Globális Pespektíva(24)

Mik lehetnek ennek az okai?

Globális Pespektíva(24)

Törökországban hamarosan országgyűlési és elnökválasztás kezdődik. A jelöltek és pártok kampánya felgyorsult. Azt nézve, hogy Törökország első elnökválasztását tartják, a legfeltűnőbb talán az, hogy milyen mérsékelt folyamat zajlik. Nem úgy, mint a régi, erőszakos, szélsőséges szólamokkal tűzdelt választási kampányokban.

Mik lehetnek ennek az okai?

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke.

 

Az 50% +1 megszerzéséhez kiegyező politikára van szükség

A korábbi választásokat nézve Törökországban 20%-okkal is kormányra lehetett kerülni. Az AK Parti azt választotta, ami neki is nehezebb, és élen járt az 50%+1 szabály bevezetésében az államfő-választáson. A pártok már nem politizálhatnak csupán a saját bázisuk körében. A jelöltek úgy juthatnak hatalomra, ha a társadalom széles köréből kapnak szavazatokat, így kénytelenek szélesíteni politikájukat. Az 50%+1 szabály arra kényszeríti a pártokat, hogy kievezzenek a korábbi biztonságos kikötőből, és ne csak a saját választóikhoz szóljanak. Minden pártnak a társadalom szélesebb rétegei felé kell nyitnia, és meg kell fékezniük szélsőséges szólamaikat és tagjaikat.

Arra gondolva, hogy milyen bonyolult Törökország régiós kormányzása, mindenképpen kedvező fejlemény az, hogy a pártoknak és jelölteknek kiegyező politikát kell folytatniuk a választási rendszer miatt.

 

A 2. forduló lehetősége

Még ha a közvélemény-kutatások szerint el is dől az elnökválasztás az első fordulóban, az ellenzéki pártok és jelöltek minden erejükkel azon vannak, hogy a döntés a második fordulóra maradjon. Még ha elméleti is a lehetőség a második fordulóra, mégis óvatosabb és körültekintőbb szóhasználatra ösztönzi a pártokat és jelölteket. Különösen az ellenzéki pártok saját szavazóbázisukból nem tudnak 50%+1 szavazatot szerezni, így kénytelenek átcsábítani más pártok és az AK Parti szavazóit is. Ezért tartózkodnak az olyan szólamoktól és viselkedéstől, ami nem tetszhet a többi párt szavazóinak, s átfogóbb politikát követnek. Egyértelműen látszik a 2. forduló lehetőségének konszolidáló hatása. Egy ilyen helyzetben a pártok a 2. fordulón más szövetségesekkel vehetnek részt, más szavazókra is szükségük lehet, így a kampány nem durvulhat el.

 

A választók közvetlenül állíthatnak jelölteket

A korábbi köztársasági elnökválasztásokon csak a pártok parlamenti frakciói vagy egy adott arányban képviselői állíthattak jelöltet. Ebben megvolt a kockázat, hogy a választók akarata nem érvényesül kellőképpen. Hiányosság volt a demokrácia és szabadság szempontjából. Ezt a hiányosságot az új rendszer megszüntette. 100.000 jelöléssel bárki lehet elnökjelölt. Ez a jog különösen a kis pártok, a marginális csoportok rendszerben tartása szempontjából fontos. Ha ezt a jogot nem adták volna meg, ezek a pártok/csoportok sokkal erőszakosabbak lennének. De így ők is tudnak jelöltet állítani, ha nem sikerül 100.000 szavazatot összegyűjteni, nem a rendszert vádolhatják miatta.

 

A szövetségek a választás előtt alakultak ki

A korábbi választásokon Törökországban nem volt törvényes a pártok számára a koalíció alapítása a választásokra. Ezen a választáson megnyílt előtte az út, így sok párt Köztársaság Szövetség vagy Nemzeti Szövetség néven megy a választásokra, ami kétféleképpen is csökkenti a feszültséget. Korábban a koalíció a választás után jött létre. A választás előtt azonban foggal-körömmel harcoltak egymás ellen. Most, hogy a szövetségek a választás előtt kialakulnak, természetesen enyhültek a választási szólamok is. S mivel már a választás előtt kialakultak a koalíciók, a választók dönthetnek, hogy elfogadják-e ezeket.

Másrészt a szövetség útján a kis pártoknak is van esélyük arra, hogy a 10%-ot elérve a parlamentbe jutnak, s ez a lehetőség is csökkenti a feszültséget a választás előtti időszakban.

 

A kirekesztés már nem vonzó a politikában

Szinte egyáltalán nem találkozni most a korábban főként a baloldali pártok által felhozott, haladó-maradi, világi-klerikális, modern, atatürkista és hasonló vitákkal. Nem racionális azt mondani, hogy ezek a viták egyszerre értelmüket vesztették a pártok számára. A szólamok változásának legfontosabb oka a választási rendszer változása. Mivel a csak saját bázisra támaszkodó, kirekesztő politikával nem lehet 50%+1 szavazatot szerezni, a pártok kénytelenek felülbírálni évtizedek óta követett politikájukat. A kormányra kerüléshez nem kirekesztésre, hanem széles tömegek megszólítására van szükség, ezért kénytelenek változtatni. Törökország számára előnyös az, hogy a pártok már kénytelenek szélesebb rétegekkel kapcsolatot kiépíteni.

 

Kizárták a terroristák ügynökeit

Szintén figyelemre méltó a választásban, a HDP-vel, amely nem tart kellő távolságot a terrorszervezetektől, egyetlen párt sem akar koalíciót alakítani. Ez a társadalmi nyomás kedvező fejlemény a demokrácia saját szabályai alapján való működése keretében. A politikai pártok egyrészt civil és demokratikus szervezetekként lépnek be a választásokba, a választás után már nem fogadnak el utasításokat a terrorizmus meg nem választott képviselőitől.

 

Növekvő populizmus

A választási folyamat során megfigyelhető a populizmus növekedése is, mivel szélesebb rétegek támogatását kell megszerezni. Különösen az ellenzéki pártok nem arról beszélnek, hogy mit és hogyan fognak megtermelni, hanem arról, hogy mit és hogyan fognak elosztani. Ez egy kicsit abból is fakad, hogy Törökországban az egy főre jutó jövedelem már nem 2.000, hanem 10.000 dollár, nincs rászorulva pár fillérre. Ezzel együtt a minden egyes fedezet nélküli populista költekezés csak akkor lehetséges, ha az adók és hasonlók útján valakik megfizetik azt. A növekvő adók korlátozzák a polgárság mozgásterét, csökkentik a termelést. Ha fedezet nélkül ígérgetnek mindenkinek, annak vége a termelésképtelenség, vagyis nincstelenség lesz.

 

Új politika: nem a kétségeset, hanem a lehetségeset célozni meg

Törökország nagyon súlyos kockázatokkal néz szembe a térségben, ezért belpolitikájában nem a szétválasztós, hanem az egyesítő, nem a kis csoportokhoz, hanem a széles társadalomhoz szóló politikát kell magáévá tennie, ami létfontosságú az ország jóléte szempontjából. Úgy tűnik, a köztársasági elnöki kormányrendszer ezt lehetővé teszi. A jelöltek és pártok szélesebb rétegek szavazatait akarják megszerezni, ezért már nem marginális vagy kétséges, hanem lehetséges dolgokat próbálnak megvalósítani.

A politika pedig nem más, mint „a lehetőségek művészete”.



Még több hír