A kurd politika

Nyugaton és Törökországban is bizonyos körök a PKK-ra, vagy a PKK-tól elválaszthatatlan HDP-re a „kurd mozgalom” vagy „kurd politika” kifejezéseket használják. Ezzel úgy állítanak be egy terrorszervezetet és a vele kapcsolatban álló politikai pártot, mintha egy nemzet „mozgalma” vagy „politikája” lenne.

A PKK olyan terrorszervezet, amely különböző országokban, Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban különböző nevek alatt folyamatosan, s számos nyugati országban is terrorcselekményeket hajtott végre. Támadásaiban katonákat és civileket, nőket, gyermekeket, emberek tízezreit mészárolta le, milliókat kényszerített otthona elhagyására. A Közel-Keletet formálni akaró erők bábjaként érthető, hogy a PKK próbálja úgy beállítani magát, mintha a kurdok képviselője lenne. Érthető a Törökországot, Szíriát, Irakot és Iránt megosztva, az évszázadok óta a törökökkel és arabokkal együtt az Iszlám zászlóvivőinek számító kurdokat Izrael szolgálatába állítani akaró körök és a közéjük beépült tudósok és írók hozzáállása is.

De ennek a torzításnak nem lehet se racionális, se tudományos vagy társadalmi eredménye. Amennyire racionális vagy tudományos lenne minden németet, arabot vagy törököt egyetlen mozgalomként vagy politikaként látni, annyira racionális és tudományos minden kurdot is. Egy milliókat és különbségeket magába foglaló közösséget egyetlen részként látni totalitáriánus nézőpontra utal. A „kurd politika” kifejezésből kiindulva, először is a kurdok nemcsak a Törökországban élő kurdokat foglalják magukba. Olyan közösségről beszélünk, mely nemcsak Törökországban, hanem Iránban, Irakban, Szíriában is él. Igen, beszélhetünk államokról. De közösségként beszélhetünk-e olasz, francia, német vagy török politikáról? A törökök politikájáról? És a törökországi kurdok politikája, mint minden civil és demokratikus közösségben, nem egységes, hanem többféle. Először is, mint minden közösség esetén, a kurdok közül sem mindenkit érdekel a politika. És a politika iránt érdeklődők mindegyike sem szavaz. A szavazók nem mind a HDP-re szavaznak. Az AK Parti legalább annyi szavazatot kap a kurdoktól, mint a HDP. Azzal együtt, hogy a HÜDAPAR szavazati aránya alacsony, egyes demonstrációkon milliók követik őket. És a HDP szavazói közül sem mindenki a PKK terrortevékenységére szavaz.

Röviden, semmilyen racionális értéke nincs annak, ha a kurdokra olyan kifejezéseket használunk, amelyet egyetlen más közösségre sem használnánk – ez a kurdok lenézését és ideologizálást jelentő hozzáállás.

Én személy szerint úgy gondolom, sok más, Törökországban józanul gondolkodó emberhez hasonlóan, hogy a PKK-t és HDP-t nem szabad azonosítani, és a HDP fejlődése utat fog nyitni a civil politikának. De amíg a HDP vezetői nem változtatnak viselkedésükön, nem számít, hogy én és a hozzám hasonlók mit gondolunk. Ha a politikát nem a demokrácia, szabadság és civil élet, hanem egy terrorszervezet és a totális elnyomás eszközévé teszik, nem járhatnak civil és demokratikus úton.

Mi lehet az oka annak, hogy egyes törökországi körök a PKK-t és HDP-t igyekeznek „kurd politikaként” beállítani? Miért adják át magukat a PKK és az imperializmus nyelvének? És az a torzítás nemcsak Törökországban, hanem más országokban is megfigyelhető.

Soroljunk fel néhány kézenfekvő okot.

Félelem a PKK-tól: A hozzánk hasonló, életüket demokratikusan, szabadon és pluralizmusban élő emberek sokszor elfelejtik a terrorszervezetek jelentette nyomást és fenyegetést. A terrorszervezetek csak akkor kerülnek napirendünkre, ha terrortámadást követnek el, majd le is kerülnek onnan. Azonban a terrorszervezeteknek megvan a módszerük a nyomás és félelem terjesztésére, egyes emberek célba vételére. Ezért a PKK-t az összes kurddal és a „kurd politikával” azonosító erőfeszítések egy része a PKK-tól való félelem kifejeződése lehet. Köztudott, hogy a PKK megsemmisíti a vele szembeszálló gondolkodókat, civileket.

Elvtársi nyomás: A „kurd politika” kifejezést használók jelentős része a török baloldalhoz tartozik. A török baloldal vezetői közül sokat forradalmi hagyományokkal rendelkeznek. A „kurd politika” kifejezést gyakran használó baloldaliak kötelességüknek érezhetik a „forradalmi szolidaritást” a marxista-leninista háttérrel rendelkező PKK-val. Ezek a körök azért is esnek áldozatául a totalitáriánus nézőpontnak, mert nem szabadultak meg a forradalmi hagyományaiktól, és nem tudták internalizálni a demokrácia, szabadság, pluralizmus és hasonló fogalmakat.

Integráció a Törökország-ellenes nemzetközi körökkel: A „kurd politika” kifejezést használók egy része a Törökország-ellenes nemzetközi körökhöz csatlakozott, és velük egybehangzó álláspontot alakított ki.

Kormányellenesség: A kormányellenesség mondhatjuk, hogy megmagyarázza egyes gondolkodók viselkedését. A kormány- és Erdoğan-ellenesség jegyében egyes gondolkodók odáig juthatnak, hogy heroint csempésző, ártatlan gyermekeket lemészárló terrorszervezetet támogatnak.

A gondolkodók elidegenedése: Társadalomellenességnek is mondhatjuk. A gondolkodók elidegenedése a nyugaton kívüli társadalmak már 2 évszázada tartó nyugatosodásának szomorú története. Sezai Karakoc költő nagyon jól leírja ezt Masal című versében. Az oszmán időkben a tudomány, technológiát tanulni nyugatra küldöttek sokszor elidegenedtek saját társadalmuktól, s a nyugat szerelmeseként tértek vissza saját hazájukba. A köztársaság idején pedig saját kultúrájuktól, történelmüktől és civilizációjuktól teljesen elszakadva kulturális értelemben átadták magukat a nyugatnak.

Összefoglalva, amennyi értelme van a nagyrészt törökökből álló baloldali terrorszervezetet, a DHKPC-t és egy marginális baloldali pártot „török politikának” nevezni, annyi értelme van a PKK-t és HDP-t „kurd politikának” hívni. A félelem a PKK-tól, az elvtársi nyomás vagy bármi más legyen is az oka, a PKK-t és HDP-t „kurd politikának” tartani sértés a szabad, becsületes és békés kurdok ellen. Akik gondolkodónak tartják magukat, azoknak nem a terror és imperializmus szólamainak, hanem az ezekkel való szembeszállásnak és az igazság kifejezésének kell szentelniük magukat.