"Ótörök kőemberek"

            Áder János  köztársasági elnök a Parlamentben adta át a rangos elismeréseket.
Kossuth-díjasok közé Kunkovács László fotós és néprajzkutató is került, aki többször Törökországban is fotókiállítást rendezett.
   2000-ben “Ótörök kőemberek” cím alatt fotókiállítást rendezett Kunkovács László magyar néprajzkutató.Nagy érdeklődéssel fogadták kőemberekről készült kiállításait, amelyek számos országot megjártak már.

   Számba veszi a régi kultúrák vizuális üzeneteit, a sziklarajzokat, lefényképezi az eurázsiai sztyeppövezetben és a tajgában élő kis népek életét. Művészi-tudományos fényképkiállításai itthon és kilenc külföldi országban, főként múzeumokban és a külhoni magyar intézetekben több mint száztíz alkalommal kerültek közönség elé. 

   "A Kárpátoktól Mongóliáig terjedő, egybefüggő sztyeppeövezet történelmének néma tanúi az esőverte, bálványszerű szobrok. Hajdan ezer és ezer állott a végtelen pusztákon – fenséges nyugalmat árasztva, dacolva az idővel. Hősöket mintáznak: kővitézek, kőamazonok. A legeltetők ma is tisztelik a régvolt nomádok emlékeit.

   Ukrajna és a délorosz síkság területén már kevés található az eredeti helyén, mert begyűjtötték a múzeumok, a többi föld alál süppedt vagy építkezések alapozásánál használták fel, mit sem tudva értékükről. A Kelet-Európában találtakat a kipcsak (török nyelvű) kunoknak tulajdonítják, akik a XI. század közepétől a mongol invázióig éltek ezen a tájon. Velük ért véget a lovasnépek e sajátos hagyománya. Nem egyszerű sírkövek, mert nem az elhunytak csontjai fölött emelkednek. Magyarázatukkal több ágon próbálkoztak a régészek. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a jeles személy kőképét az áldozóhelyen állították fel, és a szobor állandó motívuma, a kézben tartott csésze jelzi, hogy “ő” is ivott a halotti toron a többiekkel. Feltérképezésük kézenfekvő módszere a fényképezés. Ezúttal a kevésbé ismert belső-ázsiai térségek kőembereit sorakoztatjuk fel, amelyek Délkelet-Kazakisztán, Kirgizisztán, Mongólia és a dél-szibériai Altaj és Tuva fűtengerében őrködtek. Az ittenieket ótörök népek faragták a VI–IX. században. Ahogyan a nomád birodalmak, úgy az a kultusz is innen indult el. Névtelen szobrászaik kevesebb részletet ábrázoltak, ettől az ázsiaiak még monumentálisabbak. Nincs két egyforma kőember az eurázsiai sztyeppén.” – írja Kunkovács László