ENERGETIKA (47)/MILYEN DÖNTÉS SZÜLETETT A BAKUI KLÍMACSÚCSON?

MILYEN DÖNTÉS SZÜLETETT A BAKUI KLÍMACSÚCSON?

MAHMUT GORER/TRT HÍRSZERKESZTŐ

Az Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban megrendezett COP29 - ENSZ klímacsúcsot úgy határozzák meg, hogy a csúcstalálkozó pénzügyi forrásokat biztosít a klímaválság megelőzésére tett lépésekhez.

A csúcstalálkozó legfontosabb napirendi pontja az volt, hogy a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás elleni küzdelem keretében pénzügyi forrásokat találjanak az átalakuláshoz.

A zöld energia terjesztésétől a szélsőséges időjárási eseményekkel, más néven szupercellákkal szemben ellenálló infrastruktúra létrehozásáig, a korai előrejelző rendszerektől a szélsőséges hőséggel és csapadékkal szemben ellenálló mezőgazdasági termékek kifejlesztéséig számos elemhez nyújtanak pénzügyi támogatást.

A csúcstalálkozó célja, hogy a nemzetközi közösség, különösen a fejlett országok pénzügyi forrásokat juttassanak el az éghajlatváltozás által leginkább érintett országokba.

 Az éghajlatváltozás által súlyosan érintett 45 ország, amelyek részt vettek a bakúi csúcstalálkozón, közben megbeszéléseket folytat nemzetközi intézményekkel és szervezetekkel.

Az említett országoknak 2030-ig 1 millárd 3 millió dollárra lesz szükségük az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

A legkevésbé fejlett országok és a kis szigetországok azt is szeretnék, ha külön alapot hoznának létre az éghajlatváltozás okozta veszteségek és károk kompenzálására.

Megállapították, hogy 2 millárd 4 millió dollárnyi forrásra van szükség ahhoz, hogy globális szinten leküzdjük az éghajlatváltozás káros hatásait. Ez az összeg olyan kérdéseket foglal magában, mint a természetvédelem, a megújuló energiára való áttérés, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás finanszírozása.

Ez a meglévő alap négyszeresének felel meg.

Rámutatnak, hogy több mint 250 billió dollárt kellene költeni a magánszektornak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. Ez azt jelenti, hogy a becslések több mint 10-szeresére nőttek. Tavaly ezt az összeget 30 billió dollár körüli összegre becsülték.

A 2009-ben Dániában tartott éghajlat-változási csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy a gazdag országok 2020-tól kezdve mintegy 100 milliárd dollárt fordítanak az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelemre.

A kötelezettségvállalások teljesítésének elmaradása azonban nagy pesszimizmust kelt a jövőre nézve.

Ebben az összefüggésben hangsúlyozzák, hogy a párizsi éghajlat-változási megállapodás nagy jelentőséggel bír. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére tett ígéretek mellett a megállapodás előirányozza, hogy az üvegházhatású gázok legnagyobb mennyiségét kibocsátó országok növelik az éghajlatvédelmi finanszírozásukat.

A nemzetközi közösséget azonban megosztotta, hogy  olyan óriási ipari országok, mint Kína és India nem járulnak hozzá ezekhez a folyamatokhoz. Sok ország, különösen az USA hangsúlyozza, hogy Kína és India, távolról sem az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, hanem a folyamatot súlyosbítja.

Az EU az USA-hoz hasonlóan azzal érvel, hogy egyes országoknak, különösen Indiának és Kínának inkább az erőforrások továbbítóinak, mintsem befogadóinak kellene lenniük. Ezt a nézetet azonban 77 ország - köztük Kína - elutasítja. A G77 néven ismert csoport kijelenti, hogy a párizsi megállapodás a fejlett országokat kötelezi a megállapodás költségeinek viselésére, és hangsúlyozza, hogy a tárgyalásokat ebben a keretben kell folytatni.

A G77 blokk azt is hangsúlyozza, hogy a fejlett országok visszatérítés nélkül kell pénzbeli támogatást nyújtaniuk. Ellenkező esetben a fejlődő országokat további költségek terhelik.

Miközben a világ a költségekről vitatkozik, a globális felmelegedés nem áll meg. A hőmérséklet már jóval a kitűzött cél előtt elérte a nem kívánatos szintet... A felmelegedés 1,2 fokkal nőtt az ipari forradalom előtti időszakhoz képest. Az 1,5 fokos emelkedés, amely a világ gyökeres megváltoztatásának lehetőségét rejti magában, ma már elkerülhetetlennek tekinthető.

A szén-dioxid-kibocsátást rövid távon legalább 43 százalékkal kell csökkenteni.

Ebben az irányban a COP 29 keretében 14 különböző alapot hoztak létre a fejlődő országok finanszírozására, összesen 1 billió dollárral. Ebben az összefüggésben a tervek szerint a fosszilis tüzelőanyagokat előállító országok és vállalatok évente kapnának pénzeszközöket.

Ezekkel az alapokkal felgyorsítják a zöld energiára való átállást a köz- és a magánszektorban, és lépéseket tesznek a globális felmelegedés okozta természeti katasztrófák elleni küzdelemre. Emellett a mezőgazdasági területek védelmére is átcsoportosítanak forrásokat. Hol van tehát Türkiye az éghajlati célokban?

Türkiye folytatja a projektek fejlesztését, amelynek célja a „nulla kibocsátás” 2053-ra. Ehhez kulcsfontosságú a zöld energia mennyiségének növelése.

Recep Tayyip Erdoğan elnök a csúcstalálkozón tartott beszédében kifejtette Türkiye céljait. A következő üzeneteket fogalmazta meg:

- A megújuló energiaforrások aránya a teljes beépített kapacitáson belül 59 százalékra nőtt.

- Türkiye Európában az 5., a világon pedig a 11. helyen áll a megújuló energiaforrásoknak a beépített kapacitáson belüli részarányával.

- A 2053-ra kitűzött nettó nulla kibocsátási céljaink eléréséhez a megújuló energia, az energiahatékonyság és az atomenergia a fő prioritásaink.

- A 31 ezer megawattnyi beépített szél- és napenergia-kapacitás 2035-re 120 ezer megawattra emelkedik.

- Az atomenergiában 2050-re 20 ezer megawattos kapacitást tervezünk.

- A 2024-2030-as évekre vonatkozó nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervvel 100 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel való kibocsátáscsökkentést irányozunk elő.

- Növelni fogjuk az elektromos autók számát

- 5,9 millió tonna üvegházhatású gázkibocsátást előztünk meg a globális szintre lépett Nulla Hulladék Projekt segítségével.

- Vízhatékonysági mozgósítást hirdettünk vízkészleteink hatékony felhasználása érdekében

Erdoğan köztársasági elnök bejelentette továbbá, hogy Türkiye pályázik az ENSZ Éghajlatváltozási Részes Felek 31. Konferenciájának 2026-os megrendezésére.