Az S400-asok, vagy az USA tengely eltolódása?

Előző írásunkban elmondtuk, hogy a Jaltai Konferencia után kialakított hidegháborús rend leomlott, de helyette még nem alakult ki másik. Az új világrend keresésében utaltunk az USA-, Oroszország- és Kína-tengelyre, s arra, hogy igazságosság-központú világrendre lenne szükség.

Az általános értékelések után folytathatjuk, ahol abbahagytuk, Törökországra és Törökország biztonsági igényeire fordítva a szót.

Törökország biztonsági igényei

Az I. Világháborúban területének jó részét elvesztő oszmán birodalom után alapított Török Köztársaság kisebb területen, de képes volt fenntartani létezését. Miután a Szovjetunió az 1940-es évek után nyíltan területi követeléssel lépett fel a tengerszorosokkal kapcsolatban, Törökország inkább a nyugati blokkal együtt kezdett cselekedni. 1952-ben a NATO tagja lett. A nyugati blokk Szovjetunió körülvételére irányuló politikájában Törökország is megtette a kötelességét, a NATO pedig támogatta Törökországot a nyíltan fenyegető Szovjetunió ellenében.

A hidegháború után a Szovjetunió megszűnt az első számú fenyegetés lenni a Nyugat számára. Törökország a nyugati blokkban, NATO-tagországként továbbra is megteszi kötelességét. Ezért cserébe azonban nem tapasztal hasonló hozzáállást a nyugati országoktól. Törökország szíriai menekültek millióit fogadta be, hozzájárulva a nyugati demokráciához és egyensúlyhoz, megakadályozva, hogy a nyugati országok még mélyebbre zuhanjanak a fasizmusba és nácizmusba. Ezzel szemben Törökországot magára hagyták a Szíriából származó biztonsági fenyegetésekkel szemben. Sőt, annak ellenére, hogy NATO-tag, főként az USA-központú politika nyíltan fenyegeti. Patriot rendszereket akart vásárolni, amit az USA elutasított, s a háború közepette kivonta az USA és Németország által hozott Patriotokat is.

Másrészt a terrorszervezetnek nyilvánított, Törökországban 50.000 ember halálát okozó PKK-val és szíriai szárnya, a PYD-vel az Egyesült Államok együttműködik, amit Törökország semmilyen körülmények között nem fogad el jogosnak, és úgy értékeli, hogy határai mentén egy terrorista államot próbálnak létrehozni. Törökország a legsúlyosabban reagált arra, hogy a PYD terrorszervezetet eddig 7.000 kamionnyi katonai felszereléssel támogatták.

Miután Törökország biztonsági igényeit figyelmen kívül hagyták s nem adták el a védelméhez szükséges felszerelést, elkerülhetetlen, hogy az önvédelem érdekében Törökország Oroszországgal, Kínával és más országokkal működjék együtt. Bármelyik párt is legyen kormányon, egyetlen, az ország jövőjére gondoló párt sem teheti meg, hogy ha a nyugati országoktól nem kap támogatást az ország védelméhez, ne keressen más alternatívát. Ha az ilyen irányú elvárásokat nem ostobasággal magyarázzuk, az egyetlen indok az, hogy még nehezebb helyzetbe hozzák Törökországot.

Az USA központváltása

Ma Németország, Japán, Dél-Korea még az USA biztonsági ernyője alatt van. Az USA ezen ernyője alatt fenntartják az egyensúlyt és növekedést. A hidegháború alatt Törökországnak is biztosítottak ilyen ernyőt. De a hidegháború után nemhogy biztonsági ernyő nincs, de nyíltan fenyegetik Törökországot. (Törökország-ellenes politika a Kelet-Földközi-tengeren, szíriai válság, FETÖ, S-400, Törökország kizárása az F-35-ösökből…)

Törökország a nyugati csoportban, NATO-tagként évek óta túlteljesíti kötelességét, sokkal többet ad, mint amennyit kapott. Ma sincs változás Törökország hozzáállásában. Ezért annak ellenére, amit a nyugati és nyugatiakat pártoló gondolkodók évek óta hangsúlyoznak, nem Törökország váltott központot, hanem általában a Nyugat, és különösen az Egyesült Államok.

Az Egyesült Államok központjának elcsúszása nemcsak Törökországra irányul. Szomszédai, Mexikó, Kanada és az Európai Unió-tagországok is ezzel a váltással néznek szembe. Ebből származik az Iránnak, Észak-Koreával. A latin-amerikai országokkal, Oroszországgal és Kínával szemben kialakult feszültség is.

Az USA központváltásának oka egy külön írás témája lehetne. Ezek az okok nemcsak a hidegháború után változó prioritások között keresendők, hozzájárul az is, hogy az USA és a nyugati országok nem nyertek eleget a globalizáció folyamatából, s ezért az USA fél, hogy elveszíti a globális vezető pozíciót, s a korábbi nyílt és versenyszellemű politika helyett épp ellenkező politikát követ.

A NATO és az USA hozzáállása közötti különbség

PatrickShanahan amerikai védelmi miniszter-helyettes Hulusi Akar török védelmi miniszternek küldött levelében kijelentette: az S-400-asok vásárlása káros az Egyesült Államokkal és a NATO-val folytatott együttműködésre, s a hadiipari szektorra, gazdasági célokra, fejlődésre és nemzetközi kereskedelemre káros hatásai lesznek. Shanahan azt is kifejtette: ha Törökország megveszi az S-400-asokat, nem vásárolhat F-35-ösöket.

Ez a levél önmagában is azt mutatja, hogy semmilyen fontosságot nem tulajdonítanak Törökország önvédelmi igényeinek. A már számos országban jelen lévő F-35-ösökre vonatkozó szerződés – melyek gyártásában Törökország is partner lett - egyoldalú felmondásával fenyegetőznek.

Azt, hogy nem igaz Shanahan állítása, mely szerint az S-400-asok vásárlása árt Törökország NATO-kapcsolatainak, látogatása során maga a NATO-főtitkár jelentette ki. Jens Stoltenberg főtitkár rámutatott: a NATO-tagországoknak jogukban áll megvédeni magukat.

Végeredményben Törökország az az ország, melynek hozzáállása legkevesebbet változott a nyugati országok és az Egyesült Államok irányába. Törökország nem akar véget vetni történelmi szövetségeinek sem. A hozzáállás változása, vagy a központ elmozdulása a Törökország biztonságát semmibe vevő, terrorszervezetekkel együttműködő, a határ mentén terrorista államot kialakítani próbáló nyugati országok, s különösen az Egyesült Államok sajátja. A hidegháborús időkhöz hasonlítva, ha a Nyugaton ilyen egyértelmű központváltás érzékelhető, Törökország miért mondjon le arról, hogy az S-400-asokkal vagy hasonló eszközökkel védje saját biztonságát?

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését ismertettük a témában...