A Dolmabahçe palota

A világ egyik legszebb kilátását nyújtó palotája az Isztambulban található, pontosan a tengerszint magasságán fekvő Dolmabahçe palota még ma is régi büszkeségével köszönti a tengerszoroson áthaladó hajókat.

A szárazföld felé néző oldalon sétányával és főkapujával, a tengeri oldalon fenséges kilátásával büszkélkedő palota pompájával a legendás Topkapi palotát is maga mögé utasítja.

400 évvel korábban itt horgonyoztak az oszmán kapitányok hajói, aztán idővel a partszakaszt feltöltötték, hogy a padisahok szórakozását szolgáló kerteket létesítsenek, később pedig vendégházakat és palotát építettek ide, melyet hosszú ideig Beşiktaş tengerparti palotaként emlegettek.

Aztán a páratlan épület a Dolmabahçe palota nevet kapta, és úgy vonult be a történelembe, mint az a hely, ahol a világ egyik legnagyobb vezetője, Gazi Mustafa Kemal Atatürk örökre lehunyta szemét.

Az Abdülmecid szultán által építtetett Dolmabahçe palota építése 1843-ban kezdődött, és a palotát 1856. június 7-én vették használatba.

A nyugatiasodás időszakában épített palotában a francia barokk, német rokokó, brit neoklasszicizmus és az olasz reneszánsz keveredik egymással, emiatt nem vált egyetlen építészeti stílus szimbólumává.

A szárazföld felől 4, a tenger felől 3 szintes palota tengerparti szárnya 600 méter hosszú.

285 szobája és 43 szalonja mellett a fogadások és bálok céljára egy nagyterem is rendelkezésre áll, emellett 56 oszlopos fogadótermét 750 lámpa világítja meg, és összesen 4,5 tonna súlyú brit kristálycsillár ontja fényeit.

A Dolmabahçe palota fő szerkezete három nagy részből áll, a Mabeyn-i Hümayun (fogadóterem), Muayede Salonu (díszterem) és a Harem-i Hümayun. A Mabeyn-i Hümayun volt az a rész, amely az állam vezetésének központja volt.

A Harem-i Hümayun az a rész, amelyben a padisah és családja magánélete folyt, a díszteremben az ünnepségek, az államfők és fontos emberek fogadása zajlott.

A Dolmabahçe a jellegzetes török ház jellemzőit mutatja nagyobb dimenziókban. A külső falak kőből, a belső falak téglából, a burkolatok fából készültek.

A palota kornak megfelelő technológiáját 1910-12-ben elektromos árammal és központi fűtésrendszerrel egészítették ki.

A Dolmabahçe palota 6 padisah és az utolsó ottomán kalifa, Abdülmecid szultán otthonául is szolgált. 1927-1949 között köztársasági elnöki palotaként funkcionált.

A Török Köztársaság megalapítója, Gazi Mustafa Kemal Atatürk, 1927-1938 között a Dolmabahçe palotát használta, mikor Isztambulban dolgozott, és 1938. november 10-én, 09:05-kor a 71. számú szobában hunyt el.

1926-1984 között a Palota részben nyitva volt protokollcélokra és megtekintésre, majd 1984-től palotamúzeumként nyitották meg a látogatók előtt.

A 3 kontinensen uralkodó oszmán birodalmat és a Török Köztársaságot is kiszolgáló palotát mindenképpen érdemes megtekinteni, hogy láthassuk ezt a páratlan remekművet, a török kulturális örökség fontos részét.