Heti kommentárunk 66/ A Gázai háború vesztesei

Még ha Izrael katonai győzelmet arat, akkor is vesztese a háborúnak. A Gáza ellen október 7. után indított súlyos háborús hadjárat miatt Izrael nem élt az eddigi legnagyobb történelmi lehetőséggel, vagy úgy döntött, hogy nem használja ki azt a lehetőséget, amely fennállása óta rendelkezésére állt. Ma Izrael olyan mértékű ontológiai biztonsági válsággal és mély státuszaggodalommal néz szembe, amilyet 1948 óta nem tapasztalt.

Október 7-e után már Izrael egy olyan állam, amely több fronton is vesztes, és a következő években annak a következményeivel szembe kell néznie.  Az október 7.-ai nap egyik első stratégiai következménye a biztonságot érinti. Katonai szempontból Izrael biztonsági doktrínájának négy pillére van. Ezek közül a legfontosabb a katonai elrettentés. Az elrettentés egy ország fontosabb fegyvere a védelemnél. Az október 7-i támadások és az izraeli hadsereg gyengesége a háborús fenntarthatóság tekintetében az elrettentés mítoszának összeomlásához vezetett. Egy másik elem a korai figyelmeztetés. A korai figyelmeztetés azon alapszik, hogy egy ország hírszerzési képességének köszönhetően előre tudják az ellenség cselekvési irányát. Október 7., akárcsak 1973-ban, azt mutatja, hogy Izrael korai előrejelző képessége nem tökéletes.  Az izraeli biztonsági doktrína másik eleme a védelem. A védelem azoknak a képességeknek az összessége, amelyek lehetővé teszik a hadsereg számára, hogy elsődleges védelmi erőként lépjen fel olyan helyzetben, amikor az elrettentés nem működik, és agresszióra kerül sor. Október 7-én az izraeli hadsereg kudarcot vallott a védelmi feladatának teljesítésében, és nehezen tudott igazi hadseregként harcolni Gázában. A biztonsági doktrína negyedik pillére az abszolút győzelem. A döntő győzelem olyan egyértelmű katonai győzelmet jelent, amely lehetetlenné teszi az ellenség számára az újraszerveződést és az újbóli támadást. Bár Izrael gázai háborújának stratégiai céljául a Hamász megsemmisítését tűzte ki, világossá vált, hogy ez nem fog megvalósulni. Ezért a Netenyahu-kormányzat a stratégiáját a "megsemmisítésről" a Hamász meggyengítésére változtatta.

A hagyományos hadviselés és a háborús környezet megváltozása, valamint a háború szereplőinek és légkörének változása által okozott új dinamika kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Izrael elrettentő ereje valóban működni fog-e a jövő Közel-Keletén.

Izrael veszteségei nem korlátozódnak a katonai veszteségekre. Amennyiben egy ország érdekeit és félelmeit tápláló alapvető tényezők inkább vallási, mint racionális és világi jellegűek, akkor az adott ország nem tud a nemzetközi kapcsolatok normális tagjaként viselkedni. Az ILIÁ érdekeit és félelmeit tápláló tényezők inkább vallási jellegűek. Ezért nem érzi magát semmilyen szabályhoz kötve.  Izrael Gáza elleni támadásai, amelyek nem felelnek meg a háborús jognak, őt a nemzetközi jogon kívül cselekvő állammá tették.

Az október 7. után elkövetett "gázai népirtás" egyértelműen olyan állammá tette Izraelt, amely népirtást követ el. Ez történelmi tragédia, és a jövőben Izrael nemzetközi hírnevének szerves részét fogja képezni. A Netenyahu-kormány és támogatói által a háborúra tett számos vallási hivatkozás egy sokkal mélyebb problémáról árulkodik. Ez azt bizonyítja, hogy Izrael úgynevezett világi politikai rendszere üres retorika, és ez, ami rosszabb, azt bizonyítja, hogy Izrael egy messiási ország. Ennek eredményeképpen a gázai háború ahhoz vezetett, hogy Izraelt olyan radikális országnak kódolták, amely nem tudja magát a nemzetközi jog szabályaihoz kötni és vallássá teszi a háborút. Hiszen a Palestinát támogató Izrael-ellenes tüntetések globális szinten Izrael elszigetelődését okozzák.

Izraelnek, mint radikális államnak, amely nem kötődik szabályokhoz, és tetteinek szentséget tulajdonít, egy másik vesztesége a saját társadalmának elvesztése. Október 7.-e radikálisan megrendítette Izrael biztonságérzetét nemcsak mint állam, hanem mint társadalom is, és a támadások “holokauszt” fogalmával való történelmi keretezése a bizonytalanság és a társadalmi szorongások elmélyítését szolgálta.  Izrael erőszakos katonai válaszlépést tett a támadásokra, az tovább szélesítette és erősítette a globális Izrael-ellenességet, ami a zsidó közösség globális léptékű szorongó közösséggé válásához vezetett. Az izraeli kormány felelős a kialakult helyzetért. Ennek eredményeként olyan országgá vált, amely gyakorlatával elmélyíti saját társadalmának aggodalmait, nem megszünteti azokat.

Ezen a ponton egy más fontos veszteség az, hogy Izrael olyan országgá válik, amely fokozatosan eltávolódik a demokratikus gyakorlatoktól, és a szélsőséges tengelyén tekintélyelvűvé válik. A politika és a társadalom normalizálása nem lehetséges egy olyan országban, ahol a politika alapdinamikája állandóan a mások feletti felsőbbrendűség és a túlélés. Hasonló lesz a folyamat, amelyet Izrael október 7-e után fog megtapasztalni. Ebben az összefüggésben az izraeli politikai élet radikalizálódni fog, a politikai diskurzusok keményebbé válnak, és a közszféra újra a nacionalista zsidó identitás tengelyén fog berendezkedni. Ez a helyzet Izraelt a palesztin kérdésben még keményebb táborba fogja szorítani, és a kétállami megoldás lehetetlenné válik.

A katonai, politikai és társadalmi veszteségek mellett Izrael legfontosabb vesztesége regionális szinten a geopolitikai helyzetben lesz. Az október 7-e előtti regionális normalizáció stratégiai lehetőséget teremtett Izrael számára, hogy túllépjen történelmi elszigeteltségén. Azonban Izraelnek a palesztin kérdésre mint egy zéróösszegű játékra való tekintése, amelyben csak ő nyerhet, és a regionális szereplőkkel szembeni ellenséges hozzáállása elszigetelődéséhez vezetett. Számos stratégiai lehetőség, köztük az arab-izraeli normalizáció, a regionális gazdasági projektek és az energetikai partnerségek, a Gázai övezet miatt megszűntek. Nem lesz könnyű újrateremteni ezt a lehetőségterületet. Ez a folyamat vagy megkeményíti Izraelt, különösen Szíriában és Libanonban, vagy egy olyan regionális egyenletbe zárja, amelyben kompromisszumokat kell kötnie.

Összefoglalva, Izrael Gáza elleni támadásai és aránytalan erőszakos fellépése a politikai és társadalmi helyzetének, valamint az amúgy is rossz regionális és globális megítélésének romlásához vezetett.  Izrael elszigeteltebb és bizonytalanabb ország a Közel-Keleten, mint a múltban.