Heti kommentárunk 26/ Oroszország Ukrajnak elleni inváziója

Itt megtalálható a Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutatási Alapítvány, a SETA biztonsági kutatási igazgatója, Dr. Murat Yeşiltaş e témára vonatkozó elemzése.

1785059
Heti kommentárunk 26/ Oroszország Ukrajnak elleni inváziója

Putyin a diplomáciai megoldás helyett a várakozásoknak megfelelően elmélyítette az ukrán válságot azzal, hogy elismerte a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság függetlenségét, annak következtében az orosz beékfenntartó erőt vezényelt a régióba. Annak következtében indított teljes körű inváziót Ukrajna ellen. Már megsértette a 2014-es minszki jegyzőkönyvben foglaltakat, amelyek alapul szolgáltak a megoldást célzó tárgyalásokra, és megszűnt a minszki jegyzőkönyv. Putyin nem elégedett meg ezzel, új feltételeket szabott. Az új feltételek így következnek: ismerjék el a Krím annektálását, Ukrajna feladja a NATO-hoz való csatlakozás szándékát, leszereljék az ukrán haderőt.

Jóllehet, Donyeck most a legfőbb fókusznak tűnik, nem lesz az a csomópont, ahol a válság megoldódik. Putyin legalábbis egyelőre úgy gondolja, hogy még mindig megvan a lehetősége a válság eszkalálására, és igyekszik minden lépését, Ukrajna invázióját beleértve nagyon körültekintően alaposan megfontolni nagyobb geopolitikai céljai elérése érdekében. 

Figyelembe véve, hogy Putyin Ukrajnát az orosz geopolitikai képzelet lényeges elemének és a Nyugattal való leszámolás helyének tekinti, teljesen egyértelműnek tűnik, hogy nem fogadja el a Donyeckre korlátozódó válságmegoldást. Más szóval, Donyeck egymagában nem jelent megoldást Oroszország biztonsági és a Nyugattal fennálló geopolitikai aggályaira.

Akkor ez az első kérdés, ami eszünkbe jut, hogy Putyin milyen lépéseket tehet Donyeck többi részén. Az 1999-ben kezdődött második csecsenföldi háborút, a 2008-as grúziai háborút, a 2014-es Krími bekebelezést figyelembe véve mondható, hogy az első lépése az lehetne, hogy Ukrajnát rákényszerítse a kivonulásra a donyecki régió többi részéből. Ennek a forgatókönyvnek a megvalósítása attól függ, ha a 2014-ben kialakult helyzettől eltérően Ukrajna nem védekezik, és feladja a jelenleg ellenőrzése alatt álló területet, hatástalanok a Nyugat által bevezetett fokozatos embargók, ez lehetségessé válhat az orosz hadsereg kényszer katonai erejének további növelésével, és teljes háborús fenyegetést jelent Kijevre.

A második lehetőség az, hogy a frontvonal elleni támadás megindításával és az itt elhelyezkedő orosz kisebbség védelmének ürügyén a földön folytatott harcokkal, rákényszerítve Ukrajnát arra, hogy kivonuljon a szakadár köztársaságok által a térképen megjelölt összes határból. Ez a szöveg, amelyben Putyin elismerte a szóban forgó két népköztársaság szuverenitását, magába foglalja Donyeck egész területét. Más szóval az ukrán haderő megszálló pozícióba került a saját földjén. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna elhagyja Donyeck régióját, amely 70 százalékát ellenőrzi, és az a legfontosabb, hogy az Azovi-tengeren található, jelenleg Ukrajna ellenőrzése alatt álló Mariupol kikötő szintén a donyecki "meghatalmazott állam" kezébe kerül.

Ha ez a forgatókönyv megvalósulna, tovább nőne Oroszország stratégiai fölénye az Azovi-tengeren, az ukrán gazdaság legfontosabb kapcsolódási pontja Oroszország ellenőrzése alá kerülne. Így Oroszország szárazföldi összeköttetést létesíthet a Krímmel. Az ukrán hadsereg, amelynek 2014-ben sikerült megvédenie ezt a stratégiai régiót a szakadárok támadásaival szemben, nem állhatja meg a helyét egy olyan egyenletben, ahol Oroszország nagyobb szerepet játszik, és Oroszországnak adhatja meg a várost. Ez azt jelenti, hogy a válság stratégiailag és szimbolikusan is Ukrajna ellen fordul. Mert Mariupol a legfőbb parancsnoki központok legfontosabba, ahol Ukrajna irányítja a műveletet Donyeck régiójában. Ez ugyanakkor nem gazdasági veszteséget jelent, hanem logisztikai szempontból a védelmi utánpótlási vonal gyengülését is jelenti a Donbász régió felé. Tehát ha Oroszország következő célja a Donyeck többi részének elfoglalása, a rendelkezésére álló lehetőségek a terepen való harcra kényszeríthetik. Egy ilyen háború nem könnyű Oroszország számára. Mert Putyin jelenleg többet végez költség-haszon elemzést, mint valaha. Emiatt Putyin az első esetben meghatalmazotti úton, kényszerítő módszerekkel próbálja meg elfoglalni Donyecket.

 

 

 

 



Még több hír