Heti Kommentárunk 66 / Az USA Kína-politikája

Kínát tekintve a legfontosabb stratégiai riválisnak, az USA tisztában van azzal, hogy az amerikai felsőbbrendűség Kína-orientált kihívással néz szembe. Fontos kérdések merülnek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy az Obama kormányzása alatt megalapított és Kína egyensúlyának érdekében a gyakorlatban megvalósított "ázsiai eszmei tengely" pontosan hogyan valósul meg. Magától értetődik, hogy a Biden-kormány továbbra is korlátozza és egyensúlyban tartja Kínát, mint stratégiai célt, de a stratégia módszereiben különbségek lesznek. Blinken és Austin japán és dél-koreai látogatásai, valamint Austin indiai látogatásai jelentik a Kína felé tett lépések legkiemelkedőbb tengelyét. Az első cél egy erős politikai kötelék kiépítése a hagyományos szövetségi kapcsolatok megerősítése érdekében. Azzal összefüggésben ennek a demokratikus és politikai kapcsolatnak a megerősítése gazdaságilag és katonailag Kína geopolitikai terjeszkedésével szemben.

A Blinken által Japánban használt nyelvezet azt mutatja, hogy a Biden-kormány szerint Kína nemcsak gazdasági és katonai fenyegetést jelent, hanem a norma központú liberális rendet is fenyegeti. Az új kormány, amely Kínát jobban megcélozza olyan területeken, mint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság, tisztában van azzal is, hogy ez a kérdés verseny lesz a nemzetközi rend jövőjéről. A Biden-kormány, amely globális frontot hoz létre Kínával szemben, a nemzetközi rend átalakításához kapcsolódó újabb célja, a nyugati szárnyon geopolitikai átalakítást hajtsanak végre a hagyományos szövetségi rendszer helyrehozása érdekében. Ezen a ponton a Trump-kormányása alatt a transzatlanti kapcsolatokban tapasztalt károk és a megnyílt repedések gyorsan bezárása Biden prioritásai között szerepel.

Ez a megközelítés világosabbá vált Brüsszelben, ahol Blinken a NATO Miniszteri találkozója alkalmából tartózkodott. A Biden-kormánynak itt két célja van. Az első a NATO stratégiai koncepciójának újradefiniálása, amely a transzatlanti geopolitikai blokk legfontosabb oszlopaként működik. A Biden-kormány második prioritása a NATO szövetségi rendszerének meg mechanizmusának módosítása, amelyet repedt hangok és a szövetségen belüli megosztottság jellemezett a Trump-kormányzása idején.

Blinken, aki hangsúlyozta, hogy a szövetség nemcsak védelmi és biztonsági szervezet, Brüsszelben a NATO identitására hívta fel a figyelmet különösen a politikai oldalát kiemelve.  Ennél is fontosabb, hogy a NATO Kínához való hozzáállása az egyik legtöbbet emlegetett téma a transzatlanti geopolitikai tengelyen.  Stoltenberg főtitkár kijelentette, hogy szervezetként abban a szakaszban vannak, hogy megértsék Kínát, és Kínát gyakran fenyegetésnek nevezte. Valójában Borrell, az EU főképviselőjének a Blinkennel tartott találkozóján ez a megközelítés ismétlődő diskurzussá vált.

Európa tudja, hogy vannak lehetőségek Kínával való együttműködésre, azt is, hogy ez stratégiai versennyé vált. Úgy tűnik, hogy Biden számára a NATO az Oroszország és Kína ellen felépítendő új transzatlanti elkötelezettség legkeményebb pillére.

A Biden-kormány második célja a nyugati geopolitikai front széttagolt szerkezetének helyreállítása a transzatlanti tengelyen. A NATO miniszteri csúcstalálkozóján résztvevő Blinken mellett az EU állam- és kormányfői találkozóján videókonferencia útján résztvevő Biden Kínára és Oroszországra hívta fel a figyelmet, ez kiigazítást jelent Európa számára.

Bár Blinken kijelentette, hogy nem kínáltak Európának választási lehetőséget az Egyesült Államok Kína elleni harcában, mint "velünk vagy velük", nyilvánvaló, hogy fokozatosan kényszerítik Európát arra, hogy döntést hozzon Kínával kapcsolatban. Az EU új stratégiai autonómia-politikát léptet életbe, amely egyik főtémája Kína.  Ezért van olyan Európa, amely igent mond az USA vezetésére, hogy stratégiai egységet teremtsen Kína ellen.