A török zenei kultúra

Információk a török zenei kultúráról.

1510600
A török zenei kultúra

Doc Dr Merdan Güvennek a Tízezer Év Dala című könyve szerint törökök a hun korban földműveléssel kezdtek foglalkozni. A kollektív munka rendszeres és ritmusképzést hozott magával, amely összehozta az elhangzott dallamokat. A kínai források sokkal több információt gyűjtenek össze az ázsiai hunokról és zenéről. Különböző szertartások során állati hangokat utánoztak. Az a mai gyászdal alapját képezi, és azok a nem vallásos tartalmú népdalok első példái. A hun temetési szertartások során gyászdalokat énekeltek. A török népköltészeti és népdal hagyománynak az egyik legfontosabb mintája a Yen-Çi Hegyi Gyászdal. Az uralkodóhoz kötődő katonai zenei csoportot hozták létre. A dob és felségjel hagyománya akkor született a törököknél. Különböző hangszerekből álló tuğ zenekar neve idővel tabılhanévé, később nevbetté vált, de a hagyomány nem változott meg. A háborúk során a katonák a zenekar kíséretében, a zene ütemével harmóniában haladtak a cél felé, másszóval a zene irányította a haderőt. Évszázadokon át szimbólummá vált a zászló, a díszzászló és a dob. A hun főparancsnok sátra előtt volt egy dob. Köztudott tény, hogy egy kínai generális követet küldött a hun főparancsnokhoz, miután hazatértek, egy hun zenekart hoztak létre. A szóban forgó időszakban a kínai, az iráni és a hun kultúra kölcsönhatásba lépett egymással. Már a török zene öthangú, azaz pentaton skálán alapul. Az is fontos, hogy török bakszinak, ozannak, cırcınak, manasçınak elhíresült költők vagy legendamondók népszerűsítették a török zenét a Selyemút mentén, amely összeköti Kínát és Európát,

Doc. Dr Merdan Güven szerint, az, amit tudunk az európai hunokról és azok zenéjéről, többnyire a bizánci forrásokból származik. A bizánci követek arról írtak, hogy az ozanként elhíresült költők kobozon játszottak, és énekeltek a hun uralkodó előtt különböző ünnepségek, ceremóniák, találkozók, és temetési szertartások alkalmából. Az uralkodó katonái között voltak olyanak, akik szépen énekeltek, és verseket írtak vagy felolvastak. Azokat a költőket és művészeket, akik mondtak verseket, legendákat, tekinthetjük a mai népköltők vagy népénekesek atyjainak, és forrásként használták a török legendákhoz, mutat rá Doc Dr Merdan Güven. Az öthangú skálán nyugvó hun és a kelet-európai zene kölcsönhatásba lépett egymással.  

Prof Dr Ali Uçannak a Török Zenei Kultúra című könyve szerint, a dob az állami létezést, szuverenitást és önállóságát szimbolizálja.  A tuğ zenekar dobból, oboából és cintányérból áll, és akkor a hun korban született a történelmi tuğ zenekar, és a legrégebbi török hangszer atyja.  A dob és a zurna hangszert duóként kezdték használni. Az improvizációs, és kompozíciós technikával alkottak zenedarabokat.

Prof Dr Ali Uçan szerint a hun korban  a kam vagy sámán tüngürön, dobon vagy tamburinon játszott és énekelt, vagy verset mondott, a gyászénekek, vallásos énekek, a tuğ zenekar énekeit, katonai tiszteletadás során játszott indulókat, a sikerről, hősiességről szóló műveket alkottak. A hunok után avarok léptek a történelem színpadára, a kettős cső az avar korban született.



Még több hír