Interjú Nagy Anitával

1. Mesélj kicsit magadról, hogy a rádió hallgatói megismerhessenek
Üdvözlöm a TRT Rádió hallgatóit. Nagy Anita vagyok, Magyarországon, egy Békés megyei kisvárosban születtem Szarvason. Iskoláimat szülővárosomban végeztem, majd vidéken kitanultam a vendéglátást valamint bartender diplomát is szereztem. Egy élelmiszer-nagykereskedelmi cégnél dolgoztam, mint területi képviselő, hétvégenként pedig különböző rendezvényeken, mint bármixer. Édesanyám és bátyám Magyarországon él.

2. Mióta élsz és mivel foglalkozol Törökországban?
Nagyon szeretek utazni. A világon többfelé jártam már, de a „szerelmet” Törökország iránt Édesanyám egyik nagyon jó barátnője élettársának köszönhetem, aki török. Nagyon sokat mesélt az országról, így jött, hogy mindenképpen szerettem volna eljutni oda. Többször utaztam ki, majd elkezdtem tudatosan munkát keresni, ami a tavalyi évben sikerült is. Az egyik utazási iroda alkalmazásában utaztam ki. Transzferes idegenvezetőként dolgoztam Alanyában és Side-ben. Amikor ősszel véget ért a szezon mindenképpen szerettem volna kint maradni, így egy étteremben sikerült elhelyezkednem, ahol bartenderként dolgoztam egy hónapot. Jött a Karácsony, hazautaztam a családhoz, majd az év elején vissza. A szezont ugyan abban az étteremben folytattam. Sajnos ott is csak szezonális munka van, így másik helyet kerestem. Maradtam a vendéglátásnál, egy másik étteremben dolgozom.

3. Milyennek látod a török embereket?
A török embereket nem lehet nem szeretni J. Természetesen különböznek valamilyen szinten tőlünk magyaroktól. Törökország az elmúlt pár évben hatalmas fejlődésen ment át, az itt élő emberek nyitottak minden újra,nagyon kíváncsiak, sokszor rám is csak úgy záporoznak a kérdések, amik viszont egyáltalán nem terhesek. A nyugati országokról nem sokat tudnak, külföldre, nyugatra például az ország népességét tekintve kevesen jutnak el. Az ország az iszlám vallást követi, a lakosság legnagyobb hányada muszlim. A mindennapjaikat ez nagyban meghatározza, eszerint élnek. Itt a Török riviérán jelentős a turizmus, itt kicsit mások az emberek, modernebbek, nyitottabbak. Természetesen ugyan úgy megvannak az országban azok a tipikus török települések, ahol még igen is mérvadó az öltözködés, a régi hagyományok. Nekem az a tapasztalatom, hogy a török emberek nagyon barátságosak és segítőkészek. Bármiről el lehet velük beszélgetni és főleg, ha még egy igazi, finom török teát is elfogyasztunk közben, igazi barátságok is születhetnek J.

4. Meglátásod szerint milyen különbségek és hasonlóságok vannak a magyar és török emberek mentalitásában, mindennapjaiban?
A török és a magyar emberek között természetesen különbségek és hasonlóságok is vannak. Mindkét nép életében vannak azonos dolgok, viszont az egyik a törökök életében nagyobb jelentőségű, a másik pedig a magyarokéban. Nagyon sok magyar vendég tapasztalta azt, hogy a törökök például ráérősek, nem rohannak azonnal, hogy egy bizonyos problémát megoldjanak. Ők nyugodtabban élnek, természetesen nekik is vannak mindennapos problémáik, csak ők másképp kezelik azokat. Én úgy látom, hogy nincs annyira jelen az életükben a stressz például. A magyar ember mindig rohan, sokszor ideges és mindent azonnal akar megoldani, a helyére tenni. Ez külön stressz-forrást jelent. Én így látom. Én is szép lassan megtanultam a törököktől, hogy amit nem tudunk megváltoztatni, azon nem „görcsölünk”, hanem „tovább lépünk”. Ezt javasolni tudnám az otthon élőknek is J. A törököknél is nagyon fontos a család. De én azt látom, hogy ők sokkal jobban ápolják a családi kapcsolatokat, mint mi magyarok. A legkisebb családi problémára is szabadnapot kapnak a munkahelyen, senki meg sem kérdőjelezi. Itt egy család nagyobb létszámú, mint nálunk Magyarországon, 4-5 vagy akár 9-10 gyerek is van egy családban. A családalapítást nézve a legifjabb generációnál napjainkban 1-2 esetleg 3 gyerek születik. Magyarországon teljesen természetes, hogy a nők is dolgoznak. Itt nagyon sok olyan munkahely van, ahol csak a férfiak. A hagyományok szerint a nők otthon maradnak, nevelik a gyerekeket, vezetik a háztartást, és nyugodt családi hátteret teremtenek a férjeknek. Viszont mivel Törökország is fejlődik, egyre több nő dolgozik itt is. A hétköznapjaik, én úgy látom, ugyan úgy telnek, mint a magyaroké: reggel elmennek dolgozni, a gyerekek iskolába, a nagyobb bevásárlásokat általában hétvégenként ejtik meg.

