Interjú Dr. Sipos Jánossal, magyar tudóssal Bartók Béla emlékhét

Dr. Sipos János
MTA BTK Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem óraadó tanára, az International Council for Traditional Music magyarországi képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
Kutatásai középpontjában a törökségi népek összehasonlítható vizsgálata áll.1987-től kezdve napjainkig összesen mindegy 100 hónapot töltött török népek lakta területeken . Ez alatt több mint 10 000 dalt gyűjtött.
Eddig 14 könyvet írt. A fő kutatási területe a török népek népzenéjének feltárása és összehasonlító vizsgálata.
Önéletrajz
Dr. Sipos János 1953. június 4.-én születt Budapesten. A Lorántffy Zsuzsanna zenei általánosban kezdte általános iskolai tanulmányaimat, ahová Kodály Zoltán is gyakran benézett.
1967-1971 a Móricz Zsigmond középiskola francia tagozatán tanult.
1973-1978 között végezte el a Szegedi József Attila Egyetem Matematikusszakát. Egyetemi évei alatt fordult komolyabban a népzene felé, amiben nagy része volt a magyarországi táncház mozgalomnak és a család barátja Martin György tánckutatónak.
1987-ben felmerült a lehetőség, hogy családostul kiköltözzenek Ankarába, az Ankarai Egyetemen tanítani. Közben folyathatta Bartók Béla anatóliai népzenei gyűjtését.
1987–1993 között magyar lektorként dolgoztam az Ankara Egyetem Hungarológia Tanszékén, és a tanításon kívül minden idejét a török népzene gyűjtésének, lejegyzésének és elemzésének szentelte. Ott kezdte a munkát a dél-törökországi Adana környékén, ahol Bartók abbahagyta, majd fokozatosan bevont a kutatásba Törökország jelentősebb térségeit, és tanulmányozni kezdte a török kollégák publikációit is.
1994–1997 között a Szegedi Egyetem Altajisztika Szaka doktori iskolájának hallgatója volt. Közben elkezdte a gyűjtéseket Kazahsztánban, melynek eredményeként 2001-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Kazakh Folksongs kötetem.
1987-től napjainkig Törökországban, Belső-Ázsiában és a Kaukázusban. Ez alatt több mint 10.000 dalt gyűjtöttem, jegyeztem le, elemeztem: Anatóliában (1987-tól a mai napig számos alkalommal), Trákiában (1999-2003), Kazahsztánban (1995, 1997, 2005), Azerbajdzsánban (1999, 2006, 2007), Kirgizisztánban (2002, 2004) a kaukázusi és törökországi karacsájok között (2000, 2001, 2002, 2004, 2006), Türkmenisztánban (2011) valamint az amerikai navahó és dakota indiánoknál (2004-2005).
Azeri, karacsáj, kirgiz és türkmén gyűjtései világviszonylatban is a jelentős gyűjtemények közé tartoznak.

“A magyar népzene ma legszélső, idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik."
[i] Szabolcsi B. (1934), Népvándorláskori elemek a magyar népzenében. In Ethnographia XLV: 138-156. Budapest.
A “Bartók nyomában Anatóliában “ című könyvben, melynek szerzője Dr. Sipos János, Bartók Béla anatóliai gyűjtésével ismerkedhetünk meg, valamint beszámolót kapunk Sipos János gyűjtőútjairól.
Bartók Béla 1936-ban járt Törökországban, és az ott gyűjtött, viszonylag kevés zenei anyagból vonta le máig érvényes következtetéseit a Volga-vidék, valamint Anatólia népzenéjére vonatkozóan.
Ezt a kutatást folytatta tovább Sipos János, aki 1988-1993 között 1500 dallamot gyűjtött össze Anatóliában, valamint Kazahsztánban, Azerbajdzsánban és a Kaukázusban. A tanulmánykötetben párhuzamot von a magyar és a török népzene között.