A G20 és a geopolitikai pózolás

Törökország célja Szíriában egyértelmű: megvédeni Szíriai területi integritását, elkerülni az etnikai és/vagy felekezeti konfliktusokat, és támogatni az átmenetet egy törvényes és átfogó politikai rendbe minden szíriai számára.

A G20 csúcstalálkozó, amelyet szeptember 4-5 tartottak a kínai Hangcsou városban, a világ legnagyobb gazdaságainak vezetőit hozta össze a globális gazdaságról és klímaváltozásról szóló, zsúfolt napirenddel. De a csúcstalálkozó alkalmat teremtett arra, hogy olyan sürgető kérdésekről is szót ejtsenek, mint például a terrorizmus elleni harc, a menekültválság és a Szíriában folyó háború.

A geopolitikai pózolás és manőverezés az ilyen találkozók alapvető jellemzője, és ez sem volt kivétel. Bár általános az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a terrorizmus globális fenyegetést jelent, és erővel és eltökéltséggel kell harcolni ellene, azzal kapcsolatban vannak véleménykülönbségek, hogy kik a terroristák. A nemzetközi közösség kudarca abban, hogy megállítsa a háborút Szíriában, és leszámoljon az ILIÁ jelentette fenyegetéssel, szorosan kapcsolódik a geopolitikai erőfitogtatáshoz és pózoláshoz, és sajnos úgy tűnik, hogy továbbra is a szíriai háború marad az elsődleges színtere. Azonban a világ vezetői kiemelt érdeklődést tanúsítanak a megjelent új dinamika iránt: ez az Eufrátesz Pajzsa hadművelet, amelyet a Török Fegyveres Erők (TSK) augusztus 24-én indított, hogy a török határt az ILIÁ terrorszervezettől megtisztítsa, és megkönnyebbülést nyújtson több tízezer szíriainak, akik Azez és Jarabulus városa között élnek. Egyben fontos katonai győzelem és lelkesítés a Szabad Szíriai Hadseregnek (FSA), amely számos nehézséget szenvedett el az elmúlt 2 év során. Ezen kívül az Eufrátesz Pajzsa hadművelet bizonyította Törökország komolyságát és eltökéltségét az ILIÁ elpusztítása iránt a nemzetközi szereplők támogatásával, vagy anélkül.

A katonai hadműveleten kívül figyelemre méltó az Eufrátesz Pajzsa hadművelet diplomáciai és politikai sikere is. Törökország erőfeszítései, melyekkel szorosabb kapcsolatot igyekezett kialakítani Oroszországgal és Iránnal, előkészítette a terepet a Szíriában zajló katonai tevékenységek számára. Hangsúlyozni kell, hogy Törökország törvény adta önvédelmi jogát gyakorolja határai mentén. Valamint Törökország koordinálja katonai hadműveleteit az érintett felekkel, hogy elkerüljön bármilyen konfliktust.

Ez a győzelem, bár számos szempontból fontos, csak egy része a szíriai kirakósnak. Az Aleppóban egyre romló helyzet a súlyos aggodalom forrása minden szíriai szereplő számára. Mint várható volt, szerepelt az USA, Oroszország és Törökország között folyó tárgyalások napirendjén az agresszió felfüggesztéséről az esetleges megegyezés, amely a muszlimok közelgő ünnepe, az Áldozat Ünnepe idejére vonatkozna. Ha és amikor létrejön, ez az egyezmény egy nagyon is szükséges fellélegzést biztosítana Aleppó és környéke civil lakosságának. Lehetővé tenné, hogy bejussanak a humanitárius segélyszállítmányok dél felől Damaszkuszból, észak felől pedig Törökországból. Ha kitart, akkor alapul szolgálhat az ENSZ égisze alatt a rezsim és az ellenzék közötti politikai tárgyalások újrakezdéséhez is.

A tűzszünetre vonatkozó részleges megegyezés egy dolog, a háború lezárása egy másik. Az ötödik évében járó szíriai háború mindenkit annyira megvisel, hogy már a részleges, lokális tűzszünetet is győzelemként ünneplik. Bár mindenkinek támogatnia kellene minden olyan egyezményt, amely megment akárcsak egyetlen életet is Szíriában, ahol naponta több tucatnyian halnak meg, a végső cél a háború teljes megszüntetése lenne. Ez az egyetlen módja annak, hogy felszámoljuk a terrorizmust minden szíriai területen, megállítsuk a menekültválságot, és segítsünk Szíriai népének abban, hogy újra normális életet élhessenek.

Ez felveti a menekültek kérdését – azt a kérdést, ami az európaiakat csak s kizárólag akkor érdekli, ha zavarja az öreg kontinenst, de azonnal megszűnik, mikor a menekültek, főként Szíriából, már nem próbálnak vagy nem képesek európai földre eljutni. Nagyon kevés kivételtől eltekintve az európai válaszok az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb menekültválságára legenyhébb kifejezéssel szólva is szégyenletesek voltak. A legtöbb európai úgy viselkedik, mintha nem is egy globalizált és kölcsönös függőségben élő világban élnének, és – meglehetősen ostoba módon – azt gondolják, hogy a menekültválság elmúlik magától, vagy „a keletiek” problémája marad. Az pedig még rosszabb, hogy a mainstream európai politikát egyre inkább áthatja az idegengyűlölet és rasszizmus, amelyet annak nevében ünnepelnek és terjesztenek, hogy meg kell állítani az illegális migrációt, és meg kell védeni Európa tiszta és civilizált utcáit. Ez nem elfogadható morálisan, és nem védhető politikai szempontból sem. Ha Európa valóban törődik a menekültválsággal, nagyobb és komolyabb felelősséget kellene vállalnia azzal kapcsolatban, hogy véget érjen a háború Szíriában, és segítenie kellene a béke és rend megalapozásában ott, Irakban, és mindenhol a régióban.

Törökország célja Szíriában egyértelmű: megvédeni Szíriai területi integritását, elkerülni az etnikai és/vagy felekezeti konfliktusokat, és támogatni az átmenetet egy törvényes és átfogó politikai rendbe minden szíriai számára.

A PKK propagandájával ellentétben Törökország nem a kurdok ellen harcol Szíriában. Csak védi saját magát és a szíriaiakat a PKK szíriai szárnya, a YPG ellen. Felháborító ezt „a szíriai kurdok elleni harcként” bemutatni. Törökország semmi problémája sem a szíriai, sem az iraki, sem az iráni kurdokkal. Törökországnak a terrorszervezetekkel van problémája, bárhonnan származzanak is. Ahogy az ILIÁ elleni harc nem a muszlimok elleni harc, úgy a PKK és alszervezetei elleni harc sem a kurdok ellen szól sem Szíriában, sem sehol máshol.

Néhány nap múlva a zarándoklatot és az Áldozat Ünnepét ünnepeljük. Reméljük és fohászkodjunk, hogy Szíria népe és a föld számtalan más elnyomott, zsarnokságban élő népe fellélegezhet, és élvezheti a békét és nyugalmat, ahogy minden más normális ember is teszi.