Heti kommentárunk 40/ Türkiye pozíciója a nemzetközi színtéren a választások után

Fontos időszakban vagyunk, hogy a választások után a török ​​külpolitikáról beszélünk. Már kijelentettük, hogy Erdoğan elnök folytonosságot fog teremteni a török külpolitikában, ha megnyeri a választásokat. Szóval, melyek lesznek az új ciklus külpolitikájának kiemelkedő témái? És milyen külpolitikai folyamat vár ránk?

Úgy tűnik, hogy Szíria a legfontosabb kérdés a török külpolitika napirendjén. Mert Szíria olyan kérdés, amely sok tekintetben szorosan érinti Türkiyét. Ezek közé tartozik a terrorizmus elleni küzdelem, a menekültek visszatérése és a más szereplőkkel, különösen az Egyesült Államokkal való kapcsolatok meghatározása. Ezért Erdoğan köztársasági elnök elsődleges prioritása az lesz, hogy a Szíriában zajló folyamat megszakítás nélkül sikeresen lezáruljon. A folyamatban lévő futtatásokat szem előtt tartva mondható, hogy egy bizonyos ütemterv alakult ki. A Moszkvában tartott külügyminiszteri szintű találkozó azt jelzi, hogy ezt az ütemtervet négyoldalú formában valósítják meg. Az ütemterv célkitűzései között szerepel a menedékkérők visszatérése, a terrorizmus elleni küzdelem és az átfogó megoldás elérése Szíriában. Már tanúi vagyunk annak, hogy Türkiye egyre konkrétabb lépéseket tesz a menekültek visszatérése érdekében. Az Észak-Szíriában nemrégiben elindított infrastrukturális projekt e politika egyik konkrét eredménye. Arról azonban nincs egyértelműség, hogy az YPG-kérdés hogyan fog megoldódni, és milyen ütemezés szerint fog haladni.

Másrészt rejtély, hogy a menekültek hogyan térnek vissza az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt álló területekre.  Egyértelmű, hogy a menekültek nem akarnak visszatérni az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt álló területekre. Mert ezekben a régiókban komoly aggodalmak vannak a menekültek számára. Ezen a ponton azonban, figyelembe véve, hogy az Aszad és az arab országok között az elmúlt hónapokban folytatott tárgyalások a menekültekre is kiterjedtek, azt mondhatjuk, hogy Türkiye az az ország, amely e tekintetben a leginkább megkönnyebbül. Ezért a menekültek visszatérési folyamatának az arab országokkal való összehangolása biztosíthatja a folyamat egészségesebb és tervezettebb működését.

Természetesen a szíriai kérdést nem lehet csak a menekültekkel és a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben kezelni. Ahhoz, hogy átfogó megoldást érjünk el, aktiválni kell a genfi folyamatot. Más szóval, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2254. számú határozatán belül alkotmányt kell írni, választásokat kell tartani, és átmeneti időszakot kell kialakítani Szíriában. Figyelembe véve a szíriai dinamikát, mondható, hogy ez a cél még mindig messze van.

Egy másik külpolitikai téma, amelyet nagyon fontosnak tartunk az új ciklusban, az Ukrajnában zajló háború. Figyelembe véve a háborút és a Türkiye által a háború során követett külpolitikát, az ukrán válság megmutatja, hogy Türkiye külpolitikai megközelítése annyira fontos, hogy befolyásolhatja a következő ütemtervet. Türkiye elsődleges prioritása, hogy stabilan fenntartsa jelenlegi pozícióját. Más szóval, Türkiye továbbra is folytatja a közvetítői tevékenységet az ukrán válságban, megerősíti álláspontját a saját magát és a világot érintő kritikus kérdésekben, és megpróbálja megakadályozni, hogy a háború tovább mélyüljön vagy más országokra is átterjedjen. Az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok ma már szorosan összefüggenek az ukrajnai válsággal.

Természetesen a török-orosz kapcsolatok keretei meglehetősen szélesek. Ez nem csak Ukrajnára korlátozódik. Ugyanakkor az is teljesen világos, hogy Ukrajna döntő jelentőségű ügy. Ezért valószínűtlennek tűnik, hogy az ukrajnai kérdésben jelentős változás következne be. Az azonban teljesen világos, hogy a háború irányának megváltozásával párhuzamosan új kapcsolatmodellt kell kialakítani Türkiye és a Nyugat között. Már Türkiye jelentősége Európa és a NATO számára mostanra sokkal világosabb. 

