Mindjárt itt a nyár és még nem tudjátok, hogy hova mennek

                       Az ötödik napon reggel nyolckor indulunk a leghosszabb útra, a görög oldal végére, Pafos-ba. Persze itt nagy távolságok nincsenek, a sziget hossza kb. 287 km, szélessége 87 km. Görög ciprusi busszal megyünk, jobb oldalon van a kormánya, mert a szigeten baloldali  közlekedés van, megmaradt az angol gyarmati időkből. A török-görög határátkelőnél sokat várakozunk, mert a cseh csoport, akik velünk jönnek, késik, a sofőrjük egy másik átkelőhöz vitte őket tévedésből. A török oldalon egy temető van, benézek a kerítésen, le is fényképezek néhány sírt. A sírok nincsenek agyongondozva, az iszlám szerint nem kell a halottakat bolygatni.  Egy sírba csak egy halottat temetnek, 6 méternyi fehér vászonba csavarják be a holttestet. A halottat 24 órán belül el kell temetni, aki éjjel hal meg, vagy a kora reggeli órákban, őt napnyugtáig. A sírba féloldalt fektetik, arccal Mekka felé és a sírban deszkákból képeznek féloldalas tetőt a tetem fölé, hogy  közvetlenül ne érje a föld.  A koporsót a mecset kölcsönzi, csak arra szolgál, hogy kiviszik benne a halottat a temetőbe.

            Pafos felé haladva Ciprus délnyugati partvonalán legendás sziklacsoport látszik ki a tengerből: a görög mitológia szerint a tenger habjaiból itt szállt ki Afrodité, a szerelem és szépség istennője. A látványos partszakaszt mitológiájának, és természeti szépségének köszönhetően szerelmesek ezrei keresik fel évről-évre. Mi is megálltunk ezen a helyen.

            Pafos városa  jelenleg kb. 30 000 fős állandó lakossággal rendelkezik, 2017-ben Európa kulturális fővárosa a dániai Aarhus mellett.

            Pafosban az Agia Paraskevi székesegyházat néztük meg, itt istentisztelet volt, közben több gyermeket is kereszteltek, a pap bevitte a gyermeket egy kárpit mögé, néhány perc múlva hozta is vissza, a szülők kint várakoztak, aztán pénzt adtak a papnak. A templommal szemközt egy kápolna volt, ahol én is gyújtottam gyertyát és letűztem a homokkal telt tartóba. Majd megálltunk a királyi síroknál. Pafos föld alatti királysírjait időszámításunk előtt a IV. században építhették. A sziklákba vágott, dór oszlopokkal megtámasztott sírboltba az arisztokratákat, a kor leggazdagabb embereit temették. Bár a régészek ismerték a történelmi helyet már korábban is, csak a XX. század  70-es éveiben kezdték el a feltárásokat. 

            Az ebéd egy vendéglőben volt, svédasztalos felszolgálás, de sokkal szerényebb, mint a szállásunkon. Itt persze volt disznóhús is, csirkehús, hal, köret és gyümölcs. Én tintahalat ettem. Pafosban megnéztük a mozaikvárost. A világszerte híres római mozaikok többsége a régészeti parkban, a város határában található. Az ókori villák padlóinak gyönyörű állapotban megmaradt mintázatait a Világörökség részei közé is választották. Itt is nagyon meleg volt. Sétáltunk a tengerparton, ahol vendéglő vendéglőt ért, rengeteg ember üldögélt mindegyik előtt, nagyobbrészt helyi lakosok, persze, mert vasárnap volt.