Milyen bevándorlási stratégia 1?

Törökország a történelem során más országokhoz hasonlítva talán a bevándorlókkal legtöbbet foglalkozó ország volt. Minden időkben a keletről, nyugatról, északról, délről érkező bevándorlást fogadó ország volt. Ma pedig a térségben a nyugalom szigeteként az országukban átélt nehézségek miatt ismét számos térség célországa. Milyen stratégiát kövessen országunk a kiemelt bevándorlási igénnyel szemben?

Ebben a témában az első mondanivalóm az, hogy a megfelelően irányított bevándorlás sok mindent adhat egy országnak. Mondhatnánk, a bevándorlók civilizációjának gyermekei vagyunk. Hosszú civilizációs menetünk a bevándorlás menete. Ebben a menetben számos értéket gyűjtöttünk össze, melyekre ma az emberiségnek nagy szüksége van, s melyek Törökországgá teszik Törökországot: igazságosság, megosztás, együttélés, pluralizmus, tolerancia, multikulturalizmus. De a bevándorlás hozzájárulása egy másik írás témája.

Anatólia a bevándorlás helyszíne

Anatólia a muszlim törökök előtt is átmenő útvonal volt, sűrű bevándorlással. A muszlim törökök az ezres évek elején kezdtek nagy számban érkezni Anatóliába. Érkezésük után más országokkal ellentétben Anatóliában nem tudunk tömeges mészárlásokról vagy más népek kiűzéséről. Ez a helyzet azt mutatja, hogy Anatólia idővel a Khoraszanból érkezőkkel is színesedett.

Anatóliába nem csak az ezres években irányult a bevándorlás, a XVIII-XIX. században a Balkánon és a Kaukázusban történt fájdalmas események miatt ekkor is folytatódott. A bevándorlás a köztársaság korában sem szűnt meg.

A legutóbbi tömeges bevándorlás Todor Zsivkov zsarnoksága miatt 1989-ben a bolgár törökök bevándorlása volt. Zsivkov ebben az időben kijelentette: „ha nem érjük el, hogy a törökök elhagyják Bulgáriát, Bulgáriából nem marad semmi, s egy újabb Ciprussá változik.”

Röviden, Anatólia az Adriától a kínai Nagy Falig minden Törökországot szerető ember második otthona volt, ahová nehézségeik elől menekülhettek. Törökország a nyugalom szigete maradt, ahová nemcsak a törökök és muszlimok mehetnek. A történelem során nem muszlimok is menekültek Törökországba. Ennek példái a zsidók is, akik 500 éve az európai üldöztetés vagy Hitler zsarnoksága elől is Törökországba menekültek.

 Anatóliai bevándorlók

Törökország vagy Anatólia a történelem során nemcsak fogadott, hanem küldött is bevándorlókat. Az oszmán birodalomban nemcsak katonákat, hanem más földekre vándorló s ott letelepedő embereket is adott. Különösen a balkáni országokba vándoroltak sokan Anatóliából, a Balkánon három Konya nevű település is létrejött.

Az Anatóliából kifelé irányuló legutóbbi tömeges kivándorlás az 1960-as években, a nyugati országokba történt. Ma hivatalosan 5 millió török él ezekben az országokban, de véleményem szerint a nemhivatalos szám ezt jóval meghaladja.

 A mai helyzet

Törökország ma is a bevándorlás kiemelt célpontja a Balkánról, Közel-Keletről, a török világból vagy a Távol-Keletről. Jelenleg a szíriai bevándorlóhullámmal kerültünk szembe. Ennek egyik fontos oka, hogy a térségi vagy a nyugati országokat nézve, nem nagyon van más alternatívájuk. A fő oka pedig a saját lakhelyük problémái, melyet az imperialista országok stratégiai és egyéb okokból lassan teljesen élhetetlenné tettek.

Törökország ma nemcsak Szíriából, Iránból, Irakból, Afganisztánból, Líbiából, Kínából, Oroszországból, Ukrajnából vagy afrikai országokból fogad bevándorlókat, hanem Nyugatról is. A nyugati gazdasági visszaesés és törökellenesség miatt az ott élő török állampolgárok vagy gyermekeik egy része Törökországban keresi jövőjét. Ami a korábbi években elképzelhetetlen volt, a Nyugaton élő törökök gyermekei közül sokan döntenek úgy, hogy Törökországban tanulnak.

Úgy a nyugati országokban, mint a Balkánon, a Krímen vagy az ujgur térségben, a súlyos problémák miatt e térségekben egyes civil szervezetek a Törökországba való kivándorlást vagy visszatérést tanácsolják.

Nyugaton és Keleten, az országaikban török vagy muszlim népességet nem akaró körök is különféle mechanizmusok által az ott élőket távozásra kényszerítő elrettentő, visszataszító intézkedéseket tesznek.

Különösen a krími és ujgur helyzethez hasonlóan, ott élő honfitársainkat a nyugati imperialista országok faltörő kosként használják Oroszország és Kína ellen, saját politikájuk eszközeként.

Igen, büszke vagyok a térségben a nyugalom szigetét, az emberiség menedékét és lelkiismeretét jelentő Törökországra. De lehetetlen, hogy Törökország egymagában megbirkózzon ezzel a bevándorlóhullámmal, és stratégiai szempontból sem helyes. Sokszor az érintett országok kényszerítik embereinket távozásra és visszatérésre Törökországba.

Törökország nem engedi, hogy a külföldön élő és vele kapcsolatban álló emberek a nyugati imperialista országok politikájának eszközeivé váljanak, s olyan politikát követ, mely hasznára van saját magának s főként ezeknek az embereknek.

A jövő héten azzal folytatom, hogy milyen stratégiát javasol Törökország az állami és civil szervezetek, külföldön élők és honfitársai számára a bevándorlás kapcsán.