Heti kommentárunk 30/Miért vállal közvetítő szerepet Kína az iráni-szaúdi feszültségben?

A Pekingben március 6-10 között tartott tárgyalásokon hozott döntés értelmében két ország nagykövetsége 2 hónapon belül megkezdi működését. Emellett két ország arról is döntött, hogy a reformista iráni köztársasági elnök, Muhammed Hatemi idején (1997-2005) Szaúd-Arábiával aláírt biztonsági egyezményt (2001) és a számos területre, köztük oktatásra, kultúrára, technológiára és egészségügyre kiterjedő együttműködési egyezményt (1998) és felújítják. A Hszi Csing-pin Kínai államfő kezdeményezésére tartott tárgyalásokon Szaúd-Arábiát képviselő el-Bayan kormányfő is részt vett, Iránt pedig a nemzetbiztonsági tanács főtitkára, Semhani képviselte.

A SETA Biztonságpolitikai igazgatója, Prof. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését osztjuk meg a témában

A Sikeres tárgyalások eredményeképpen kiadott közös szöveg köszönetet mond két országnak a folyamatban játszott szerepéért. De érdemes azon elgondolkodni, hogy a szerződést miért nem Irak vagy Omán, hanem az utolsó pillanatban megjelenő Kína készíthette elő. A kérdésre választ keresve mindenképpen figyelembe kell venni Kína jövőképét arról, hogy globális egyeduralkodó erővé váljon és a közel-keleti nyitás stratégiáját is.

Az, hogy Kína globális erővé akar válni, egészen a közelmúltig súlyosan nehezedett a gazdasági napirendre, és Peking politikai, katonai és diplomáciai területen mutatott stratégiájának gyakran ismételt része volt. Azonban az utóbbi években Kína, Közép-Ázsia, sőt, Ukrajna ügyében is még láthatóbb politikai lépéseket kezdett tenni. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy közeledett az erőverseny folyton halogatott katonai dimenziója, melybe az USA is belépett, a másik ok pedig, hogy a gazdasági befektetést és terjeszkedést politikai és katonai területeken is meg kellett erősíteni.

Ilyen módon figyelemre méltó a Kína és a fontos közel-a keleti országok között az utóbbi években fokozódó hatás. Kína figyelmét kétségkívül magas energiaigénye irányítja a térségre. Az olajtól külső függőségben levő Kína Szaúd-Arábia és Irán legfontosabb vásárlói között van. Kína vásárolja a legtöbb olajat Szaúd-Arábiából. Szaúd-Arábia napi mintegy 1,75 millió hordó olaj eladását 1,5 millió hordóval Oroszország követi. És bár a megszorítások miatt hivatalosan nem hozzák nyilvánosságra, hogy Kína mennyi olajat vásárol Irántól, te különböző vegyszerek becslések szerint 750.000 és 1,25 millió hordó közötti mennyiséget. Ezzel Irán a 3. legtöbb olajat eladó ország Kínának, ugyanakkor Irán Kínának adja el a legtöbb olajat. 2021-ben Kína és Irán között 25 éves, 400 milliárd dollár értékű szerződést írtak alá.

Az alapvető kérdés az, hogy miért vállal közvetítő szerepet Kína az iráni-szaúdi feszültségben. Az 1. válasz, ami eszünkbe jut, az hogy Kína gazdasági napirendjét kivetíti politikai napirendjére is, és célja az, hogy ez a 2 dimenzió kölcsönösen erősítse egymást. Mindenekelőtt fel kell tételeznünk, hogy Kína mindkét országban jó kapcsolatokat akar kialakítani. A Teherán és Rijád közötti feszültség Pekinget is befolyásolja. Ezt a helyzetet legutóbb egyértelműen láthattuk a kínai államfő rijádi látogatása során múlt decemberben. Akár a Peking-Rijád kétoldalú tárgyalások, akár a Kína-KIK csúcstalálkozó után kiadott közlemények meglehetős feszültséget okoztak a kínai-iráni kapcsolatokban. Irán kemény üzenetei után Kína diplomáciai manőverei és Ibrahim Reisi iráni köztársasági elnök látogatása némileg kedvezőbbé tette a légkört, azonban a Teherán-Rijád kapcsolatok rendezése során Peking nem tudott megmenekülni a hasonló balesetektől. Ez a feszültség pedig korlátozta Kína együttműködési potenciálját két országgal.

A Közel-Kelet két fontos országa közötti kapcsolatok javulása kétségtelenül kedvező fejlemény lenne az egész régió szempontjából. Ez a kedvező fejlemény várhatólag tükröződni fog a térségi összecsapásokban és feszültségben is. A Jemenben hosszú ideje tartó proxy háborúban résztvevő Irán és Szaúd-Arábia várhatólag lépéseket fognak tenni a térségi háború befejezése érdekében. Ez azonban nem lesz könnyű.

Másrészt úgy tűnik, hogy Szíriában is hasonló lépés történt a béke és politikai újjáépítés folyamatában. Amikor a Türkiye-Szíria kapcsolatok normalizálódni kezdtek Oroszország és irán közvetítésével, az Irán-Szaúd-Arábia kapcsolatok normalizálódása is befolyásolja a szíriai folyamatot. Ez arra utal, hogy miután Szaúd-Arábia új diplomáciai kapcsolatokat alakít ki Szíriában, ez a normalizációs hullám folytatódni fog.