Heti Kommentárunk (51)

Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök szocsi csúcstalálkozó utáni nyilatkozatait, és Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter azon kijelentéseit, hogy a szíriai megoldás érdekében muszáj kibékíteni az ellenzéket az Aszad-rezsimmel, kissé kontextusból kiszakítva jelenítették meg, ami kérdéseket vetett fel annak kapcsán, hogy Türkiye megváltoztatja-e szíriai pozícióját. Valóban lehetséges-e a szíriai valóságban a rezsimet legitim kormánynak tekinteni, és normalizálni? Egy ilyen lépés Türkiye és a szíriaiak érdekeit szolgálná e?

A SETA külpolitikai kutatója, Can ACUN elemzését osztjuk meg a témában…

Türkiye a terrorellenes küzdelem keretében az elmúlt hónapokban nagy katonai hadműveleteket készített elő Tel Rifat és Manbidzs területén, ahol a PKK/YPG terrorszervezetet sikerült megfékezni, és különösen az asztanai folyamat többi garantőr országától, Oroszországtól és Irántól kapott alternatív javaslatokat. Különösen Szocsiban az Erdoğan és Putyin közötti csúcstalálkozó után Erdoğan elmondta: Putyin azt a javaslatot is tette neki, hogy az Aszad-rezsimmel együttműködve a térséget megtisztítják a PKK/YPG terror szervezettől. Azonban egy másik közleményben, melyet a média nem nagyon akart figyelembe venni, az is kiderült, hogy a hírszerző szervezetek hosszú ideje tárgyaltak, de a terrorellenes küzdelem kérdésében nem jutottak előre. Erdoğan után Mevlüt Çavuşoğlu és kijelentette, hogy a tartós béke és az ország egysége érdekében az ellenzéket ki kell békíteni a rezsimmel, ezután merült fel, úgy vajon Türkiye megváltoztatja-e szíriai pozícióját. Olyannyira, hogy még Szíriában is szerveztek demonstrációkat a Türkiye felügyelete alatt álló területeken. Azonban a török külügy tisztázta a helyzetet, és hangsúlyozta: az asztanai folyamatban kifejezett pozíciójuk nem változott, és fenntartják Szíriában a forradalom és a forradalmi erők támogatását.

Valójában a túlzó megközelítéseket figyelmen kívül hagyva, Türkiye már régóta hangsúlyozza, hogy Szíriában politikai megoldásra van szükség, és ennek keretében a végsőkig támogatta az asztanai folyamat részét képező politikai tárgyalásokat és az új alkotmány elkészítését. Azonban a folyamatot meg akasztó fél mindig is a rezsim és az azt támogató Oroszország-Irán kettős volt. Ezek alapjában véve a katonai megoldást keresték, amire Idlibben Türkiye a Tavaszi Pajzs hadművelettel válaszolt. A rezsim és szövetségesei mindeddig azt mutatták, hogy nem készek az engedményre, az új alkotmány elkészítésére és az ellenzék integrálására a kormányzásba. Abban, hogy ettől az állásponttól visszalépjenek, és készek legyenek a megoldásra, Türkiye és az ellenzék is régóta reménykedik.

Azonban ha az Aszad-rezsim fenntartja azt a pozícióját, hogy nem hajlandó engedni a politikai folyamatnak, mindenképpen téves hozzáállás lenne legitim szereplőnek tekinteni és normalizálni a kapcsolatokat. Úgy gondolom, Türkiyének soha nem is volt ilyen szándéka.