Halikarnasszoszi mauzóleum

Nagy Sándor előtt az antikkorban megállapították a világ hét csodáját. Ezek egyike a Bodrumban régi nevével Halikarnosszasnak ismert idegenforgalmi központban lelhető.

A Nagy Piramis

A Nagy Piramis a legrégibb a hét csoda között, és az egyetlen, amely ma is látható. Körülbelül 2650 évvel Krisztus születése előtt épült, Khufu fáraó síremlékeként.

A babiloni függőkert

A 6. században Nabukodonozor babilóniai király, honvággyal küzdő hitvese kedvéért vízeséssel, sűrű növényzettel, 7 szintes kertet alkottatott.

Zeusz elefántcsont-arany szobra

Krisztus előtt 450-ben épült a hatalmas, Zeuszt ábrázoló mű.

Epheszoszi Artemisz-templom

Időszámításunk előtt 550-ben emelték a lenyűgöző látványt nyújtó márványtemplomot, Artemisz istennő tiszteletére.

Halikarnasszoszi mauzóleum

Halikarnasszoszi mauzóleum, Mauszólosz királyi helytartó síremléke a kis-ázsiai Halikarnasszoszban. Az épület a mauzóleum nevet a király Mauszólosz után kapta.

Rodoszi Kolosszus

A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában.

Alexandriai világítótorony

Az alexandriai világítótorony Kr. e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharos szigeten. Először mint a kikötőt jelző szimbólum, később világítótorony lett belőle.

Anatóliában a perzsa uralom idején a térségeket a satrapnak nevezett kormányzók vezették, akiket inkább Nagy Sándor nevezett ki. A Kr. e. 377-ben elhunyt Hekatomnosz szatrapa, a kis-ázsiai Kária helytartója. A gazdag tartomány új uralkodója a fia, Mauszólosz lett, aki váratlanul meghalt, Artemiszia azonban eltökélte, hogy olyan sírhelyet emeltet számára, amilyet még nem látott a világ.

Az új uralkodó elhatározta, hogy megvalósítja atyja terveit és az előd által kijelölt új székhely, Halikarnasszosz egy pazar, jól védhető város lesz a család örök dicsőségének és hatalmának bizonyítására. Az uralkodópár rengeteg pénzt áldozott a főváros kiépítésére, s mivel Mauszólosz rajongott a görög kultúráért, ezért jobbára hellén stílusú épületet emeltetett. E tervezett építmények közül a legkülönlegesebb az Artemisziával közös síremlékük volt, amit az utókor a szatrapa nevéről Mauszóleionnak nevezett el. Innen ered a nagyobb síremlékekre használt mauzóleum kifejezés. A monumentális terv megvalósítására egy olyan dombot választottak ki, ahonnan az egész várost be lehetett látni. Rövid idő alatt hírnevet szerzett az egész világon. A sírhely építését Kr. e. 350-ben fejezték be. Az oszlopok között szépen faragott, vélhetően Mauszóleosz családját ábrázoló márványszobrok álltak.

Az időszámításunk előtt VI. században egy más síremlék épült. Mindig magával ragadta Nagy Sándort egyedülálló szépségével. Manapság sajnos csak maradványai láthatók, melynek eredeti nyomai a British Museumban vannak.

A XV. században aztán a ródoszi johannita lovagrend megbízásából a bodrumi vár építéséhez elhordták a mauzóleum köveit, a dísztárgyakat elvitték. A várost többször elpusztító kalóztámadások érték el. A lovagok fedezték fel a király koporsóját, de csak másnap akarták felnyitni. Reggelre azonban a sírt kirabolták, a lovagok pedig nem egymásra, hanem a helybéli muszlimokra gyanakodtak 1523-ben Nagy Szulejmán hodította meg Halikarnasszoszt, és a törökök a síremlék utolsó darabjait is felhasználták. 1856-ban több maradványt Londonba vittek. 1846-ban az angolok kezdték el a kutatást, Charles Thomas Newton és csapata éveken át kereste a mauzóleum maradványait. 1857-ben végül sikerrel jártak. Az ásatások során előkerült a tetőt díszítő szekér két hatalmas kőkereke, néhány fríz és szobor, köztük egy férfialak, vélhetően Mauszóloszé is. A feltárt leletek és a lovagok által elvitt darabok azóta a British Museum gyűjteményének részét képezik.