Heti Kommentárunk

A SETA biztonságpolitikai igazgatója, Doç. Dr. Murat Yeşiltaş elemzése a témáról

1381994
Heti Kommentárunk

Heti kommentárunk 12

Januárban a kínai Vuhan városában megjelent új típusú koronavírus (Covid-19) három hónapon belül az egész világon szétterjedt, és úgy tűnik, hogy mélyen megrengeti a globális rendszert. Az utóbbi tíz évben a világpolitika globális léptékű fejleményeknek lett a színtere. Szeptember 11-ével együtt a globális rendszernek egy biztonsági válsággal kellett szembenéznie, később pedig az ILIÁ megjelenésével és elterjedésével még tovább mélyült a globális méretű biztonsági krízis. 2008-ban pedig az egész világ egy globális pénzügyi/gazdasági válsággal nézett szembe. Az azóta eltelt tíz év ellenére a globális rendszerben a javulás helyett a rosszabbodás felé mozdultak el a dolgok; a gazdasági mutatók újból negatív irányba kezdtek el fordulni. Miközben az utóbbi években az USA és Kína közötti kereskedelmi háború fenyegette a globális gazdasági rendet, egy új globális válság megjelenésére vonatkozó várakozások is egyre tovább nőttek. A globális mértékű politikai válságok, a szélsőjobb felemelkedése, a nemzetközi intézmények funkciójának elvesztése, és a szíriai krízishez hasonló mélyreható problémák mind megkérdőjelezték a globális rendszer jövőjét. De senki sem értelmezte ezeket a problémákat úgy, hogy pesszimista lenne a globális rendszerrel kapcsolatban és bizonytalan jövőre számítana. Azonban a koronavírus a vártnál és láthatónál egy jóval mélyebb válságot jelez előre, és egyre bizonytalanabbá teszi a globális rendszer jövőjét.
 

A koronavírus mindenekelőtt az ember biztonságát közvetlenül érintő globális egészségügyi problémát jelent. Az ember biztonsága az 1980-as évek óta szerepel a világpolitika és a nemzetközi biztonság központi témái között. A koronavírus-járvány az ember biztonságán és a globális közegészségügyön túl más dolgokra is hatást kezdett gyakorolni. Az első és legfontosabb hatás kétségtelenül a globális gazdaság szintjén jelentkezik. Meddig fog eljutni a betegség, mikor tudják kontroll alá vonni, az emberi egészség szempontjából milyen károkat fog okozni és vajon újból vissza fog-e térni, ezek a bizonytalanságok jelenleg láthatóan megrengetik a globális gazdaságot.

A kínai növekedési számok csökkenése, a kínai termelés egyes pontjain való leállása, az Olaszországhoz, Franciaországhoz, Németországhoz és Spanyolországhoz hasonló meghatározó európai gazdaságok leállása a koronavírus miatt, ezek mozgásba lendítették az USA-hoz hasonló játékosokat is. Az amerikai FED központi bank 700 milliárd dolláros óriási intervenciója ellenére, a piacok nem adtak pozitív választ a beavatkozásra. Az IMF-hez hasonló globális gazdasági intézmények egyik fontos főtanácsadója, Kennet Rogoff kijelentette, hogy a világgazdaság jelentősen csökkenni fog és recesszióba fordul. Az Oxford Kutatóintézet is közölte, hogy a külső adóssággal rendelkező fejlődő országoknak nehézséget fog okozni az adósságaik törlesztése.

Másrészt az amerikai központi bank egy eddig általa nem túl gyakran alkalmazott módszert, expanzionista monetáris politikát fog folytatni. Franciaország pedig egy hatalmas 500 milliárd eurós büdzsével azt jelentette be, hogy pénzt tervez elkülöníteni a koronavírus elleni küzdelemre. A meghozott intézkedések viszont nem lassítják a gazdasági stagnálás ütemét, hiszen a valódi piacok már leálltak. Ha így megy tovább, akkor nem úgy tűnik, hogy a globális gazdaság a következő két évben össze tudná szedni magát. Ez a helyzet egy globális gazdasági válsághoz vezethet és csődbe viheti a sérülékeny gazdasággal rendelkező országokat. Emiatt a koronavírus-járvány a globális gazdaságot egy krízis helyett egy történelmi válságba taszíthatja, strukturális szituációt idézhet elő a világgazdaságban.

