A Kapitány Naplója

Ezernyi csónak és hajó átment ezeken a tengereken évek folyamán… és közeledett tengerpartokhoz és kikötőkhöz… az emberek számtalanul szálltak partra… eközben a látott térségek, helyek megváltoztak, fejlődtek. Egyesek földdel eggyé váltak, egyesek pontosan fennálltak. Egyesek a rommá vált maradványaival tanúi lettek az elmúlt éveknek. A tenger? A csónakok, hajók és emberek ellenére változott meg-e a tenger? Viszlátok, találkozások, a szerelmesek elváltak egymástól a tengernek köszönhetően, több embernek sírjává vált. De soha nem vesztette a szépségét, hatalmasságát. Egy végtelen mély kékség… Egy más világ a hullámaival, millióval élőlénnyel. Felhők, sirályok, a vitorlákat fújó szelek, éjjel csillagok, egy páratlan világ a tenger…

            Nem emlékszem, mikor kezdődött a tenger iránti szenvedélyem… Amikor a hullámok elpusztították a homokvárakat, melyeket gyermekkoromban készítettem? Amikor fáradhatatlanul kagylókat kerestem a kastélyok díszítésére? Talán amikor kalóztörténeteket hallgattam, talán amikor elolvastam Jules Verne „Nemo kapitány” című könyvét… Talán akkor kezdődött ez a szenvedély, amikor Jacques Cousteau.nak köszönhetően megismerkedtem a tengeren belüli világgal…

            A tenger… Mind a világával rendkívüli, mind a partján kialakult városaival, falvaival, települési helyeivel óriási, egy kitűnő szépségű egyetem!

            A tenger meghív egyes embereket… A török irodalom fontos személye Halikarnasszoszi Halász a könyvében elmeséli azok történetét, akik választ adnak a tenger meghívására. Engem is meghívott a tenger, nem tudok gondolni egy olyan életre, mely távolban áll a tengertől. Mindig azt kívántam, hogy a tenger közepén legyek. Nagyon szeretem a tengert… Ezért évek óta „Utazóval” vitorlázok a török tengereken. Az „Utazó” az én hajómnak neve, én pedig a kapitány. Én mind kapitány, mind személyzet, mind segítő vagyok. Ahelyett, hogy megtartanám magámnak azokat a helyeket, amelyeket meglátogattam és láttam, szeretném megosztani velük. A tenger oldaláról lássuk Türkiye paradicsombeli kisöbleit, az anatóliai antikvárosokat, kikötőket, erdőket vagy a világörökségi listán levő helyeket. A napot és homokot érezve kék levegő és fehér felhők alatt vitorlázzunk.

            A Kapitány Naplóján olvashatják a kihalás veszélye alatti tengeri előlényeket, az Anatóliai mitológiai történeteket, a világ legrégibb elsüllyedt hajóját, a földrengések végén víz alatt maradt antikvárosokat. Sőt együtt búvárkodhatunk a Türkiye első víz alatti múzeuma felé. Az „Utazó” című hajónak vendégei legyenek ez a vitorlázás során.

            A szél hatására vitorlázva tengerről látogassunk az Anatóliai hatalmas régészeti és kulturális örökségeibe, páratlan szépségű kisöblökbe, számtalan antikvárosba, erődítményekbe.