Mustafa Kemal Atatürk (1881-1938)
A TÖRÖK KÖZTÁRSASÁG ALAPÍTÓJA ÉS ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKE, ATATÜRK
Atatürk élete
Mustafa Kemal Atatürk (1881-1938)
A TÖRÖK KÖZTÁRSASÁG ALAPÍTÓJA ÉS ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKE, ATATÜRK
Mustafa Kemal Atatürk 1881-ben, Selânik Kocakasım negyedében, az Islâhhâne út egyik rózsaszínű házában született. Apja Ali Rıza úr, anyja Zübeyde asszony. Apai nagyapja, Hafız Ahmet Efendi a XIV-XV. században Konyából és Aydinból Macedóniába települt Kocacık-i nomádok közül származott. Anyja, Zubeyda asszony a Selânikhoz közeli Langaza kisvárosban letelepedett, régi török család lánya. Ali Rıza Efendi a milícia tisztje, hivatalnok és fakereskedő is volt, 1871-ben vette feleségül Zubeyda asszonyt. Atatürk 5 testvére közül 4 még kiskorában meghalt, csak Makbule (Atadan) élt 1956-ig.
Amikor a kis Mustafa elérte az iskolás kort, Hafız Mehmet Efendi a helyi iskolában kezdte meg taníttatását, majd apja akaratára átment Şemsi Efendi iskolájába. Ekkoriban (1888) vesztette el apját. Egy ideig nagybátyjánál élt a Rapla gazdaságban, majd visszatért Selanikba, és befejezte az iskolát. Beiratkozott a Selânik Mülkiye középiskolába, majd rövid idő után, 1893-ban katonai középiskolába ment át. Ebben az iskolában egészítette ki a nevét matematika tanára, Mustafa Bey a „Kemal” névvel. 1896-1899 között elvégezte a Manastır katonai előkészítőt, majd az isztambuli katonai akadémián kezdett tanulni. 1902-ben hadnagyi rangot kapott, és folytatta az akadémiát. 1905 január 11-én, századosi rangban fejezte be az akadémiát. 1905-1907 között Damaszkuszban, az 5. hadtest parancsnokságán szolgált. 1907-ben csapatparancsnoknak léptették elő. Manastırba, a III. hadtesthez nevezték ki. 1909 április 19-én az Isztambulba tartó Cselekvő Hadtest vezérkari főnökének nevezték ki. 1910-ben Franciaországba küldték, és részt vett a Picardie hadműveletben. 1911-ben Isztambulban a vezérkari parancsnokságon kezdett dolgozni.
1911-ben az olaszokkal a Trablusgarp-i támadással kezdődő háborúban Mustafa Kemal társainak egy csoportjával Tobruk és Derne térségében szolgált. 1911 december 22-én megnyerte a tobruki csatát az olaszok ellen, 1912 március 6-án Derne parancsnokává nevezték ki.
1912 októberében, a balkáni háború kezdetén Mustafa Kemal a gelibolui és bolayıri csapatokkal vett részt a háborúban. Nagy szerepet játszott Dimetoka és Edirne visszafoglalásában. 1913-ban kinevezték Szófia katonai attaséjának. Itt szolgált, amikor 1914-ben őrnaggyá léptették elő. Attaséi kinevezése 1915 januárjában ért véget. Ekkoriban kezdődött el az I. világháború, az oszmán birodalom kénytelen volt hadba lépni. Mustafa Kemalt Tekirdağ-ba nevezték ki, hogy a 19. ezredet megalakítsa.
Az 1914-ben kezdődött I. világháborúban Mustafa Kemal Çanakkaléban legendát írva mondatta ki a szövetséges államokkal: „Çanakkalén nem lehet átkelni!” 1915 március 18-án a Çanakkale-szoroson átkelni próbáló brit és francia flotta súlyos veszteségeket szenvedett, és úgy döntöttek, hogy a Gelibolu félszigeten próbálnak partra szállni katonáikkal. 1915 április 25-én Arıburnunál az ellenséges erőket a Mustafa Kemal vezette 19. ezred Conkbayırı-nál megállította. A győzelemért Mustafa Kemalt alezredesnek nevezték ki. A britek 1915 augusztus 6-7-én ismét támadást indítottak Conkbayırı-nál. Az Anafartalari csapat parancsnoka, Mustafa Kemal augusztus 9-10-én vívta ki az anafartalari győzelmet. Ezt a győzelmet augusztus 17-én a kirectepei, augusztus 21-én a II. anafartalari nem követte. A Çanakkalei háborúban mintegy 253.000 embert vesztő török nemzet megmutatta, hogy megvédi becsületét a szövetséges államokkal szemben. Mustafa Kemal azt mondta a katonáinak: „Nem azt parancsolom nektek, hogy harcoljatok, hanem azt parancsolom nektek, hogy haljatok meg!”, és ezzel megváltoztatta a front kimenetelét.