A koronavírus-járvány globális rendszer jövőjét érintő második dimenziója közvetlenül érinti a globális biztonságot. Ahogy a Török Köztársaság kormánya is fogalmazott, „a probléma globális, de a küzdelem nemzeti”. Ez az összes országot arra kényszeríti, hogy elsősorban a saját maguk megmentésére irányuló küzdelem módszerét tegyék magukévá. A nap végén minden ország úgy cselekszik, hogy magát és a saját polgárait mentse meg. Kína, Olaszország, Franciaország, az USA, Spanyolország és Európa számos országa rendkívül szigorú intézkedéseket kezdett el bevezetni. Törökország is a kezdetektől fogva a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazó országok között szerepel. Minden ország majdhogynem teljesen lezárta az egymás közötti légi forgalmat. Franciaország bejelentette, hogy az összes szárazföldi határát lezárja. Nagy-Britannia viszont egy más stratégiát követ, mint Európa és a világ többi országa. Azonban a beérkező hírek szerint a brit lakosság körében minden egyes nap tovább terjed a pánikhangulat. Franciaországban elhalasztották a helyi választások második fordulóját; Spanyolországban pedig bejelentették, hogy az állam átveszi a magánkórházak irányítását. Hollandiában az 1973-as olajválság óta először intézett a miniszterelnök nemzethez szóló beszédet. Az USA-ban a vírus által legjobban sújtott területeken fegyverkeznek a magánszemélyek. Ha így megy tovább, a pánikhangulat előbb mély nemzetbiztonsági problémákat, később pedig államon belüli és államok közötti mozgolódásokat idézhet elő.

A koronavírus-járvány két strukturális tartóoszlopot, a globális gazdaságot és a globális biztonságot is mélyen megrázza. Ez a két oszlop közvetlenül kihathat arra, hogy milyen lesz a globális rendszer jövője. Az ezt követő események úgy tűnik, hogy minden szereplő számára az állóképesség próbája lesz. Az első erőpróba egyéni szinten az országok gazdaságát fogja érinteni. Az erős gazdaságok a járvánnyal szembeni intézkedések ügyében nem fognak pénzügyi nehézséggel szembekerülni, de a globális gazdaságban megjelenő hullámok a nap végén a nagy gazdaságokat jobban fogja érinteni. A gyenge gazdaságok számára viszont nem marad majd túl sok vesztenivaló. A második erőpróba a társadalom és az egyének pszichológiáját fogja érinteni. A pánikoló személyek sokasodásával a társadalom pszichológiája is pánikoló magatartást fog mutatni, és akár politikai káoszhoz is vezethet. Emiatt a már jobban megedződött társadalmak kevesebb kárral fogják átvészelni ezt az időszakot. A harmadik teszt az állam szívósságát fogja próbára tenni. Az intézményesült, sztenderdizált eljárásokkal és erős döntéshozási mechanizmusokkal rendelkező államok kevesebb kárral fogják átvészelni ezt az időszakot. A gyenge államok viszont még tovább fognak gyengülni, talán magatehetetlen államokká válnak.

Nagy valószínűséggel, amikorra véget ér a járvány, globális romhalmaz marad utána. Várni fogunk és meglátjuk, hogy ez a romhalmaz milyen alapot fog képezni egy új globális rend létrehozásához.

A SETA biztonságpolitikai igazgatója, Doç. Dr. Murat Yeşiltaş elemzését mutattuk be a témáról.


Címkék: koronavírus

Még több hír