Történelmi megállapodás Irán és a hat nagyhatalom között

Megszületett a történelmi megállapodás arról, hogy Irán visszafogja atomprogramját,bár a fegyver- és a rakétaszállítási embargó még évekig fennmarad. Az ellenőrök felkereshetik az iráni atomlétesítményeket, de nem korlátok nélkül.
Haszan Róháni iráni elnök kijelentette, hogy a nukleáris megállapodás új fejezetet jelent országa és a világ együttműködésében. Egyben részletezte, hogy Teherán mindaddig eleget tesz kötelezettségeinek, amíg így tesznek a nagyhatalmak is. Ezúttal is megerősítette, hogy Irán, függetlenül az egyezménytől, nem akar atomfegyvert gyártani.
Haszan Róhóni iráni államfő közölte, hogy véget ér az Iránt 35 éve sújtó embargó, miután megegyezés született Bécsben.
“Az Irán és a hat nagyhatalom között megszületett atommegállapodás értelmében feloldják az Teherán elleni szankciókat, “ mondta Róhóni iráni államfő azt is megjegyezve, hogy a Teherán elleni szankciók feloldásának cserébe Irán visszafogja atomprogramját. A megegyezés lehetővé teszi, hogy a nagyhatalmak ellenőrei felkeressék az iráni atomlétesítményeket, de nem korlátok nélkül. Az Irán elleni fegyverszállítási embargó még öt évig marad érvényben, míg a rakétatechnológiák vásárlására vonatkozó szankciók nyolc évig. Az iráni gazdaságra negatívan hatottak évekig a Teherán elleni szankciók.

Az Irán elleni szankciók története

Az Irán és a nagyhatalmak között 12 éve folyó nukleáris tárgyalások középpontjában állt az Irán elleni szankcióknak feloldása.
Az 1979-es Iráni Iszlám Forradalmat követően kezdtek alkalmazni szankciókat Irán ellen. Mohamed Moszadek kormányfő idejében ( 1951-1953) véget vetettek az iráni kőolaj feletti brit ellenőrzésnek valamint Anglia szankciót kezdett alkalmazni az iráni kőolaj exportálás során.
A Khomeini ajatollah vezette iszlám forradalom 1979. februári gyõzelméig Irán volt az Egyesült Államok egyik legfontosabb közel-keleti stratégiai partnere. Mohamed Moszadek az Egyesült Államok támogatásával az "Operation Ajax" nevű titkos akcióval véget vetett az Iránt élelmiszer, bankszakmai, egészségügyi, technológiai, közlekedési, ipari és katonai tereken sújtó szankcióknak, melyek miatt nagyon nehéz helyzetbe került.

A Forradalom utáni első szankció “ Túszkrízis” (1980-1983)

Az Iránnal szembeni amerikai szankciós politika elsõ kiváltó oka a túszválsággal állt összefüggésben. 1980 november 4-én az Egyesült Államok Teheráni nagykövetsége elõtt tüntetõ tömeg elfoglalta a képviseletet, és a bent tartózkodó 66 amerikai állampolgárból 52 beosztottat 444 napon át tartottak fogva. Ezzel kezdődött az Irán elleni szankciók alkalmazása.
A Jimmy Carter korabeli amerikai elnök és Rıza Pehlevi közötti megállapodás ismeretében megállították az Irán felé tartó 300 millió dollár értékű katonai alkatrészeket szállító hajót.
Az életbe lépett szankciók fényében az Iránban működő amerikai cégek elhagyták az országot. Ezzel párhuzamosan az ország napi kőolajexportja 4 millió hordóról egy millió hordóra csökkent. Az említett évtől kezdve az Egyesült Államok nem importált élemiszert Irántól. A tuszul ejtett amerikai diplomaták 444 nap eltelte utáni szabadon engedését követően véget vetettek az Iránnal szembeni szankcióknak.

