Heti kommentárunk 32/ A Kína és Oroszország közötti partnerség

A Kína és Oroszország közötti partnerség a Nyugat elleni lépés?

A 2022 február 4.-ei eseményekben rejlik a válasz. Putyin, aki a pekingi olimpiai játékok alkalmából Kínába látogatott, találkozót tartott Jinpinggel, és ennek eredményeként megjelent a "Nemzetközi kapcsolatok és globális fenntartható fejlődés, amikor új korszakba lépünk" című kínai-orosz közös nyilatkozat, amely a jelenlegi világrend kiáltványa.

Ebben a nyilatkozatban a két ország vezetője nyomatékosan hangsúlyozta, hogy partnerségük nem ismer határt, és kifejtette e partnerségi koncepció tartalmát. Eszerint ez a partnerség magában foglalja a szövetséget, a konfliktusmentességet és nem céloz harmadik feleket. Ebből a szempontból Kína és Oroszország között már létezik partnerség. Az orosz-ukrán háború hatása a globális rendszerre és a két ország közötti kapcsolatokra késlelteti ennek a partnerségnek a hangos kifejezését.  

Kína meg akarja védeni gazdaságát az Oroszország ellen irányult nyugati szankcióktól, ebben a folyamatban semlegességet képvisel, hangoztatva, hogy kiáll az országok területi integritása mellett, nyitva kell tartani a párbeszédet, és az egyoldalú szankciók nem járnak eredménnyel. Eközben számos platformon megjegyezte, hogy a háborúhoz vezető fő tényezők a NATO bővítése és az Amerikai Egyesült Államok. E folyamatban felmerültek olyan állítások, miszerint Kína katonai felszerelést szállított Oroszországnak, Peking ezt határozottan tagadta, de tartózkodott attól, hogy Oroszország invázióját Ukrajna ellen soha nem nevezte "inváziónak".

Míg Kína inkább a háttérben áll, ahelyett, hogy Oroszország mellé állna ebben a folyamatban, a nyugati szankciók hatására a moszkvai-pekingi kormányzatok közötti kapcsolatok gazdasági és stratégiai szinten is kölcsönösen támogatják egymást. Az is fontos, hogy a két ország közötti kereskedelem volumene történelmi csúcsokat ért el.

Bár a két vezető a február 4-i találkozó után több alkalommal is találkozott, azok nem váltottak ki akkora visszhangot, mint a február 4-i találkozó. Ennek fő oka Jinping álláspontja, amely 2023-tól megváltozott, és a Nyugat gazdaságorientált prioritásától egy rugalmasabb és merészebb külpolitika felé mozdult el. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez Jinping első külföldi látogatása azóta, hogy harmadik ciklusát biztosította, és azután történt, hogy Putyint a Nemzetközi Büntetőbíróság bűnösnek találta háborús bűnök elkövetésében.

Világosan látható volt, hogy a két vezető a diplomáciai gyakorlaton túlmutató "barát" hangsúllyal hívta egymást Moszkvában, és egy őszintébb találkozót tartottak. A látogatás végén kiadott két nyilatkozatban egyértelműen rámutattak arra, hogy az Egyesült Államok vezette egypólusú világrend véget ért, és a többpólusú világrendbe való átmenet egy új időszak kezdetét jelzi.

Ezt a világrendet támasztja alá a nyilatkozatban szereplő „nemzetközi kapcsolatok demokratizálása” és „globális kormányzás” fogalma. Emlékezzünk egy kifejezésre, amelyet Jinping búcsúzáskor használt: “Olyan változás jön, amelyre egy évszázada nem volt példa, és mi vezetjük a változást.” Amellett, hogy ez egy nagyon ambiciózus mondat, ez a legvilágosabb jele annak a szerepnek, amelyet a két ország vezetői egymásnak szánnak. A nyilatkozat mellett aláírt fejlesztési és együttműködési beruházási tervek, valamint a Szibéria hatalma 2 földgázvezetékkel kapcsolatos folyamatok általában tartalmazzák a partnerség megszilárdítására használt gazdasági, társadalmi és diplomáciai eszközöket.

Másrészt, míg erről a látogatásról a nyugati irányultságú kiadványok úgy számoltak be, hogy Oroszország Kínának alárendelt partner szerepét adja, orosz és kínai források ezt a látogatást erős lépésként értelmezték egy átfogó stratégiai partnerség felé, hogy együtt járjanak a jövőbe a látogatás szimbólumainak kiemelésével.