A „Véres Januárról” emlékezik meg Azerbajdzsán

Azerbajdzsán a „Véres Januárnak” is nevezett, 1990. január 20-i eseményekre emlékezik.

Az orosz hadsereg a világ szeme láttára hajtotta végre a mészárlást és kegyetlenségeit az azeri nép ellen január 20-án.

31 év telt más el az azeri nép történelmébe „Véres Januári Katasztrófa” néven bevonuló események óta. 31 évvel ezelőtt az azeri nép történelmének legnehezebb és legfélelmetesebb napjait élte meg. A népet támadás érte, ártatlan embereket lőttek agyon vagy tapostak a tankok alá.

De január 20. nemcsak fájdalmas és gyászos nap Azerbajdzsán történelmében. A dicsőség és becsület napja is. Az utcákat aznap vörösre festő vér a nemzetre, országra felkelő nap vörös fényét is szimbolizálta. Az azeri nép aznap szembeszállt a hazájára támadó szovjet hadsereg félelmetes támadásával, és bizonyította eltökéltségét. Ez volt az első önfeláldozó csúcspont az Azerbajdzsán függetlensége felé vezető úton. A szovjet hadsereg nagy létszámú csapatai és a belügyminisztérium csapataival együttműködő örmény milíciák sosem látott kegyetlenséggel és barbársággal támadtak Baku ellen.

Az Azerbajdzsán függetlenségért és területi egységért folytatott hősies küzdelmének történetében fontos fejezetet jelentő 1990. január 20-án az azeri nép nem tudta többé tétlenül nézni az országuk ellen területi követelésekkel fellépő örmények megszállását és a korábbi szovjet vezetést, és a főváros, Baku utcáira vonult tiltakozásul.

A szovjet hadsereg a civilek ellen katonai erőt vetett be, ami súlyos katasztrófában végződött.

A saját országukat, népük szabadságát és becsületét védő azeriek közül sokan életüket áldozták a harcban.

Az 1990. január 20-ra virradó éjszaka anélkül, hogy rendkívüli állapotot hirdettek volna, a szovjet hadsereg katonai hadműveletet indított Azerbajdzsán ellen. A harcban 137 ember meghalt, 744 súlyosan megsebesült, 841 személyt törvényellenesen vettek őrizetbe. Az események során 200 épületet, állami és magán ingatlanokat dúltak fel.

Az 1990. január 20-ra virradó éjszakán az orosz hadsereg és az örmény együttműködők T-72, 80 és BMP-3 tankokkal vonultak be Baku utcáira, a mit sem sejtő, ártatlan azeri törököket álmukból verve fel, akik botokkal, késekkel szálltak szembe az orosz fegyveres erőkkel. Az oroszok 35.000 főből álló páncélos, állig felfegyverzett egységet vetettek be. És megtörtént a történelem egyik legsúlyosabb katasztrófája Bakuban…

A két napig tartó, nőket, gyermekeket, öregeket sem kímélő mészárlást az egész tétlenül és egy szó nélkül nézte, mintha csak egy filmet nézne a moziban… Miközben a civil azeriek százai áldozták életüket a tankokkal szemben, ők az oroszokat felbátorító politikát folytatta.

De a január 20-án életüket áldozó hősök mindegyike a szabadság zászlajáért halt meg

Azerbajdzsán a függetlenségért egyetlen hangban egyesülve kiáltotta: Éljen a haza!

Egyetlen óra leforgása alatt 170 azeri török vesztette életét, és több mint ezer sebesült meg súlyosan. Azerbajdzsán vértengerré változott, de ebbe a tengerbe az oroszok is belefulladtak, és a véres események után kénytelenek voltak kivonulni az országból, amely így elnyerte függetlenségét, a szabadságot, amelyért oly súlyos árat fizettek…

A történtek eredményeképpen Azerbajdzsán elérte azt a függetlenséget, amelyre hosszú évek óta vágyott. És bár évek teltek el, nem felejtették el a véres eseményeket. A január 20-i eseményekre Azerbajdzsán minden évben a „Szomorúság Napjaként” emlékezik.

Hálával és kegyelettel emlékezünk meg nemes mártírjainkról, akik a haza és a nemzet függetlenségéért áldozták életüket, és köszönetünket fejezzük ki a hazáért harcoló hősöknek!