A mai vendégünk, Dr. Sipos János

Kutatásai középpontjában a török népek összehasonlítható vizsgálata áll.

233408
A mai vendégünk, Dr. Sipos János

Dr. Sipos János
MTA BTK Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára, az International Council for Traditional Music magyarországi képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Kutatásai középpontjában a török népek összehasonlítható vizsgálata áll.1987-től kezdve napjainkig összesen mindegy 100 hónapot töltött török népek lakta területeken . Ez alatt több mint 10 000 dalt gyűjtött.
Eddig 14 könyvet írt. A fő kutatási területe a török népek népzenéjének feltárása és összehasonlító vizsgálata.
Önéletrajz
Dr. Sipos János 1953. június 4.-én születt Budapesten. A Lorántffy Zsuzsanna zenei általánosban kezdte általános iskolai tanulmányaimat, ahová Kodály Zoltán is gyakran benézett.
1967-1971 a Móricz Zsigmond középiskola francia tagozatán tanult.
1973-1978 között végezte el a Szegedi József Attila Egyetem Matematikusszakát. Egyetemi éveialatt fordult komolyabban a népzene felé, amiben nagy része volt a magyarországi táncház mozgalomnak és a család barátja Martin György tánckutatónak.
1987-ben felmerült a lehetőség, hogy családostul kiköltözzenek Ankarába, az Ankarai Egyetemen tanítani. Közben folyathatta Bartók Béla anatóliai népzenei gyűjtését.
1987–1993 között magyar lektorként dolgoztam az Ankara Egyetem Hungarológia Tanszékén, és a tanításon kívül minden idejét a török népzene gyűjtésének, lejegyzésének és elemzésének szentelte. Ott kezdte a munkát a dél-törökországi Adana környékén, ahol Bartók abbahagyta, majd fokozatosan bevont a kutatásba Törökország jelentősebb térségeit, és tanulmányozni kezdte a török kollégák publikációit is.
1994–1997 között a Szegedi Egyetem Altajisztika Szaka doktori iskolájának hallgatója volt. Közben elkezdte a gyűjtéseket Kazahsztánban, melynek eredményeként 2001-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Kazakh Folksongs kötetem.
1987-től napjainkig Törökországban, Belső-Ázsiában és a Kaukázusban. Ez alatt több mint 10.000 dalt gyűjtöttem, jegyeztem le, elemeztem: Anatóliában (1987-tól a mai napig számos alkalommal), Trákiában (1999-2003), Kazahsztánban (1995, 1997, 2005), Azerbajdzsánban (1999, 2006, 2007), Kirgizisztánban (2002, 2004) a kaukázusi és törökországi karacsájok között (2000, 2001, 2002, 2004, 2006), Türkmenisztánban (2011) valamint az amerikai navahó és dakota indiánoknál (2004-2005).
Azeri, karacsáj, kirgiz és türkmén gyűjtései világviszonylatban is a jelentős gyűjtemények közé tartoznak.

“A magyar népzene ma legszélső, idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik."
[i] Szabolcsi B. (1934), Népvándorláskori elemek a magyar népzenében. In Ethnographia XLV: 138-156. Budapest.
A “Bartók nyomában Anatóliában “ című könyvben, melynek szerzője Dr. Sipos János, Bartók Béla anatóliai gyűjtésével ismerkedhetünk meg, valamint beszámolót kapunk Sipos János gyűjtőútjairól.
Bartók Béla 1936-ban járt Törökországban, és az ott gyűjtött, viszonylag kevés zenei anyagból vonta le máig érvényes következtetéseit a Volga-vidék, valamint Anatólia népzenéjére vonatkozóan.
Ezt a kutatást folytatta tovább Sipos János, aki 1988-1993 között 1500 dallamot gyűjtött össze Anatóliában, valamint Kazahsztánban, Azerbajdzsánban és a Kaukázusban. A tanulmánykötetben párhuzamot von a magyar és a török népzene között.


Címkék:

Még több hír