ANATÓLIAI ELSŐK

Az emberiség a régmúlt korok óta a vízpartot választotta letelepedéshez. Tenger, patak vagy forrás… mert a víz az élet. De néha egy település vagy civilizáció végét is a víz hozta el. Az ellenségek néha egy vízforrás megszerzéséért háborúztak, néha maga a víz lett az ellenség. Jött egy árvíz, és hordalék alá temetett egy egész történelmet. Az életadó víz véget is vethetett az életnek… a Miros folyó, vagyis a mai Demre mellett alapított Mira antik város végzete is hasonló. Korának kiemelkedő városa, Anatólia Pompeiiének is nevezik. Nem vulkánkitörés, hanem az amúgy életadó folyó borította be hordalékával a várost, ezért a hasonlat.

A Lükiai Szövetség a történelem első demokratikus szövetsége: Mira olyan fontos metropolisz, amely ennek a szövetségnek a fővárosa is volt. A „legfényesebb városnak” is nevezték. Nevét a régióban termesztett mirtusz növény olajának nevéből, a „mür”-ből származtatják. A ma évszázadok csendjébe temetett város az ókori források szerint otthont adott „Lükia legszebb szentélyének”, az Artemisz-templomnak és Apollón isten jóstemplomának is.

Az antik város 11.000 fős színháza korának egyik legnagyobbja. Kétszintes színpadjával és ülőhelyeivel Lükia egyik legépebben fennmaradt színháza. Építészete mellett szobrai: a sas, a tekintetével kővé változtató Medusa, vagy a legendás tengeri lények, szirének ábrázolásai is kiemelkedők. Ez az antik színház is bizonyítja, milyen lenyűgöző lehetett a hordalék alá temetett város.

A Mira városára néző sziklák között magasodnak a turistákat talán leginkább érdeklő építmények. Ez az antik Mira napjainkig fennmaradt nekropolisza, vagyis temetője. A távolról házakra vagy kis szentélyekre hasonlító sírok Lükia leglátványosabb sziklasírjai. A sziklába vésett sírok felül tetőszerűen vannak kialakítva, a kor fa házszerkezeteire hasonlítanak. A sír alakja és a e felhasznált anyagok az elhunyt társadalmi státuszát tükrözik. Egyes sírokon domborművek ábrázolják az elhunyt életének jeleneteit.

Nem véletlen, hogy Lükia sírjai ház alakúak, mert ők a halált nem végnek, csak a lakhely megváltozásának tartották. Abban hittek, hogy az élet a halál után folytatódik ezekben a sír-házakban. Ezért a sírba ruhákat, mindennapi használati tárgyakat is tettek, hogy az elhunyt kényelemben élhessen a következő világon is. az antik írók műveiben is találkozhatunk a sziklasírokkal. Leírásaik szerint az év bizonyos időszakában enni-innivalót vittek a sírokhoz, gyümölcsökből, virágokból készült koszorúkat helyeztek rájuk. A sírokat ki is festették, hogy az elhunytakat a rossz szellemektől megvédjék.

Mira nagy része ma több ezer köbméter föld alatt van. Azonban a sírok, a halál szimbólumai még ma is állnak… érdekes építészetükkel és temetési hagyományaikkal ma a látogatók figyelmének központjában állnak.

Mira kereskedelmi központja az ókorban Andriake volt. Itt olyasvalamivel foglalkoztak, ami nagyban hozzájárult a város gazdaságához: bíbor festéket állítottak elő. Ehhez egy tüskés tengeri puhatestűt vassal összezúztak, majd feldolgozták. 1 gramm bíborfestékhez tengeri csigák ezreire volt szükség. A festék előállítása nagyon fáradságos, így drága és értékes volt. Csak az uralkodók és a legfelső társadalmi réteg engedhette meg magának.

A termelés után maradt héjakból maltert készítettek, amit „csigamalternak” nevezték, és egyedül Andriakére jellemző. Ezt az anyagot Anatóliában először Andriake Granariumához, vagyis gabonatárolójához használták fel. A közel 2000 éve áll épület ma a Lükiai Múzeumnak ad otthont. A Lükiai Szövetség városaiból származó felbecsülhetetlen értékű leletek segítenek megismerni ezt a nagy hatású civilizációt.

Bármilyen figyelemre méltó is történelme és természeti szépsége, Mira részben Szent Miklósnak köszönheti mai hírnevét. Mert ebben a városban hunyt el a kereszténység legnépszerűbb szentje, a Mikulásként is ismert Szent Miklós. A gyermekek és tengerészek védőszentjeként is ismert Szent Miklós Mira püspöke volt. Halála után avatták szentté. Halála után a Demrei Szent Miklós templomban temették el. A templom falán Szent Miklós csodái és egyéb keresztény vonatkozású képek láthatók, s az egész középkorban zarándoklati központ volt.

A tengeri úton Jeruzsálembe tartó hívők Mirát elérve, és szent Miklós templomát meglátogatva váltak zarándokokká. Napjainkban több mint 2000 templom viseli a nevét, de az első és legfontosabb a Mirában, vagyis Demrében található.

Anatóliában még számos föld alatt nyugvó hely várja, hogy egyszer évszázadok tanúságát tárhassa szem elé… az antalyai Demrében található Mira antik város is évezredek óta alszik… Ma a város bejáratánál az ég felé magasodó, ház alakú sírokkal, a színházzal és a gabonatárolóval találkozhatnak a látogatók. Ez a látványos város várja a napot, amikor a feltáró munkálatok eredményeképpen újra talpra állhat.