Heti Kommentárunk 52/ A török- amerikai kapcsolat

A Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutató Alapítvány (SETA) igazgatója, Dr. Murat Yeşiltaş elemzését ismertetjük a témában…

1551594
Heti Kommentárunk 52/ A török- amerikai kapcsolat

Az utóbbi években a válságok egymást követik a török-amerikai kapcsolatokban, az új válság neve a CAATSA szankciók alkalmazása. Régóta várták a szankciókat, az amerikai kormány hosszú ideig tárgyalta az alkalmazás módját, végül egy hónappal Trump elnöki ciklusának lejárta előtt hoztak döntést. Sokan azt állítják, hogy ez csak figyelmeztetés, egyesei szerint a vártnál könnyebb szankciókat vezettek be.

Hasznos figyelmet fordítani a szöveg nyelvére, technikai oldalára, politikai-geopolitikai kontextusára, hogy megértsük, milyen szituacióval állunk szemben. Teljesen világos, hogy a szöveg mindenre kiterjedő figyelemmel kidolgozott. Az Egyesült Államok egyrészről hangsúlyozza Törökország a NATO-tagságát, másrészről a szövetséget helyezi előtérbe. Eközben olyan megközelítést követ, miszerint nem veszik célba Törökország katonai képességét.

A szöveg első jelentéséből kiderül, hogy  a szankciók csak a Hadiipari Igazgatóságot sújtják, technikailag azokat a projekteket érintik, amelyekben részt vesz a Hadiipari Igazgatóság. Az pedig azt jelzi, hogy a cél sem Törökország, sem a török gazdaság, hanem a török hadsereg.

A szövegen túl a szankciós mechanizmus bevezetésére vonatkozó döntést két szempontból kell vizsgálni. Az első az, hogy a szankciók fenntartható eszközként árnyékot vethetnek-e a török-amerikai kapcsolatokra. Washington komoly zsákutcába kerülhet, hiszen az Egyesült Államok és Törökország között stratégiai nézeteltérés támad a szíriai kérdéssel, a PKK-YPG, a FETÖ stb geopolitikai kérdéssel kapcsolatban, és a bevezetett szankciók mélyíthetik a nézeteltérést, a Biden-kormány külpolitikája, Törökország iránti érdeklődése, a szankciók folytatása, súlyosbíthatja a kialakult helyzetet. Az új amerikai kormánynak olyan külpolitikát kell folytania, amely pozitív és építő jellegű megközelítésre épül, és felülvizsgálja a kapcsolatait Törökországgal.

Annál fontosabb az a kérdés, a szankciók vajon milyen átalakulást hoznának a török hadiiparban. Törökországot kizárják a nyugati védelmi struktúrából, biztosan a megoldást kereső Törökország felfedezi az új lehetőségeket, így átalakuláson megy keresztül a török hadiipar. Persze lesznek a geopolitikai következményei is. Annak alapján mondható, hogy a Biden-kormány próbálna megtalálni az egyensúlyt a szankciók terhe és a szankciók alkalmazásából fakadó geopolitikai következmények között.

Törökország pedig az amerikai szankciókat figyelembe véve új tervet készíthet a hadiipari dinamikára összpontosítva. Ezen a ponton elkerülhetetlen az ellátási lánc átalakítása. Még mindig van más alternatíva, minden az időn múlik. Mindenek előtt azt kell látni, hogy a szankciók milyen hatást gyakorolnak az ellátási láncra. A második kérdés a kiemelt fontosságú rendszerek és platformok tervezése a Törökország ellen irányuló fenyegetések és a jelenlegi katonai kötelezettségek figyelembevételével.  Ahhoz olyan megértést kell tanúsítani, amely a katonai stratégiát az optimális pontban hangolja össze a hadiipari stratégiával. Törökország számára a legbiztonságosabb út a magas stratégiai prioritású területek őshonos képességekkel, vagy "nem nyugati védelmi iparral" ellátása.

Végül egyértelmű, hogy a hadiipar politikai-gazdasági helyzete legnagyobb figyelmet érdemel. A védelemnek nevezett felfegyverzési folyamat valóban a katonai hatalom erősítését jelenti. A felfegyverzés nem fegyver birtoklását jelenti. Annak megértéséhez összpontosítani kell a hadiipar gazdaságára.

 

 

 



Még több hír