Vajon tudnak ezekről egyáltalán? (1)

A török lokum, amely az oszmán korban az udvar konyhájának fontos része volt, több száz éves múltra tekint vissza. Feltételezések szerint a Kr. u. 226 és 652 között uralkodó Szasszanidák által gyakran fogyasztott édes „abhisa” a lokum eredete.

Anatóliában a 15. században fedezték fel újból a lokumot, és a 17. században vált híressé és keresett finomsággá. Európában a 18. században kezdték megismerni az utazók révén, és mindenhol népszerűvé vált, ahová eljutott. A kereslet növekedésével 1777-ben megindult a tömegtermelés az Oszmán Birodalomban. Az eleinte méz, gyümölcsszirup és liszt keverékéből készített lokum, a keményítő és a finomított cukor feltalálása révén ízváltozáson ment keresztül.

A török lokumot általában török kávé mellé szokták felszolgálni. Mostanában teaidőben cukor helyett is fogyasztják, valamint nassolnivalóként is a kekszek mellett. Napjainkban diós, mogyorós, pisztáciás, fahéjas, rózsavizes és gyümölcsös ízben is készítenek lokumot, és ez a török konyha egyik legfinomabb ajándéka.