5. Jól beszélsz törökül, mi a véleményed a török nyelvről, könnyen megtanultad?
A török nyelvről megoszlanak a vélemények. Nekem meg kellett tanulnom, hisz Törökországba jöttem dolgozni. Még előtte otthon kezdtem neki, vettem egy magyar-török, török-magyar kis útiszótárat, valamint Édesanyám barátnőjétől kaptam egy nagyon régi könyvet, amiben különböző kifejezések vannak szituációkra és egy kis nyelvtani összefoglaló. Nem volt könnyű, de nagyon akartam, így talán mégis könnyebben ment a tanulás. Mivel minden nap úton voltam, transzfereztem a magyar vendégeket a reptérről a szállodákba majd vissza és a sofőrök többsége nem beszélt csak törökül, így ők is segítségemre voltak. Aztán az éttermi munka folyamán tanultam meg igazán jól, hisz ott már nem volt kihez szólni magyarul. Ha valamit nem értettem, akkor a kollégák elismételték, én pedig igyekeztem memorizálni. Sokat jegyzeteltem is. Nagyon sok közös szavunk van a törökökével, például sapka, szakáll, és nagyon sok, ami igencsak hasonló például elma - alma, cep (dzsep) – zseb, csak hogy egy párat említsek. A nyelvtan is nagyon hasonló, magas és mély hangrendű magánhangzók, ennek megfelelő ragozás, akár csak a magyar nyelvben.

6. Mivel töltöd a szabadidődet Törökroszágban, vannak barátaid?
A tavalyi szezont nézve nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz a munkám során nagyon sok szép helyre eljuthattam. Voltak olyan napok, amikor nem rám osztották a transzfert, hanem elküldtek az idegenvezető kolléganővel a kirándulásokra. Így juthattam el Pamukkale-ba, ahol azok a gyönyörű, hófehér mészkőteraszok vannak gyógyvízzel, Kleopátra fürdője is ott található, Manavgatba a vízeséshez, Side-be, ahol volt szerencsém megnézni az Óvárost, valamint a kikötőben Apollón szentélyének maradványait és még sorolhatnám. Az idei szezonban a munka miatt nem igazán jutott időm a szórakozásra, kikapcsolódásra, ha mégis, akkor a kikötőben sorakozó számtalan bár és diszkó közül lehetett választani, vagy pedig beülni egy hangulatos étterembe. Teljes mértékben kielégítik a szórakozni vágyók igényeit. Ha valaki nem szereti a hangos zenét, annak mindenképp ajánlok egy sétát a kikötőben, vagy a város főutcáján, vagy épp a bazársoron. Barátaim természetesen vannak, de őszintén szólva, több a török, mint a magyar. Nagyon kevés magyar él itt Alanyában, ők házasok vagy pedig a turizmusban dolgoznak és a szezon végeztével haza mennek. Antalya ugyan ez. Természetesen mi magyarok próbáljuk ápolni a kapcsolatot, mindegy ki hol lakik, legyen az akár Izmir, Tekirdağ (Rodostó), Istanbul vagy Ankara, stb. A török barátaimmal sokat nevetünk azon, amikor felhozzák a magyar nyelv nehézségeit, én pedig válaszul csak annyit mondok, hogy ti voltatok nálunk 150 évig és mégsem tanultatok meg magyarul. Persze mindig övék az utolsó szó, és akkor jön az, hogy de hát Istanbulban beszélik a nyelvet.

7. A törökök milyen véleménnyel vannak a magyarokról, mik a tapasztalataid?
Tavaly nagyon sokszor néztek engem a törökök orosznak. Nagyon sok orosz jön ide nyaralni, az össz turista létszám 90%-át teszik ki, így igazán meg sem lepődtem a feltételezésen. Aztán, amikor megmondtam, hogy magyar vagyok egyből felcsillant a szemük, és mondogatták, hogy „Atilla pasa” . Sokan nem tudják egyébként kis országunkat földrajzilag hova tenni, azt tudják viszont, hogy Európai Uniós tagállam vagyunk. A közös történelmünkkel nagyon is tisztában vannak, habár ők egy kicsit másként tanulták. Nekem az a véleményem, hogy szeretik a magyarokat, elmarasztaló megjegyzéseket sosem hallottam. Jó pár helyen botlottam bele abba, hogy magyarul köszöntek rám vagy ha vásároltam valamit, egy magyar „köszönöm”-mel nyugtázta az eladó. Nagyon jól esett. Ez itt a déli országrészen ritkább, inkább Istanbulban gyakoribb, hogy tudnak egy keveset magyarul. Sokat hallottak Magyarországról, szeretnének elmenni turistáskodni egy kicsit. Tudják, hogy sok török él ott és sok fiatal jár oda egyetemre.

8. Mit üzennél a TRT rádió magyar hallgatóinak?
Sokan kételkedve jönnek el Törökországba, mert téves információk birtokában vannak. Mindenkinek azt tudnám javasolni, hogy ha megteheti, legalább egyszer jöjjön el és nézze meg ezt a világot. Teljesen magával tudja ragadni az embert ez a miliő, a bazárok hangulata, a pezsgő élet, hogy minden annyira „színes”. A természeti szépségeiről, csodáiról, az érdekes kultúrájáról már nem is beszélve. Sokszor érezheti magát az ember „mesevilágban”. Külön Alanyáról emelném ki azt, ami valóban igaz: ha valaki egyszer eljön ide, azt a város „beszippantja”, örökre rabjává válik.