Az irak–iráni háború Hatemi idejéig (1983-1997)

Az irak–iráni háború (1980-1988) 3. évében fegyverszankciót kezdett alkalmazni Irán ellen. Az Egyesült Államokban 1984-ben megtiltották az iráni vegyi termékek behozatalát. Végül a túszok elengedésérõl szóló, algériai közvetítéssel tetõ alá hozott megállapodás Ronald Reagan amerikai elnök idejében megtiltották, hogy Iránba exportálják azon 150 vegyi anyagot, melyeket a fegyverkezés terén használhatnak.
Az amerikai szenátus megtiltotta az iráni nyersolaj behozatalát a terror elleni küzdelem keretében.
Az Egyesült Államok igyekezetet mutatott arra, hogy Irán ne rendelkezzen ballisztikus rakétával, atombombával és biológiai fegyverrel. Az Irán–Líbia szankciótörvény (ILSA) 1996 augusztusában lépett életbe. A törvény felhatalmazta az amerikai elnököt, hogy szankciókat léptessen életbe mindazon külföldi cégekkel szemben, melyek együttműködtek az iráni és líbiai energetikai szektorban működő cégekkel.
Az egyes európai államok és Japán nagyon reagált erre a törvényre. 1995-ben Bill Clinton akkori amerikai elnök majdhogynem teljes körû kereskedelmi és beruházási embargót rendelt el Iránnal szemben, s az amerikai áruk reexportálása is szankcionálás alá esett.

Enyhítik az Irán elleni szankciókat (1997-2004)

Az iráni reformerők sikere, Mohamed Khátami ajatollah 1997. májusi elnökké választása Amerikában nagy várakozásokat keltett. Az iráni vezetõnek az iszlám demokráciáról, a civilizációk párbeszédérõl vallott nézeteit több térséggel foglalkozó szakértõ jó kiindulópontnak tartotta a kapcsolatok javításához. A lelkesedés azonban korántsem volt jellemzõ a Kongresszusra és a kormányzatra. Clinton véget vetett az Irán elleni élelmiszer és gyógyszerembargónak.

Ahmedinejad idejében egyre több szankciót kezdtek alkalmazni Irán ellen (2004-2011)

2004-ben iráni államelnökké megválasztott Mahmúd Ahmadinezsád idejében egyre több súlyt helyeztek a nukleáris munkálatokra. Ennek nyomán a nyugati államok szigorították az Iránt sújtó szankciókat a 2004 év végén. Az Amerikai vezetés és Izrael katonai beavatkozással fenyegette Iránt.
2005 közepén Irán elfogadta, hogy vizsgálatolat végezzen az iráni atomprogramról a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. A békés célú nukleáris programja keretében uránt dúsított, de újabb rakétakísértek miatt feszültté váltak a felek közötti kapcsolatok. Mivel 2006-ban félbeszakadtak a Hatok és Irán közötti tárgyalások, az ENSZ négyszer hosszabbította meg az Iránt sújtó gazdasági szankciók határidejét.
2005-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagja és Németország azzal vádolták Iránt, hogy megpróbál előállítani nukleáris fegyvert.
2007-ben 27 iráni üzletember ellen, akiknek közeli kapcsolata volt az Iráni Forradalmi Gardával, szankciókat kezdtek alkalmazni.
2008 szeptemberében nukleáris tevékenység és fegyvergyártás vádjával szakciókat kezdtek alkalmazni az iráni fuvarozás és légi szállítás ellen.
Feszültté váltak a 2009-ben hatalomra került Barack Obama, amerikai elnök és Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök közötti kapcsolatok. Ennek nyomán egyre szigorították az Irán elleni szankciókat.
2010-ben zárolták az egyes iráni üzletemberek számláját.
2011 végén az Iráni Nemzeti Bankot is sújtotta a szankció. 2015 első hónapjaiban megtiltották az iráni cégek külföldi tevékenységeit.
Végül megszületett az atommegállapodás Irán és a hat nagyhatalom (Oroszország, Kína, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, továbbá Németország) között.