MERT(52)/A SÓ NEM CSAK EGY FŰSZER

A SÓ NEM CSAK EGY FŰSZER

Üdvözlöm kedves hallgatóinkat. Ma a só szerepéről fogunk beszélgetni a történelemben és a mindennapi életünkre való folyamatos hatásairól. A só talán az egyik legfontosabb anyag az emberi történelemben. Számos funkciója van mind védelmi, mind pedig kereskedelmi téren.

A só a történelem során egyszerre volt az élet forrása és a gazdagság szimbóluma. Az ókor óta használják az élelmiszerek tartósítására, és romlásgátló hatásával a hosszú ideig eltartható élelmiszerek alapelemévé vált. Só nélkül olyan élelmiszerek, mint a hús és a hal gyorsan megromlanak, ezért a só tartósító funkciója létfontosságú szerepet játszik az emberiség letelepedésében és a kereskedelem fejlődésében.

Az ókori Rómában a só kereskedelmi értéke olyan magas volt, hogy egyes római katonáknak sóval fizettek. Innen származik az angol „salary” szó. A „salary” a latin „salarium” szóból származik, és „sópénzt” jelent. Ezért van az, hogy a „salt”, azaz só és a „salary”, azaz fizetés szavak etimológiailag összekapcsolódnak. A só nemcsak azért fontos, mert tartósításra használják, hanem azért is, mert olyan anyag, amely ritka és értékesnek számít.

A sónak ez a kereskedelmi és gazdasági értéke nemcsak a római korban, hanem a következő évszázadokban is nagy jelentőséggel bírt. Különösen India brit gyarmatosítása idején vált a só fontos hatalmi eszközzé. A brit kormány szigorúan ellenőrizte a só termelését és értékesítését Indiában. A britek saját kereskedelmi érdekei védelméért monopolizálták ezt az életforrást, és az adókkal nehéz helyzetbe hozták a népet. Ezen helyzet ellen indította el Mahatma Gandhi 1930-ban híres tiltakozását, amelyet sómenet néven ismertek. Gandhi mintegy 385 kilométert gyalogolva szembeszállt a brit gyarmatosítással, védelmezve az indiai nép szabadságát és a saját sótermeléshez való jogát. Ez a menet India függetlenségi harcának fordulópontja, és a só e harc szimbolikus eszközévé vált.

A só a világ számos civilizációjának alapvető kereskedelmi alapanyaga volt. A só fontos árucikk volt a kínai, a földközi-tengeri és a közel-keleti kereskedelmi útvonalakon. Kínában például az időszámításunk előtt II. századtól kezdve a sókereskedelmet az állam ellenőrizte, és a sóadót a társadalmi rend fenntartására használták. A sónak ez a kereskedelmi értéke számos kultúrában különleges helyet biztosított. Az iszlám kultúrában a sót a vendégszeretet szimbólumaként használják, míg a kereszténységben a „föld sója lenni” erényt jelent.