Napirendi Elemzés 30/ Fennállnak a kétségek és bizonytalanságok az NSU ügyében

Öt év elteltével majdnem véget ért az NSU pere, azonban még fennállnak a kétségek és bizonytalanságok. A német kormány állította, hogy leckét vett az NSU terrorszervezet ügyétől, pedig azt látjuk, hogy egyre erősödött a rasszizmus és az iszlamofóbia a németek körében.  Végéhez közeledik az NSU pere, a Nemzetiszocialista Underground tagjai 8 török származású, összesen tíz embert öltek meg 2000 és 2007 között, az emberölések és bankrablások mellett csőbombamerényletet is elkövettek. A müncheni felsőbíróság majdnem öt éve jár el az ügyben, és Beate Zschäpe a per fővádlottja mellett négy vádlott is áll a bíróság elé. Beate Zschäpét életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, és más négy vádlott különböző tartamú szabadságvesztést kapott.

Az ügyészség és a német biztonsági egységek szerint három tagja van az NSU terrorszervezetnek. Beate Zschäpén kívül  Uwe Böhnhard és Uwe Mundlos is tagja volt a terrorszervezetnek, és 2011 november 4.-én egy bankrablás után a két ember holttestére bukkantak rá egy kiégett lakókocsiban, és azt állították, hogy öngyilkosságot követettek el, az sok gyanút keltett. Emellett az NSU pere fővádlottja, Beate Zschäpe akkor feladta magát, miután felgyújtották a terrorsejt rejtekhelyét, ráadásul kapcsolat volt az NSU terrorszervezet és a Német Alkotmányvédelmi Hivatal között, az pedig erősítette a gyanúkat, hogy titkai lehetnek az ügynek. Különösen a német belföldi hírszerző szolgálat, az Alkotmányvédelmi Hivatal 130 aktát semmisített meg az NSU pere kapcsán, az pedig lehetetlenné tette az ügy feltárását, és azt, hogy mi rejlik az NSU mögött. Hiszen az ügyben eljáró ügyvédek nem hiszik, hogy csak 3 emberből áll az NSU terrorszervezet.

Annak ellenére végéhez közeledett az NSU pere, még nem derült ki, hogy a biztonsági erők, különösen az Alkotmányvédelmi Hivatal mit tud az NSU-ról. Az NSU által elkövetett gyilkosságok után a német biztonsági egységek az áldozat családját gyanúsították, és elutasították annak a lehetőségét, hogy az egy rasszista indíttatású gyilkosságsorozat. A német média a „dönergyilkosságoknak” nevezte azt a gyilkosságsorozatot, mielőtt az NSU terrorszervezet lelepleződött. Az NSU terrorista szervezet hosszú éveken át folytatott gyilkosságokat, és összesen 10 halálos áldozata van, mivel a német biztonsági egységek figyelmen kívül hagyták a hírszerzési információkat, ráadásul elutasították annak a lehetőségét, hogy az egy rasszista indíttatású gyilkosságsorozat.

Annak ellenére végéhez közeledik az NSU terrorszervezet ügye, egyre erősödött a rasszizmus és az iszlamofóbia Németországban, és annak a legjelentősebb jelzője az, hogy a szélsőséges AfD annyira erősödött meg, hogy a második legerősebb párt lett. Mondható, hogy a rasszizmus és az iszlamofóbia gyökerezni kezdett a német politikában és a német társadalomban. Az idegengyűlöletnek és az iszlamofóbiának a hangja lett az AfD. Nemcsak az AfD, hanem a koalícióban résztvevő keresztényszocialisták hasonló megközelítést alkalmaztak, és rasszismust kiáltanak, azok fényt vetnek arra, hogy milyen változások történnek az országban. A II. Világháború óta eddig soha nem látott szintet ért el az idegenellenesség mértéke vagy eddig nem minősítettek nemkívánatosnak  más vallást. 

A német labdarúgó-válogatott része a láncnak, amely nyilvánosságra hozza, hogy  milyen változások történnek az országban. A német labdarúgó-válogatott 2014-ben a világbajnoki címet szerezte, akkor azt mondták, hogy az sikere az integrációnak és a multikulturális életnek. Mesud Özil, İlkay Gündoğan, Sami Khedira, Lukas Podolski, Jerome Boateng stb bevándorló szerepelt a német labdarúgó-válogatottban. Pedig a német labdarúgó-válogatott is részt vállalt a rasszizmusban. Az első nagy botrány az volt, hogy az AfD elnöke, Alexander Gauland kijelentette, hogy a nemzet nem akar egy Boatenget szomszédnak. A második esemény, amely nagy botrányt kavart, az, hogy Mesud Özil ve İlkay Gündoğan készített közös fotót a Londonba látogató Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnökkel. Sőt azt állították, hogy az a fénykép, amely azért készült, hogy őrizze az Özil- Erdoğan találkozó emlékét, felelős azért, hogy a német labdarúgó-válogatottnak nem sikerült nyerni a világkupát Oroszországban.