Mustafa Kemal a Çanakkalei háború után 1916-ban Edirnében és Diyarbakırban szolgált. 1916 április 1-jén tábornokká nevezték ki. Az orosz erők ellen harcolva sikerült visszafoglalnia Muşt és Bitlist. Rövid ideig Damaszkuszban és Aleppóban szolgált, majd 1917-ben visszatért Isztambulba. Velihat Vahidettin Efendivel Németországba ment, szemléket végzett a fronton. Az utazást követően megbetegedett, Bécsbe és Karlsbadba utazott kezelésre. 1918. augusztus 15-én a 7. hadtest parancsnokaként tért vissza Aleppóba. Ezen a fronton sikeresen harcolt a brit erők ellen. A mondrosi tűzszünet aláírása után egy nappal, 1918 október 31-én a Yıldırım hadosztály parancsnokává nevezték ki. A hadosztály feloszlatása után, 1918 november 13-án Isztambulba ment, és a hadügyminisztériumban kezdett szolgálni.
A mondrosi tűzszünet után, mikor a szövetséges államok kezdték megszállni az oszmán földeket, Mustafa Kemal a 9. hadtest felügyelőjeként 1919 május 19-én elindult Samsunba. 1919 június 22-én az Amasyában kiadott dekrétumban bejelentette: „A nemzet szabadságát a nemzet nagysága és eltökéltsége fogja megmenteni”, és összehívta a sivasi kongresszust. 1919 július 23 – augusztus 7 között az erzurumi, 1919 szeptember 4-11 között a sivasi kongresszust összehívva sikerült meghatároznia azt az utat, amelyet a hazának a menekvés érdekében követnie kellett. 1919 december 27-én izgatottan fogadták Ankarában. 1920 április 23-án a Nagy Török Nemzetgyűlés (TBMM) megnyitásával fontos lépést tett a Török Köztársaság megalapításának útján. A nemzetgyűlés és a kormány fejévé Mustafa Kemalt választották meg. A Nagy Török Nemzetgyűlés megkezdte működését azzal, hogy elfogadta a szabadságharc sikeres befejezéséhez szükséges törvényeket.
A török szabadságharc 1919 május 15-én kezdődött, amikor a görögök izmiri megszállása során az első golyót kilőtték az ellenségre. 1920 május 15-én a Sevri Egyezmény aláírásával az I. világháború, melyek az oszmán birodalom is része volt, győztes államaival szemben a korábban Kuvâ-yi Milliyé-nek nevezett milícia erői harcoltak. A Nagy Török Nemzetgyűlés létrehozta az állandó hadsereget, és a Kuvâ-yi Milliye és a hadsereg egyesítésével győzelemmel zárták a háborút.
A Mustafa Kemal vezette török szabadságharc fontos fázisai a következők:
Sarıkamış (1920 szeptember 20), Kars (1920 október 30) és Gümrü (1920 november 7) felszabadítása.
Çukurova, Gazi Antep, Kahraman Maraş Şanlı Urfa megvédése(1919- 1921)
I. İnönüi győzelem(1921 január 6-10)
II. İnönüi győzelem(1921 március 23 – április 1)
Sakarya győzelem(1921 augusztus 23 – szeptember 13)
Nagy Támadás, Başkomutan Meydan csata és a Nagy Győzelem (1922 augusztus 26 – szeptember 9)
A sakaryai győzelem után, 1921 szeptember 19-én a Nagy Török Nemzetgyűlés Mustafa Kemalnak marsalli rangot és a veterán megnevezést adományozta. A szabadságharc az 1923 július 24-én aláírt Lausanne-i szerződéssel ért véget. Ezzel a Sevr-i szerződés által feldarabolt, a törököknek mindössze 5-6 város méretű hazát kapó Türkiye elől minden akadály elhárult, és földjein a nemzeti egységre támaszkodó új török államot hozhatott létre.
1920 március 23-án a TBMM megnyitásával bejelentették a Török Köztársaság megalapításának örömhírét. Az, hogy a nemzetgyűlés sikeresen vezette a szabadságharcot, megkönnyítette az új török állam megalapítását. 1922 november 1-jén a kalifátust és a szultanátust elválasztották egymástól, és a szultanátust megszüntették. Ezzel az oszmán birodalom fennhatóságát megszüntették. 1923 október 13-án elfogadták a köztársaságot, és egységes szavazással Atatürköt választották meg első köztársasági elnöknek. 1923 október 30-án İsmet İnönü megalapította a köztársaság első kormányát. A Török Köztársaság „a hatalom feltétel nélkül a nemzeté”, és a „béke az országban, béke a világon” alapelvek alapján emelkedni kezdett.
