ANATÓLIAI ELSŐK 20

Az orvostudományra Hippokratész után a legnagyobb hatást gyakorló bergamai Galénoszról beszélünk, aki a világ második legnagyobb orvosa és egyik első gyógyszerésze volt

1675196
ANATÓLIAI ELSŐK 20

Az ember ősidők óta ki volt szolgáltatva a betegségeknek. Gyógyulásért az orvos szerepét felvállaló varázslókhoz, sámánokhoz vagy papokhoz fordult. Néha a rossz szellemeket, néha az isteneket okolták a betegségekért. Gyógyfüveket, illatszereket, ritmikus zajokat használva próbáltak a rossz szellemektől megszabadulni, vagy áldozatokat mutattak be. A szinte minden témában szereplő istenek is főszerepet játszottak az egészség témájában. Az ókorban a nyugat-anatóliai filozófusok bizonyítékokra támaszkodó tudásának előrehaladtával az orvostudomány is fejlődésnek indult. Az i.e. V. században először végeztek boncolást. Ezután Hippokratész a babonákat és vallást félretéve megfigyelésen alapuló, intelligens és gyakorlati orvoslásba kezdett, ezért az orvostudomány atyjának is tartják. Ezt a hippokratészi felfogást a bergamai Galénosz vitte tovább, aki az Anatólia első kórházában a betegeket kezelő legfontosabb ókori orvosok egyike.

Galénosz a mai Izmir Bergama régiójában született, ami az akkori bergamai királyság fővárosa volt, Pergamon néven, és az ókor egyik legfontosabb egészségügyi központja. Itt volt az ókor első és legátfogóbb kórháza, az Aszklepion, Galénosz pedig itt gyógyított és tanított.

Először szülővárosában, majd Iskenderiyében tanult orvoslást, Hippokratészt követve. Vallotta, hogy a betegség nem az istenek büntetése, hanem természetes okokra vezethető vissza, így a kor hiedelmeivel ellentétben nem varázslással kell gyógyítani. Hippokratészhez hasonlóan úgy tartotta, hogy az orvostudománynak objektívnek és megfigyelésen alapulónak kell lennie. Anatóliában kezdődött a kísérletezésen alapuló tudomány, és Galénosznak köszönhetően vált vezető módszerré az orvostudományban.

Galénosz Rómában élve a császárok és gladiátorok orvosa volt. A sebesült gladiátorokat kezelve megismerte az emberi fiziológiát és anatómiát. Megfigyelte az izmokat, csontokat és idegeket, vénákat és artériákat, felfedezte, hogy az akkori feltételezésekkel ellentétben az artériák nem levegőt, hanem vért szállítanak. Galénosz először végzett kísérleteket állatokon, megismerte szervezetüket és szerveiket. Még ha etikailag bírálják is az élő állatokon végzett kísérletek miatt, ezek nyitották meg az utat a kísérleti fiziológia előtt. Az arénákban a galdiátorok által legyőzött állatokon is kísérleteket végzett. Kimutatta, hogy a hangszálakat átvágva elvesztik hangjukat, ha a szívidegeket elvágják, akkor pedig megáll a szív. Ezzel hozzájárult az anatómia fejlődéséhez. Galénosz azt az orvost, akinek nincsenek anatómiai ismeretei, olyan építészkez hasonlította, kinek nincs tervrajza.

Galénosz kísérletei olyan bátrak voltak, és annyira felborítottak mindent, amit addig hittek, hogy hatása a középkorig, sőt, a reneszánszig megmaradt. A sötét középkorban az orvostudomány az egyház felügyelete alá került, a boncolásokat megtiltották. Galénosz hite a lélek halhatatlanságában ebben az időben is elfogadottá tette gondolatait, és az általa kínált tudásnak nem volt versenytársa. Ezért a középkori orvoslást „galénoszi orvostudománynak” is nevezik. Galénosz megkérdőjelezhetetlennek hit információit csak a reneszánszban kezdték felülvizsgálni.

Figyelemre méltó a módszer, mellyel Galénosz a gladiátorok sebeit kezelte, és a modern gyógyszerészet alapjait is lefektette. Galénosz mintegy 500 növényi és állati anyagot és hatásait ismertette, így a farmakológia megalapítójának és az első gyógyszerésznek is tartják. Nemcsak az ókor vezető orvosa, hanem az első orvos, aki növényi és állati anyagokból gyógyszereket készített, vagyis a világ első gyógyszerésze. Azonban az orvostudomány atyját, Hippokratészt szinte mindenki ismeri, de az orvostudományhoz tízszer annyival hozzájáruló Galénoszt, az első sportorvost, az első gyógyszerészt igencsak kevesen…

Azzal együtt, hogy tisztelte a korábbi orvostudományt, tételeit nem tette magáévá, hanem kutatásai és megfigyelései alapján frissítette és rendszerezte a tudást. A diagnózison alapuló orvoslás úttörője volt. Felállította azt az elméletet, hogy a betegség a testet érő külső hatások miatt következik be. A reneszánszban felfedezték Galénosz hibáit. Minden mondásához gyanakvással közelítettek, és ezt az elméletét figyelmen kívül hagyták. Azonban mikor Pasteur bizonyította a baktériumok létezését, a bergamai Galénosz elmélete is igaznak bizonyult.

Számos könyvet írt az elméleti és alkalmazott orvostudományról. Napjainkig fennmaradt írásai 20 kötetet tesznek ki. Galénosz jegyzetei és könyvei négyszer ennyit tettek ki, de a többi feltehetőleg elveszett. A mai orvosok azt mondják, hogy Galénoszban megvolt a képesség kora teljes orvostudományának megértésére és szintézisére. A ma gyakran emlegetett „holisztikus orvoslás” vagy „funkcionális orvoslás” Galénosz megközelítéséhez hasonló.

Galénosz azt is mondta, hogy az ember négyféle vérmérséklettel bírhat. Az embereket forró és életteli, lassú és nyugodt, szomorú és melankolikus, illetve energikus és gyors vérmérséklet szerint csoportosította. Mára ennek az elméletnek talán nincs tudományos alapja, de fontos szerepet játszott a modern pszichológia személyiségelméletének kialakulásában.

Galénosz megmutatta, hogy az orvostudományban elengedhetetlen a pártatlan megfigyelés és intelligens elemzés. Így az anatóliai orvoslás megmenekült attól a felfogástól, hogy a betegségeket varázslás vagy az istenek haragja okozza, és tudományos minőségűvé vált. Galénosz 5 évszázadon át hatást gyakorolt az orvostudományra és gyógyszerészetre. Évszázadokkal később fedezték fel, hogy egyes felfedezései és kezelési módszerei tévesek… Ez azonban nem változtat azon, hogy anatómiai és fiziológiai kísérleteivel Galénosz a modern orvostudomány egyik első képviselője.

 



Még több hír