Heti kommentárunk 22/ A svédországi Korán-égetés

Új vitát váltott ki, hogy Svédországban a dán szélsőjobboldali politikus, Paludan a török nagykövetség előtt elégette a Szent Koránt. Meglepő, hogy Paludan, aki ellen ítélet is született Dániában, mert korábban hasonló agresszív cselekményeket követett el abban az országban, Svédországban hajtotta végre a cselekményt. Ennek az országnak szüksége van Türkiye támogatására a NATO-csatlakozási folyamatban, és a PKK-val kapcsolatos politikája miatt még nem kapott pozitív választ Türkiyétől. Ezért a kérdés nem korlátozódik az iszlámellenességre. Helytelen és nagyon veszélyes ezt az agresszív cselekményt a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának tekinteni.

A kérdés legfontosabb dimenziója ennek az agressziónak a jogi dimenziója. Az a tény, hogy a svéd hatóságok a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva engedélyezték ezt az agresszív cselekményt, pedig ez egy olyan helyzet, amely túlmegy az emberi jogokon és a véleménynyilvánítás szabadságán. Az egyfajta "korlátlan véleménynyilvánítási szabadság", amelyet Svédország hivatalos kormányzati szintű nyilatkozatai fogalmaznak meg, alapvetően összeegyeztethetetlen a valós jogi helyzettel. A jogi szempontból a megfogalmazott kijelentések azt a szándékot mutatják, hogy egy olyan "szimpatikus" koncepción, mint például a szólásszabadságon alapuló politikai megközelítést kívánnak létrehozni, nem pedig jogi alapon.  Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, amelyet 46 európai állam, köztük Svédország és Türkiye is írt alá, ezt a jogot a 10. cikk (1) bekezdésében a "véleménynyilvánítás szabadsága" cím alatt a következő szavakkal határozza meg: " Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát".

Eszerint az emberek elmondhatják vagy kifejezhetik, amit akarnak? Tehát ha az, amit mondanak, emberek millióinak, vagy akár csak egynek fáj, akkor is meg kell kell védeni a szólásszabadságot?

Ezekre a kérdésekre alapvetően a 10. cikk ad választ, amely meghatározza a véleménynyilvánítás szabadságát. “E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”- áll a 10. cikk második paragrafusában.

Számos EJEB-határozat e rendelkezések konkrét eseményekre történő alkalmazásával kapcsolatban előtérbe helyezte a mások jó hírnevének és jogainak védelmének kritériumait. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem tekinthető más személyek faji, vallási vagy nemi alapú megalázásához való jognak. Ezzel összefüggésben a véleménynyilvánítás szabadsága korlátainak meghúzásakor a Bíróság az arányosság elvét, vagyis a "jogok közötti egyensúly" elvét alkalmazta.

Míg a szóban forgó személynek, aki Svédországban elégette a Kegyes Koránt, számos módja van arra, hogy kifejezze nézeteit a Koránról anélkül, hogy lebecsülné a hívőket, egyértelműen aránytalannak kell tekinteni, ha ezt mások jogait és méltóságát sértő módon teszi. A Bíróság ugyanis úgy véli, hogy a vallásra vonatkozó nyilatkozatokban meg kell határozni, hogy a megjegyzések becsmérlő hangnemben szólalnak-e meg, és közvetlenül a hívőkre irányulnak-e, vagy a szent jelképek elleni támadásnak minősülnek.

A Bíróság e megközelítésével összefüggésben a Kegyes Korán elégetése nem lehet legitim előadási forma. Ha a svéd politikai vagy igazságszolgáltatási szervek figyelmen kívül hagyják ezt az aránytalanságot, az alapvetően sérti az Emberi Jogok Európai Egyezménye vallás- és lelkiismereti szabadságot szabályozó 9. cikkét, valamint a megkülönböztetés tilalmát szabályozó 14. cikkét, és különösen a muzulmánok alapvető jogait. Látható, hogy a svéd külügyminiszter nem szerezheti meg a jogot arra, hogy más alapvető jogokat olyan szépen hangzó kifejezésekkel támadjon, mint például országában a véleménynyilvánítás szabadságának széles területe van.

Az EJEB magyarázó határozatokat is hozott a PKK-szervezet Svédországban végrehajtott akcióit tétlenül néző országokról, amelyek azt a szervezetet terrorista szervezetté nyilvánították, beleértve Svédországot is. Egy ügyben a Bíróság megállapította, hogy a tiltott terrorista szervezettől származó kiadványok és nyilatkozatok nem tekinthetők a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozónak, ha azzal a kockázattal járnak, hogy nyilvánosan felbujtanak terrorista bűncselekmény elkövetésére vagy a terrorizmus pénzmosására, figyelembe véve nemcsak az üzenet szerzőjének és címzettjének jellegét, hanem a szóban forgó cikk tartalmát és hátterét is. Azzal összefüggésben a Bíróság eldöntötte, hogy a cikk tartalma további erőszakra ösztönözhet a régióban.

Az a tény, hogy Svédországban engedélyezik, hogy a PKK terrorszervezet tagjai terrorista propagandát folytatnak, egyértelműen magában hordozza a "terrorbűntett elkövetésére vagy a terrorizmus pénzmosására való nyilvános felbujtás veszélyét".  Ezek a cselekmények, amelyek a terrorista szervezetek jeleire és az olyan diskurzusokra összpontosítanak, mint a "mi vagyunk mindannyian a PKK", egyértelműen a terrorizmus és az illegális erőszak tisztára mosásának jellegét hordozzák magukban. Bár a Bíróság egyértelmű ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy ezek a helyzetek túlmutatnak a véleménynyilvánítás szabadságának határain, e cselekmények engedélyezése nem magyarázható meg a véleménynyilvánítás szabadságával. Az, hogy Svédország a "véleménynyilvánítás szabadságának" leple alatt szemet huny e cselekmények felett, és nem adja ki, nem állítja bíróság elé és nem tartja fogva a terrorizmussal gyanúsított személyeket vagy bűnözőket, törvénytelen politikai döntés.