Áldozat: közeledés az istenfélelemhez, elvhez, erényhez

Az élet hosszú maraton, zsúfolt verseny. Állandó erőfeszítés, aggodalom, hogy elérjünk valamit, sikeresek legyünk. Az életben sok mindenben sikeresek lehetünk, de szívünkben mindig marad egy fájdalom. A sikert hajszolva néha meg akarunk állni, elgondolkodni azon, hogy mit mulasztottunk el. Ki nem akar a modern, posztmodern, post-truth gondolatok közepette megállni, s a holnapra, gyermekeinkre hagyott, identitásunkat meghatározó értékekről elgondolkodni…

Az ünnepek ilyen alkalmak. Az élet forgataga közepette a megállás, elgondolkodás, keresés ideje…

Az áldozati állat 4000 éves hagyomány. Most ismét itt az áldozat ünnepe. A klasszikus források elbeszélik, mit élt át a mindhárom isteni vallás, a zsidóság, kereszténység és iszlám által is prófétának tartott Ábrahám az i.e. 2000-es években. Hogy hűségét bizonyítsa, fel akarta áldozni a fiát, Iszmailt Allahnak. Az Ábrahám hűségét bizonyító első kostól mintegy 4000 éve folytatódik ez a hagyomány. Milyen szerencsés az az első kos vagy a feláldozott állatok, melyek élete a világ talán legősibb, legszentebb hagyományát szolgálja.

 Az áldozat megosztás, adakozás: A hagyomány szerint az áldozat ünnepén a levágott állatok húsának szétosztása a rászorulók között társadalmi rítussá vált. A máskor, hálánk kifejezésekor levágott állatok húsát is a szegények között osztjuk szét.

Abban a korban, amikor a modern ember a saját érdekeit hajszolja, s megfeledkezett arról, hogy másokra is gondoljon, s velük is megossza, amit szerzett, az áldozat a régebbi korokból való felhívást is jelent.

 Az áldozat emlékezés, a rokoni kapcsolatok megerősítése: Az áldozati állat nemcsak anyagi megosztás, hanem az érzésekben való osztozás ideje is. Az áldozati állat vágásakor Allahra is emlékezünk, és házastársunkra, barátainkra, rokonainkra vagy eltávozott szeretteinkre is. A modern élet rohanása közepette korábban elhanyagolt értékekkel töltjük az időt. Az aktív életet élők talán nincsenek kellő tudatában annak, hogy milyen fontos ez az emlékezés. És akik egész évben emlékeznek, és várják a látogatókat? Remélik, hogy akiket felneveltek, visszatérnek hozzájuk? Számukra az ünnep felbecsülhetetlen értékű.

 Az áldozat azt jelenti, hogy a magányosok társai legyünk. A megosztás és az ünnep a közvetlen környezetben kezdődik, de nincs határa, hogy meddig terjedhet. Mert a szívnek sincs határa. Az idősek, árvák látogatásával kezdve, a távoli országokba küldött áldozati állat, az ottani rászorulók segítése is beletartozik. Az áldozati állat közeledés az istenfélelemhez. A „kurban”, áldozat szó szó szerint közeledést, a hála kifejezését, ajándékot, fogadalom teljesítését jelenti. Az áldozati állat az Allahhoz való közeledés eszköze. Ahogy a Korán mondja:

„Nem éri el Allahot a húsuk, sem a vérük, hanem ami eléri Őt, az a tőletek való istenfélelem. Ezért alárendelte azokat nektek, hogy magasztalhassátok Allahot azért, amire vezetett benneteket. És mondj jó hírt a jótevőknek!” (22:37)

Nem ezek-e ma az emberek legalapvetőbb szükségletei keleten és nyugaton is? Elvekkel, értékekkel, erénnyel, megosztással, jó szándékkal, őszinteséggel, felelősségtudattal cselekedni? A keleti társadalmakban nincstelenségben élők, a Nyugatok gazdagságban elveszett, magányos emberek számára milyen sokat fejez ki az áldozati állat jelentette érzelmi és anyagi megosztás!

 Az áldozat lemondás és elhagyás. Az áldozati állat vágása mindenekelőtt azt jelenti: ha kell, az ember képes feláldozni az életét, vagyonát, mindenét. Az Allahhoz való közeledés nemcsak az Ő személyéhez való közeledést jelenti. Közeledés mindenhez, ami Hozzá vezet, és távolodás és lemondás mindenről, ami eltávolít Tőle. Vagyis lemondás és eltávolodás mindentől, ami megfoszt az igazságosságtól, széptől, jótól, megosztástól, értékektől…

 Az áldozat elszámolás, lelkiismeret és lehetőség. A mindent az anyagi létezéssel, érdekekkel magyarázó hangnak meg nem adva magunkat, egy magasabb rendű igazságossággal és lelkiismerettel kell néznünk az életet.

 És az áldozat önátadás. Az embernek a törvényes, megengedett és elfogadott mentén kell cselekednie. Mert nem biztos, hogy minden törvényes dolog megengedett, és hogy minden megengedett dolog elfogadott. A jogban a törvényeset, az iszlámban a megengedettet, lelkiismertünkben és szívünkben az elfogadottat kell keresnünk. Azonban a mindennapi életben sokszor ellentétesen cselekszünk. Sokszor nehéz a jónak, erénynek alárendelni magunkat. De bármilyen nehéz is, ha képesek lennénk szívből átadni ennek magunkat, az emberiség családjában nem maradnának megoldatlan kérdések.

Ha az áldozati állat vágásakor négyezer éves isteni parancsnak vetjük alá magunkat, az igazságnak is képesek vagyunk alávetni magunkat…

Abdurrahim Karakoc költő versében milyen szépen fejezi ki, hogy mindezen szépségekkel és igazsággal szemben mennyire semmik vagyunk:

„Az utak hosszúak, az utak keskenyek,

De szeretettel megrövidülnek.

Nyugodj, áldozat, legyél olyan, mint Iszmail:

Nem okozhat a kés fájdalmat neked.”

Azt kívánva, és azért fohászkodva, hogy képesek legyenek az elveknek, értékeknek, istenfélelemnek alávetni magukat, és a jóság érzésével megélni, köszöntöm önöket az áldozat ünnepe alkalmából. A nehézségek csökkennek, ha megosztjuk őket, a boldogság pedig növekszik. Kívánom, hogy az ünnep az emberiség családjának a fájdalom csökkenését, a nyugalom növekedését és a szívek boldogságát hozza el.