A török zenei kultúra

Ahmet Say zeneszerzőnek Törökország Zenei Atlasza című könyve szerint, az i.e. 4 ezres évektől kezdve sumérok, hettiták, hattik, urartiak, frígok, lídiek, görögök, rómaiak, bizánciak és törökök jelentek meg Anatóliában, biztosan a mai kultúra magában rejti azok örökségét. Say szerint a mai nyugati zene alapja ezen a területen található, és a Közel-Kelet hagyományos zenéjét is ezek a gyökerek táplálják. 

Ogün Atilla Budak zenekutató a Török Zene Eredete / Átalakulása című könyve szerint, a török kultúra, történelem, földrajz, társadalmi-gazdasági szerkezet nagyon jól tükröződik a népdalokban, szólásokban, nyelvjárásban, népköltészetben, hagyományokban, népviseletben, néphitben, kézművességben, népi gyógymódban, népi színjátékokban, falusi életben, és népjátékokban.

Doc. Dr Merdan Güvennek a Tízezer éves népdal című könyve szerint mielőtt a törökök  tértek át az iszlám vallásra, finom népművészeti alkotásokat hoztak létre, és szerkesztettek népdalokat is, sajnos azokat nem sikerült megőrizni a mai napig, valóban arra számítanak, hogy az említett korban minden verset énekelt formában adtak elő, azt alátámasztja a nép szájhagyománya.

Prof Dr Ali Uçannak a Török Zenei Kultúra című műve szerint, az Altájok a török kultúra szülőhelye. Valóban ott születtek az első török népdalok is. Történetírók szerint, a törökök őshona az Altájok, és több nyelvész, antropológus és régész szerint a török nyelv az altáji korban született. Eszempontból egy nézet szerint a török zenei kultúra az ie. 4 ezres években született, egy másik nézet szerint, korábban született. Doc Dr Merdan Güven szerint, az Orkhun partjaitól a mongol pusztáig húzódó altáji terület török lakói és a szomszédos khakaszi és tuvai, ráadásul a dél-szibériai lakosság kölcsönhatásba léptek egymással. Az altáji kultúrát képviselő kultúrák alapot adtak a közép-ázsiai török ​​zenei kultúrának. Az arra a korszakra tehető sziklafestményekben és régészeti leletekben találhatók a tamburin, fuvola, ney stb hangszer motívumok. Üzbegisztánban pedig más hangszerek mellett a zurna motívumot is találták. A tambur, a dutár, a keresztezett fuvola, a balaban és a dombra a legnépszerűbb hangszerek e területen.

Doc Dr Merdan Güven szerint, az ókorban erős kapcsolat volt a zene és a néphit között, ez így volt minden társadalomban. Vallási vezetők énekeltek, verset mondtak, amikor tartottak vallási ceremóniát. A török zene legrégebbi formáit alkották a bahşınak vagy bakşınak hívott parasztköltők, akik kobzon is játszottak, mondja Güven. A néphit szerint azok a dalok bűvösök, és a török népköltészet legrégebbi emlékei. Sajnos e versek eredeti formái nem maradtak fenn. A bahşınak vagy bakşınak hívott parasztköltők legrégebbi előadásai versből, táncból és zenéből álltak, de idővel a táncról leszoktak.
 

Miután a törökök elhagyták a belső-ázsiai őshont, a régi világban nagy területeken terjedtek el, jelentős politikai erővé szerveződtek, és számos államot hoztak létre, azért nagyon gazdag a török zenei kultúra.