásait. Minden kihívás ellenére Törökország tovább dolgozik, nem veszítve el motivációját.

Ebben a Ramadánban is a háborútól sújtott emberek Gázában egészségügyi szolgáltatásban részesülnek, gyógyszereket és orvosi felszerelést kapnak, 1000 család kap meleg élelmet minden nap, és több mint 100.000 palesztin, 12.000 család kap élelmiszert.

Bár ezek a humanitárius segélyek némiképp enyhítik a válsághelyzetet, főleg Gázában, a hosszú távú segítség javítja a palesztinok életkörülményeit.

Törökország erőfeszítéseivel az igazságosságon alapuló kétállami megoldást támogatja, s Izraelnek be kellene látnia, hogy elválasztó falakkal, törvénytelen gyilkosságokkal, fegyverekkel és bombákkal nem szerezhet legitimitást, hanem igazságossággal és belátással kellene vezetnie az államot.

Hosszú ideje küzd a válság ellen

Törökország az igazságosság és szolidaritás védelmét mindig is küldetésének tekintette, és kiállt az elnyomottak mellett, azok vallásától, nyelvétől vagy nemzetiségétől függetlenül. Például 1492-ben mintegy 200.000 zsidó menekült az üldöztetés elől az Oszmán Birodalomba.

Hasonló példákat láthatunk a köztársaság idején is. Törökország mindent megtett, hogy a II. Világháborúban a zsidókat a nácik üldözésétől megmentse, Necdet Kent, az akkori Marseilles-i konzul saját élete kockáztatásával mentette a náci Németországban élő török származású zsidókat. Ebben az időszakban Selahattin Ülkümen rodoszi török konzul a „török Schindler” nevet érdemelte ki 42 zsidó család megmentésével.

Ezeket a történelmi példákat nézve jobban megérhetjük Törökország mostani erőfeszítéseit. Az Oszmán Birodalom örököseként, mely 400 évig őrizte a békét és stabilitást a térségben, Törökország ma is hozzájárul a térség egyensúlyához.

Törökország célja sosem az volt, hogy kihasználjon vagy domináljon más országokat, hanem a világot mindenki számára élhetőbbé próbálja tenni. Globális célja van nemcsak 80 millió állampolgára, hanem a világ 7,5 milliárd lakója érdekében. Mianmarban és Bangladesben is megmutatta őszinte jó szándékát. Több ezer kilométerről jött, hogy segítsen a mianmari mészárlások elől menekülő arakaniaknak. Erdoğan intenzív diplomácia segítségével próbálta a világ figyelmét felhívni a válságra. A TIKA százezreknek biztosított meleg ételt minden nap. Ki állathatja, hogy Törökország önérdekből segít 5.500 kilométeres távolságban? Törökország csak próbál véget vetni azoknak a globális erőfeszítéseknek, amelyek a világot irányíthatatlanná teszik.

Török-izraeli kapcsolatok

A Török Köztársaság a béke és stabilitás megerősítésére irányuló erőfeszítései fontos részének tartja diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Szem előtt tartva Izrael háborúit és a feszültséget a térségi országokkal, az egészséges kapcsolatokkal saját elszigetelődését is megakadályozná.

A török-izraeli kapcsolatok minden egyes palesztin válság után romlanak. Törökország érzékenysége és humánus hozzáállása nem tetszik Izraelnek és ez befolyásolja a diplomáciai kapcsolatokat. A legutóbbi gázai válság után a követek visszahívása helyes lépés volt, de a diplomáciai kapcsolatok hosszas megszakítása újabb szankciókat okozhat a valódi áldozatok, a palesztinok ellen. A Mavi Marmara megtámadása utáni 6 évben fennálló feszültség enyhült, miután a két ország kölcsönösen nagyköveteket nevezett ki. Mindezek ellenére az újra felvett kapcsolatok lehetővé tették, hogy Törökország hozzájárulhasson a palesztin ügyhöz és humanitárius segélyeket vigyen a térségbe.

Valóban, Jeruzsálem megszállás alatt áll, Gáza blokád alatt áll, a Nyugati Part ostrom alatt áll, s minden Palesztinába vezető utat Izrael ellenőriz, még ha törvénytelenül is. Ezen a ponton el kell kerülnünk a szentimentalizmust, és racionálisan kell viselkedni, tartózkodni a problémákat elmélyítő lépésektől. Intézményeinknek összehangoltak kell cselekedniük, megtervezni tevékenységüket a diplomáciai missziókkal és a TIKA irodáival folytatott egyeztetések után.

Bár sosem tett így, az izraeli kormánynak hallgatnia kellene a nemzetközi közösségre, és felhagyni a palesztinok elnyomásával. Egy olyan nemzet képviselőinek, akik oly sok üldöztetést szenvedtek el a múltban, nem szabadna ugyanígy viselkednie más nemzetekkel. Másrészt most azt is tudomásul kell venni, hogy egy olyan ország, amely mélyíti a válságot, provokál és bizonytalanságba taszítja a térséget, nem lehet többé „mediátor”. Akárcsak a múltban, a különböző vallású embereknek békében és harmóniában kell élniük Jeruzsálemben, amely már egy évszázada vár a békére.