Heti kommentárunk 48/ A normalizálódási folyamat elemzése

A Közel-Keleten 2020 végén megindult normalizálódási folyamat az új regionalizáció szükségességének követelményeként is tekinthető. Az arab lázadások és forradalmak után a régió összes arab állama súlyos hatalomvesztést szenvedett el, és egyes államok politikai rendszere összeomlott, abból erőt merítve a nyugati államok saját beavatkozásukkal próbáltak új regionális rendszert létrehozni. Az Egyesült Államok vezetése alatt bizonyos válságpontokon beavatkoztak, újradefiniálták a regionális államok közötti kapcsolatokat, és ennek eredményeként az új regionális rend első lépéseit az Egyesült Államok, az úgynevezett "globális szövetség" égisze alatt hajtották végre, amelyben Izrael állam volt a központban, az összes arab állam akaratát semmissé téve.

Ebben az új rendszerben Türkiye egyedül maradt a Közel-Keleten, és megpróbálták kiszorítani a regionális politikából. Ironikus módon a szövetségesnek tekintett Öböl-menti államoknak nem engedték meg, hogy akaratuk visszaállításával önálló politikát folytassanak. Biden hatalomra kerülése után az Egyesült Államokban, valamint az általa kialakított marginalizáló és fenyegető diskurzus után a régió összes országa átalakította külpolitikáját.

Elkezdődött a kapcsolatok normalizálódásának folyamata, először az Öböl-menti államok között, majd az Öböl-menti és arab államok, valamint más regionális államok között, végül pedig az egymással szemben álló regionális hatalmak között. Először a feszültséget szüntették meg azon területeken, ahol problémák voltak a kétoldalú kapcsolatokban, majd új együttműködési platformokat hoztak létre.

Recep Tayyip Erdoğan elnök közelmúltbeli, július 17-19-i látogatása az Öböl menti három államban (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek (EAE) és Katar) szintén ebben az összefüggésben történt, és jelentős hatással volt és lesz a kétoldalú kapcsolatokra, a regionális politikára. Erdoğan elnök látogatását elemezzük ebben a három különböző kontextusban.

Elkerülhetetlen, hogy Erdoğan elnök Öböl-menti látogatása jelentős hatást gyakoroljon a kétoldalú kapcsolatokra. Mindenekelőtt nagyon fontos a felek közötti kereskedelem volumenének növelése és a kereskedelem tartalmának diverzifikálása. A Türkiye és az Öböl-menti országok közötti kapcsolatok a kétoldalú kereskedelem mellett új dimenziót nyertek. Az Öböl-menti országok gazdasági szereplői megnövelték befektetéseiket Türkiyében. Türkiye gazdasági szereplői új nyitásokat hajtottak végre az Öböl menti régió felé. Például Türkiye világhírű dróngyártója, a Baykar a török történet legnagyobb védelmi ipari szerződését írta alá az illetékes szaúdi ügynökséggel. Körülbelül 51 milliárd dollár értékű pénzügyi és gazdasági megállapodást írtak alá Türkiye és az Egyesült Arab Emírségek között.

Így mind Türkiye képes lesz olyan exportpiacokat találni, amelyek hozzájárulnak diverzifikált gazdaságának további növekedéséhez, mind az Öböl-menti államok képesek lesznek csökkenteni a nyugati államoktól való függőségüket, különösen a védelmi ipari termékek terén.

Erdoğan elnök látogatásának regionális hatásai is jelentősek lesznek. Mert ez a látogatás stabil alapra helyezi a régió államai közötti kapcsolatokat, és növeli a hároméves normalizációs folyamatot követő regionális rend kialakítására vonatkozó várakozásokat. Ezen a ponton számos fontos tényező kiemelkedik.

Mindenekelőtt a régió államai nem elégedettek a globális szereplők egyoldalú és intervencionista politikájával. A régió államai nem bíznak a globális szereplőkben, mert jogosan gondolják, hogy bármikor globális forgalmazás vagy konfliktusok tárgyává és áldozatává válhatnak. Türkiye és az Öböl-menti államok, amelyek nem akarnak részesei lenni az Egyesült Államok és más nyugati államok, valamint a nem nyugati globális szereplők közötti feszültségnek, prioritásként kezelik az együttműködési területek fejlesztését azáltal, hogy megszüntetik a köztük lévő feszültséget. Ezzel a látogatással például az Öböl-menti államok olyan országok felé fordulnak, mint Türkiye, a nyugati államok helyett, amelyek nehézségeket okoznak és feltételekhez kötik a védelmi ipari termékek értékesítését.

Másodszor, tudják, hogy a regionális problémákat csak a regionális szereplőkkel való együttműködés révén lehet megoldani. Az olyan regionális problémák megoldása, mint a szíriai és líbiai válság, amelyekben globális szereplők is részt vesznek, egyre nehezebbé válik. A köztük lévő feszültségek csökkentése érdekében Türkiye és az Öböl-menti államok együttműködhetnek a regionális válságpontokon, különösen Jemenben, Líbiában és Szíriában. Legalábbis nagyobb valószínűséggel működnek együtt annak érdekében, hogy véget vessenek az erőszak spiráljának a régióban.

Harmadszor, a Türkiye és az Öböl-menti államok közötti kapcsolatok alakulása szintén mélyreható hatással lesz a Földközi-tenger keleti térségének egyensúlyára. Kihasználva Türkiye közelmúltbeli regionális elszigetelődését, Görögország arra törekedett, hogy Türkiyét a kelet-mediterrán térségben elszigetelődésre ítélje, azzal összefüggésben nemcsak Egyiptommal és Izraellel, hanem az Öböl-menti államokkal is együttműködést alakított ki. Türkiye ellenállási politikája, amelyet Türkiye egyedül hajtott végre nagy költségek árán, meghiúsította az ellene tervezett cselekményeket. Türkiye közel-keleti normalizációs folyamata vége lett a középpontján Görögország  álló, Türkiye ellen kialakult szövetségnek a  Földközi-tenger keleti részén. Az olyan Öböl-menti államok, mint Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ezentúl Türkiyét figyelembe véve járnak el Görögországgal való kapcsolataikban.

Végül, Erdoğan elnök nemrégiben tett Öböl-menti látogatásának globális következményei is lesznek. Erdoğan, aki nemrég új fejezetet nyitott Türkiye és a nyugati államok között a NATO vilniusi csúcstalálkozóján, ezzel a látogatással új fejezetet nyitott az Öböl-menti államokkal. Türkiye összeköti a nyugatot és a keletet, annak alapján mindkét részen párhuzamos növekedést mutat a jelentősége. Türkiye szerepe jelentősebb a keleten, mint a nyugaton. Hasonlóképpen, olyan Türkiyét, amelyet tisztelnek a Közel-Keleten, tisztelni fogják a Nyugaton is. Röviden, ezek a Közel-Keleten tett történelmi lépések hatással lesznek a Nyugatra is.

Másrészt a régió államai, amelyeket zavar az Egyesült Államok intervencionista és egyoldalú politikája, megpróbálják javítani kapcsolataikat más globális szereplőkkel, akik megpróbálnak befolyást gyakorolni a térségre, míg másrészt az Öböl menti államok különös jelentőséget tulajdonítanak a régió nehézsúlyú szereplőivel, például Türkiyével való kapcsolataiknak. Ezért a regionalizáció folyamatában, amelyben a globális szereplők elveszítik relatív befolyásukat, Türkiye és az Öböl-menti államok megpróbálják csökkenteni a globális szereplőktől való függőségüket a közöttük lévő kapcsolatok javításával.