Tarrantizmus?

Az ausztrál fehér fejvédő Brenton Tarrant új-zélandi, 50 muszlim életét követelő terrortámadása után ismét napirendre kerültek a viták arról, hogy a terrort módszerként használó rasszistákat és szélsőjobbot hogyan kell kategorizálni. Jelenleg az „iszlamofób terrorizmus”, „Iszlámellenesség”, „anti-iszlamizmus” megnevezések vannak napirenden.

Antiszemitizmus, antiiszlamizmus

A XX. században Nyugaton tapasztalt zsidógyűlölet és a zsidókkal szembeni embertelen bánásmód széles körben elfogadott elnevezése antiszemitizmus. Hasonlóképpen, a muszlimokra irányuló egyre erősödő terror és erőszak antiiszlamizmus vagy iszlámellenesség megnevezése elfogadható lehet részben azért, mert felidéz egy embertelen tragédiát, részben pedig azért, mert érzékelteti, hogy az antiszemitizmusnak és antiiszlamizmusnak azonos megítélés alá kell esnie. Ezzel együtt ezek a megnevezések nem utalnak a jelenség mögött rejlő mentalitásra. Az áldozatok szempontjából mutatja be a problémát, ezért a problémát okozó mentalitás homályban marad.

Másrészt a nyugati fenyegetés nemcsak az iszlámellenességet foglalja magába. Ahogy Tarrant terrorista kiáltványából láthatjuk, egyértelműen megfogalmazta, hogy a nyugati társadalom csak akkor maradhat fenn, ha kiirt minden más társadalmat, a fehér fajon kívül mindenki más fenyegetés alatt áll. A fehér fajvédők és szélsőjobboldaliak számára a „fehér” fogalom a nyugati társadalmon kívüli fehéreket is kirekeszti, s csak az európai fehér fajt foglalja magába.

Fasizmus, nácizmus, cionizmus

A fogalom, melyet keresünk, nem egy új vagy ismeretlen fogalom. A fogalom első rétegét ismerjük: rasszizmus. De a jelenlegi helyzet kifejezésére a rasszizmus már kevés. A jelenlegi helyzet nem a rasszizmus, amelynek követői a saját rasszukat szeretik, azért dolgoznak és próbálják felemelni. A jelenlegi helyzetben a rasszizmus azt jelenti, hogy a saját magától eltérő életmódot folytatókat meg akarja semmisíteni, s ennek érdekében, ahogy Európában gyakran láthattuk, a templomokat, házakat, embereket felgyújtó, semmiféle terrorista módszertől vissza nem riadó rasszizmusról van szó. Elegendő fogalom van, melyet az irodalom az ilyen helyzetekre használ. A fasizmust egyfajta állami rasszizmusnak tekinthetjük. A nácizmus pedig az államot is saját eszközének tekintő, a németek felsőbbrendűségét hirdető nemzeti rasszizmus. A cionizmus pedig a nemzeti és vallási rasszizmust is egyesíti magában. A cionizmus a Thedore Herlz által kiépített, a zsidókat választott népnek tartó politikai ideológia, mely szerint Isten nekik ígérte az Ígéret Földjét – Törökország egy részét is beleértve – s ezért bármit megengedett megtenniük a föld megszerzése érdekében. Roger Garaudy kifejezésével rasszista és imperialista ideológia. Izrael az ENSZ határozatait, a nemzetközi jogot, az emberi és alapvető szabadságjogokat semmibe véve véghez vitt cselekedeteit számos gondolkodó és emberjogi aktivista ahhoz hasonlítja, amit a németek tettek a zsidókkal. Kétségtelen, hogy nem minden zsidó ért egyet a cionizmussal. Vannak ortodox zsidók, akik teljesen elutasítják a cionizmust, ellentétesnek tartják az államalapítást a vallással, s ezért nem ismerik el Izraelt.

Whiteizmus? Wasizmus?, Tarrantizmus?

Ha a fasizmust állami rasszizmusnak, a nácizmust nemzeti rasszizmusnak, a cionizmust vallási rasszizmusnak tartjuk, akkor az a fogalom, amire szükségünk van, a fehér rasszizmus. A fehér felsőbbrendűség (White supremacy) már kevés ahhoz, hogy a terrorizmust módszerként használó fehér rasszizmust kifejezze. Ez már megszűnt a fehér faj felsőbbrendűségébe vetett hitnek lenni, s a terrorizmus okává vált.

Még ha nem is tudunk teljesen dönteni a szükséges fogalom kapcsán, azt tudjuk, hogy miből fakad, és mire utal. A fogalmat a terrort és erőszakot módszerként felhasználó fehér rasszizmus gondolatvilága termelte ki. Ebből a fasizmust és nácizmust felidézve létrehozhatjuk a wasizmus vagy whiteizmus kifejezést. A Wasizmus általános használatban a fehér rasszista terrort, kirekesztést, gyűlöletet jelentő fogalmat rövidesen elfogadottnak láthatjuk. De ebben a helyzetben a múlt héten említett problémával kerülhetünk szembe. Ha a keresztények által elkövetett terrort keresztény terrorizmusnak, a muszlimok által elkövetett terrort iszlám terrorizmusnak nevezzük, azzal ezen vallási csoportok nagy többségét, szinte egészét igazságtalanul rágalmazzuk. Ezzel pedig csak a terrorszervezeteket segítjük. Hasonlóképpen, a fehér faj nevében elkövetett terrorizmust fehér terrorizmusnak nevezve elkerülhetetlenül rágalmazunk minden fehér embert.

Ahogy a nácizmust a németektől elválasztva, nemzeti rasszizmusként, a cionizmust a zsidóktól elválasztva nemzeti és vallási rasszizmusként vizsgáljuk, úgy a fehér rasszizmust is az ideológiát elutasító fehérektől külön kell vizsgálnunk. Ezen a ponton merül fel, hogy a kiáltványában is leírt módon fehér rasszizmusra támaszkodó terrorizmusra a tarrantizmus szót használjuk. A tarrantizmus szót nem az összes fehérre használhatnánk, hanem azokra, akik a kiáltványban is leírt módon a terrorizmust használnák eszközül. Felmerülnek más fogalmak is, de olyan fogalmat kell alkotni, amely figyelembe veszi ezt a megkülönböztetést.

Végeredményben egyértelmű, hogy szükség van egy fogalomra, mellyel az emberi és szabadságjogokat semmibe vevő, az élethez való jogot figyelmen kívül hagyó, a terrort eszközként használó fehér fajvédő vagy szélsőjobboldali terror megnevezhető. A létrehozandó fogalomnak nem az áldozatokat kell központba állítania, hanem a bűnös gondolatvilágát felfedőnek kell lennie. Vagyis a fasizmust, nácizmust és cionizmust felidézve és velük egy megítéléssel, a fehér felsőbbrendűségtudatból fakadó, de nem minden fehérre vonatkozó fogalomnak kell lennie.