Atatürk számos reformot vitt keresztül, hogy Türkiyét „a kortárs civilizáció rangjára emelje”. Ezeket a reformokat 5 pont alatt foglalhatjuk össze:
1. politikai reformok
- a szultanátus megszüntetése (1922 november 1)
- a köztársaság kikiáltása (1923 október 29)
- a kalifátus megszüntetése (1924 március 3)
2. társadalmi reformok
- egyenlő jogok biztosítása a nőknek (1926-1934)
- a hagyományos fejfedő és ruházat reformja (1925 november 25)
- a dervisházak és türbék bezárása (1925 november 30)
- vezetéknév törvény (1934 június 21)
- előnevek és címek eltörlése (1934 november 26)
- nemzetközi időszámítás, naptár és hosszmértékek elfogadása (1925-1931)
3. Igazságügyi reformok
- oszmán jog eltörlése (1924-1937)
- a török polgárjogi törvény és egyéb törvények megszüntetése, és a polgári jogi rendszerre való áttérés (1924-1937)
4. oktatási és kulturális reformok
- az oktatás egységesítése (1934 március 3)
- az új török ábécé elfogadása (1928 november 1)
- török nyelvi és történelmi intézmények alapítása (1931-1932)
- az egyetemi oktatás megszervezése (1933 május 31)
- újítások a szépművészetekben
5. gazdasági reformok
- a tized eltörlése
- a gazdálkodás előmozdítása
- mintagazdaságok létrehozása
- az ipart előmozdító törvény kiadásával ipari szervezetek alapítása
- az I. és II. fejlesztési terv (1933-1937) alkalmazása, az ország új utakon való építése
A vezetéknév-törvény értelmében 1934 november 24-én a TBMM az Atatürk nevet adományozta Mustafa Kemalnak.
Atatürk 1920 április 24-én és 1923 augusztus 13-án a TBMM Elnökévé választották. Ez az elnöki tiszt állam- és kormányfői rangot is jelentett. 1923 október 29-én kikiáltották a köztársaságot, és Atatürköt választották meg az első köztársasági elnöknek. Az alkotmány értelmében 4 évente elnökválasztást tartottak. A TBMM 1927-ben, 1931-ben és 1935-ben is Atatürköt választotta meg köztársasági elnöknek.
Atatürk gyakran utazott az országban, hogy az állam működését felülvizsgálja. Köztársasági elnökként fogadta az országba látogató külföldi államfőket, miniszterelnököket, minisztereket és parancsnokokat.
1927 október 15-20-án felolvasta a szabadságharcot és a köztársaság megalapítását elbeszélő nagy beszédét, 1933. október 29-én pedig a 10. évfordulós beszédét.
Atatürk a magánéletében nagyon egyszerűen élt. 1923 január 29-én házasodott meg Latife asszonnyal. Számos országjárásra közösen indultak el. ez a házasság 1925 augusztus 5-ig tartott. A gyermekeket rendkívül szerető Atatürk az Afet (İnan), Sabiha (Gökçen), Fikriye, Ülkü, Nebile, Rukiye, Zehra nevű lányokat és a Mustafa nevű pásztorfiút fogadta spirituális gyermekeivé. Az Abdurrahim és Ihsan nevű gyermekeket is gondjaiba vette. Szép jövőt biztosított számukra az életben.
1937-ben gazdaságait a kincstárnak, egyes ingatlanjait az ankarai és bursai önkormányzatnak adományozta. Örökségéből részt adott lánytestvérének, fogadott gyermekeinek, a török nyelvi és történelmi intézményeknek is. Nagyon szeretett olvasni, zenét hallgatni, táncolni, lovagolni és úszni. A zeybek tánc, a birkózás és a ruméliai dalok is nagyon érdekelték. Szeretett backgammont játszani és biliárdozni. Nagyon fontos volt számára Sakarya nevű lova és Fox nevű kutyája. Hatalmas könyvtárat gyűjtött össze.
Vacsorájára államférfiakat és tudósokat, művészeket is meghívott, akikkel megvitatta az ország problémáit. Nagy gondot fordított a tiszta és rendezett öltözködésre. Nagyon szerette a természetet, gyakran kiment az Atatürk erdőgazdaságba, és személyesen is részt vett a munkában.Beszélt franciául és németül.
1938 november 10-én cirózisban halt meg az isztambuli Dolmabahçe palotában. 1938 november 21-én helyezték nyugalomba ideiglenes nyughelyén az Ankarai Etnográfiai Múzeumban. Mauzóleuma elkészülte után, hatalmas ünnepség keretében 1953 november 10-én helyezték örök nyugalomba végleges síremlékében.
T.C. Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium
