Üzbegisztáni megjegyzések

A cím lehetett volna „Eltűnt civilizációk nyomában” is. De az utóbbi időben, ha Maturidiban vagy Turkesztánban kerestük volna, Frederick Starr munkájához hasonlóan „Elveszett Felvilágosodás” nem lett volna. Mert a Felvilágosodás a Nyugatot hagyományaitól megfosztó, a józan észen kívül semmi más iránymutatót el nem ismerő fogalom, vagy a Nyugatot a máig juttató térkép. Az emberiség két legvéresebb háborúja, a két világháború is ennek a felvilágosodásnak a terméke. Az általunk keresett eltűnt civilizáció pedig a nem gyarmatosított, igazságközpontú, másféle térkép.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

Üzbegisztáni látogatásomra próbálom terelni a szót. A TIKA támogatásával az ADAM (Ankarai Gondolati és Kutató Központ), a Sabahattin Zaim Egyetem és az Üzbég Állami Egyetem együttműködésével szervezett szimpóziumra látogattunk múlt héten.

Ha az ember arra a földre megy, ahogy egykor ősei éltek, úgy érzi, mintha ük-ükszülei hívták volna meg. Az ezeréves elválásból származó szomorúsággal, hiányérzettel és kíváncsisággal.

Indulás előtt kicsit utánaolvastam a térségnek. De általában Közép-Ázsiával, és különösen Üzbegisztánnal kapcsolatban a török tudományos munkák, emlékiratok, útleírások száma igencsak korlátozott, mintha nem is ősi szülőföldünket, hanem Mexikót akarnánk kutatni. A források nagy része pedig nem található meg az ankarai könyvesboltokban. Pedig milyen sok munka létezik angol nyelven, elsősorban Yuri Bregel “A Historical Atlas of Central Asia” című könyve!

Turkesztán

A Törökország és Üzbegisztán történelmét ismerők tudják, hogy a ma török köztársaságoknak nevezett hatalmas területet régen Turkesztánnak nevezték, és a szovjet megszállás után a szovjetek azért adtak ezeknek a területeknek különböző neveket, hogy a térséget feldarabolják. Később a Turkesztán kifejezés nagyrészt feledésbe merült, Törökország a türk világról a néhai Özal idején, a Szovjetunió feloszlása után kapott hírt. Utazásunk során egy résztvevő visszaemlékezése jól mutatja a helyzet súlyosságát: „Özal előtt nagyon csodálkoztam, amikor a japánok által készített Selyemútról szóló beszámolóban kazahokat, kirgizeket, üzbégeket, imádkozó embereket láttam. Oktatásunk hiányossága miatt is korábban úgy gondoltam rájuk, mint egykor létező, de mára már eltűnt közösségekre, pedig még mindig léteztek.”

Kétségtelen, hogy a múlt ismerete nagyon fontos. Igen, ma a Kelet-Turkesztán néven ismert területet is beleértve, a Turkesztán szó a múltban mindazt a területet jelentette, ahol ezek a közösségek éltek. De ha folyton ezt hangsúlyozzuk, az nem visz minket előre. És ez a helyzet nem csak a szovjetek idején állt elő. A nemzetállamok idején minden országban ugyanúgy megtörtént ez a megosztás. Az egykor oszmán birodalom néven ismert területen ma 52 állam található. A több tucatnyi lejátszódott folyamat után nem sajnálkozni kell, hanem azon gondolkodni, hogy hogyan tehetnénk sokoldalúvá a kapcsolatokat. A ma számára fontos, a Nagy-Britannia által létrehozott Common Wealth, vagy a Franciaország Francia Nyelvű Országok Szövetsége példájára a történelmi egységet a sokoldalú együttműködés alapjává kell tenni.

Építészet

Amikor a reggeli órákban leszálltunk Taskentben, a szomorúan hulló eső, kellemes tavaszi nap üdvözölt minket. Úgy éreztem, hogy az ezeréves elválás utáni találkozáskor őseink könnyei fogadnak minket.

A reptérről a szállodába tartva, és az egész utazás során az első, ami szembe tűnt Taskentben, Szamarkandban vagy Buharában, hogy Üzbegisztán milyen zöld ország. Szinte sehol nem láttam olyan épületet, amely a magas fák koronái fölé emelkedett volna. Taskent, Szamarkand és Buhara történelmi negyedei olyanok, mint egy szabadtéri múzeum. Nincs az embert zavaró, nyugtalanító, szemet szúró építmény. Ezt látva jobban megérthetjük, mit veszített Törökország. Még ha a helyenként látható, hideg, egyenes, a lelketlen szovjet időkből fennmaradt épületek zavaróak lehetnek is, az ország hagyományos rendjét megbontó stílus az új építkezéseken megváltozott. Az új épületek is teljesen megfelelnek a történelmi hagyományoknak. Olyannyira, hogy első pillantásra fel sem lehet ismerni, hogy egy épület műemlék vagy új-e.

Tudomány és kultúra

Kétségtelen, hogy Üzbegisztánban a medreszék vannak a legnagyobb hatással az emberekre. Látva, hogy milyen fontosságot tulajdonítottak ezen a földön a XV. Században az oktatásnak, tudásnak, kultúrának és civilizációnak, milyen nagy lépéseket tettek, tágra nyílnak a hozzánk hasonlók szemei, akik oktatásuk által feltételezik, hogy a tudományos fejlődések kizárólag a Nyugathoz köthetők. Látva a taskenti, XVI. századból fennmaradt Kukeldas Medreszét, Prof. Dr. Mehmet Emin Göktaş kijelentette: „Nyugaton a XVI. században nem létezett ilyen csodálatos, felszerelt és átfogó oktatási épület!”

A szamarkandi lenyűgöző Registan Medreszét látva az ember úgy érzi, napokat tudna ott tölteni, a lenyűgöző látványt csodálva. A tér, amely 2001-ben felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, valójában egy épület-komplexum, amely az Uluğ Bey, Şirdor és Tilkari medreszékből áll. Az Uluğ Bey medreszét 1420-ban a timuridák 4. szultánja, Uluğ Bey építtette. Uluğ Bey idején a medreszében matematikát és csillagászatot tanítottak, a kor egyik legfontosabb egyeteme volt. Mindhárom medresze felépítése, nagysága, s az akkoriban a tudásnak, oktatásnak tulajdonított fontosság is lenyűgöző.

A több száz üzbegisztáni medresze közül már csak a taskenti Kukeldaş és a buharai Mir Arap medreszében folyik oktatás. Bár ez szomorú, még szomorúbb, hogy a törökországi történelmi medreszék közül már egy sem működik. Pedig az Oxford, Harvard és hasonló egyetemeken a történelmi épületekben folyik az oktatás. Az állandóság, folytonosság, történelem, kulturális gyökerek fennmaradása végett Törökországban és Üzbegisztánban is a medreszék épületét, mint a nyugati egyetemeket, ha csak részben is, sürgősen szükséges lenne ismét megnyerni az oktatásnak.

Ezeket a Közép-Ázsiában található alkotásokat és tudományos eredményeket elérő, a kor legfontosabb matematikusának és csillagászának számító Uluğ bey élete milyen szomorú véget ért? Egyéb megfigyeléseinkkel együtt egy hét múlva folytatjuk.