Másrészt fontos kérdés, hogy mennyire lesz fenntartható az európai és az amerikai politika, amely kudarcba sodorta Oroszországot Ukrajnában. Az is nagyon világos, hogy a jelenlegi politikák nem sokat tesznek, a háború folytatását szolgálják, és végül olyan dinamikává váltak, amely destabilizálja egész Európát. Emiatt nem tűnik olyan valószínűnek, hogy Türkiyére nyomást gyakorolnának az ukrajnai válságban elfoglalt álláspontja miatt. Éppen ellenkezőleg, az új ciklusban új kapcsolatmodellt kell kialakítani Türkiye és Európa között, tekintettel Türkiye növekvő stratégiai jelentőségére. Más szóval, nem lehet megnyerni Türkiyét vele harcolva, a Türkiye-ellenes álláspont kiterjesztésével vagy egy Türkiye-ellenes front kialakításával. Ezért új geopolitikai konszenzust kell kialakítani Európa és Türkiye között arra az esetre, ha az ukrajnai válság még több kockázatot jelentene. E konszenzus tekintetében Türkiye álláspontja meglehetősen egyértelmű. Türkiye érdekei és biztonsága olyan kivételes politika, amely csak Európával koordinálható, de szükség esetén önállóan is felléphet. Más szóval, nem száll szembe Európával, vagy nem fogadja el kérdés nélkül Európa álláspontját Oroszországgal szemben.  Ez lesz az új ciklus legfontosabb mottója a Türkiye-Európa kapcsolatokban.

Az új ciklusban a Türkiye és az Egyesült Államok kapcsolata is szerepel a külpolitika fontos kérdései között. Nem lehet azt mondani, hogy jó időszakon megyünk keresztül. A török-amerikai kapcsolatok dinamikája, a közös érdekek felfogása és a fenyegetettség érzékelése jelentős átalakuláson ment keresztül. Most a változó nemzetközi rendszer fő dinamikája befolyásolja a török-amerikai kapcsolatokat is. A közös érdekű területeken még mindig vannak folytonossági elemek, de sok olyan kérdés is van, ahol az érdekek nem közösek. Természetesen van egy közös vonás a fenyegetések észlelésében. Például a terrorizmus elleni küzdelem is ezek közé tartozik. Az YPG kérdésével kapcsolatban nézeltérés van Türkiye és az Amerikai Egyesült Államok között, Türkiye azt inkább amerikai támogatást élvező fenyegetésnek, mint közös fenyegetésnek tekinti. Úgy tűnik, hogy nem lehet nagy előrelépést elérni a török-amerikai kapcsolatokban e probléma megoldása nélkül. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyek előrehaladását várjuk az új ciklusban. Például lehetséges, hogy a közeljövőben előrelépés történjen az F-16 kérdésében. Mondható, hogy a gazdaság a kétoldalú kapcsolatokban is kiemelt kérdés. E tekintetben a 100 milliárd dolláros cél elérése a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban hajtó tényezőnek tekinthető. Új stratégiai keretre van szükség a török-amerikai kapcsolatokban. Csakúgy, mint a Türkiye és Európa közötti kapcsolatokban, látni fogjuk, hogy Türkiye ugyanezt a geopolitikai keretet fogja elfogadni az új ciklusban. Más szóval, Türkiye olyan megközelítést fog mutatni, amely saját autonómiájára összpontosít. Ez az autonómia azonban nem fog USA-ellenes és folyamatosan konfrontatív módon folytatódni.

Az új ciklus egyik legérdekesebb témája a közel-keleti viszonyok átrendezése. Ez továbbra is fontos ügy lesz a külpolitikában. Biztosan Türkiye támogatni fogja a kapcsolatok normalizálását célzó erőfeszítéseket e régióban. Valójában, bár a közel-keleti viszonyok átrendezése egyelőre nem járul hozzá sokat a problémák megoldásához, a feszültségek csökkentésének, a konfliktusok befagyasztásának és a lehetséges együttműködés elmélyítésének a kontextusába helyezhető a régióban. Egy ilyen regionális konjunktúra különösen Türkiye gazdasági érdekeit szolgálja. Az új ciklusban lehetségesnek tűnik, hogy a keret világosabbá válik a Közel-Kelettel fennálló kapcsolatokban.

A választások után kialakuló török külpolitikában a Török Államszervezeten keresztül aktív időszak következik Közép-Ázsiában, folyamatban van az „Új Ázsia” nyitás, és  új dimenziót adnak  az Afrikával való kapcsolatoknak. Egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi rendszer feszült, és a kapcsolatok átrendeződneka régióban, Türkiye tovább fogja szilárdítani nemzetközi státuszát azáltal, hogy e kettőt ötvözi.