Egyre több japán fiatal él a négy fal között bezárva

“Hibáztattam magam magam, és a szüleim is engem okoltak, amiért nem járok iskolába. Egyre nagyobb nyomás alá kerültem” – mesélte a BBC-nek egy fiatal fiú, Hide. Azt mondta, minden azzal kezdődött, hogy feladta az iskolát.

A fiú egyre inkább rettegett attól, hogy az utcára lépjen, vagy emberekkel találkozzon. Végül mindez odáig fajult, hogy nem merte elhagyni a házat.

Hide lemondta a programjait, nem találkozott barátaival, de még szüleivel sem. Egész nap aludt, éjjelente pedig televíziót nézett.

“Rengeteg negatív érzelem volt bennem. A vágy, hogy kimenjek az utcára, a társadalom és a szüleim iránt érzett harag, a szomorúság, a félelem a jövővel kapcsolatban, és féltékeny is voltam azokra az emberekre, akik normális életet tudnak élni” – mondta.

A fiatal fiú az úgynevezett hikikomori nevű betegséggel küzd.

A hikikomori – amellyel mind a betegséget, mind az érintetteket definiálják – a bezárkózást, a társadalomtól való visszavonulást jelenti.

A japán egészségügyi minisztérium definíciója szerint a hikikomori olyan személy, aki nem hagyja el a házat és legalább fél évre kivonul a társadalomból és elvonul családjától. Jelenleg 541 ezerre teszik a bezárkózók számát.

Egyre többen vannak, akik hosszabb időre vonulnak vissza: 35 százalékuk több mint hét évet is eltölt a négy fal között – olvasható a tanulmányban.

A kormány öt éve készítette első felmérését, ekkor 696 ezerre becsülte a hikikomorik számát. Bár az új tanulmányban a becsült szám alacsonyabb, ez nem vizsgálta a negyven év feletti korosztályt.

Megduplázódott a számuk

Feltűnő, hogy a 35-39 év közöttiek körében megduplázódott a visszavonulók száma.

A kutatásban ötezer, legalább egy 15-39 év közötti családtaggal rendelkező háztartást kérdeztek meg.

A hikikomori oka sokféle lehet: sokan úgy vélik, nem tudnak megküzdeni a társadalom magas elvárásaival, ehhez járul az iskolai nyomás és a gazdasági tényezők.

Tamaki Saito pszichiáter egyike volt azoknak a szakembereknek, akik a korai ~90-es években elkezdtek e mentális betegséggel foglalkozni.

Számos szülő kérte segítségét olyan gyerekekhez, akik abbahagyták az iskolát, és hónapokra, vagy akár évekre a lakásba zárkóztak.

Bár sokaknak elsőre úgy tűnhet, hogy egyszerű kamaszkori lustaságról van szó, a szakember szerint a betegeket különböző szociális félelmek bénítják meg.

A tünetek változóak, van, akinél dühkitörésekkel párosulhat, míg más betegek rögeszmések, paranoiásak vagy depressziósak is lehetnek.

“Egyszerre szeretnének kimenni a világba, barátkozni, szerelmesek lenni, de nem tudják mindezt megtenni” – fogalmaz a szakember.

Tamaki Saito szerint a probléma nem csak Japánt érinti, a jelenség egyre inkább megfigyelhető a Koreában és Olaszországban is.

MTI