A török kormány nem hajol meg a nyomás előtt az S-400-asok témájában

Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök 2019. június 12-i legutóbbi nyilatkozatában kijelentette: „Nem azt mondom, hogy Törökország S-400-asokat fog venni Oroszországtól, hanem azt, hogy vett. Ezt az ügyletet befejeztük. A kedvező ár mellett arról is szerződést írtunk alá, hogy Törökország a közös gyártásban is részt vehet. Remélhetőleg rövid időn belül megérkeznek. Nem gondoljuk, hogy a szíriai válság és az S-400-asok és F-35-ösök témája külön téma.”

Szintén június 12-én, Oroszország Napján Oroszország ankarai nagykövete, Alekszej Jehrov is kijelentette: Oroszország nem változtat álláspontján az S-400-asok témájában, Törökország és Oroszország technikai csapatai folytatják a közös munkát.

A közlemények is igazolják, hogy az Egyesült Államok és a NATO nyomása ellenére Törökország új és fontos hozzáállást tanúsít. Bejelentette, hogy júliusig elkezdik Törökországba hozni az S-400-asok első alkatrészeit. Az Oroszország – Törökország közötti szerződés alapján az S-400-asokat csak török fennhatóságú területeken használhatják. Ezek szerint nem érvényes az az utóbbi időben felmerült vita sem, hogy Törökország eladja-e a megvásárolt rendszert harmadik országnak. Azonban ha az Egyesült Államokkal elmélyül a válság, Törökország a saját bázisán, az Észak-ciprusi Török Köztársaságban (KKTC) is felállíthatja a rendszereket.

Törökország védelmi fegyvernek veszi az S-400-asokat

Az, hogy Törökországnak légvédelmi rendszerre van szüksége, nem egyéves történet, az elmúlt 10 évben ügyködik e szükséglet kielégítésén. De mért érezte szükségét Törökország az S-400-asok vásárlásának? Mert a NATO-szövetséges Egyesült Államok nem adott kedvező választ a Patriot-rakétarendszer vásárlására vonatozó felkérésére. Ezért alternatív megoldások felé fordult, s Oroszország javaslatát értékelve az S-400-asok vásárlása mellett döntött. De az ezt követő időszakban az S-400 ügye túllépett a katonai rendszer keretei, s az Egyesült Államok politikai ügyet próbál csinálni belőle.

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma gyakorta hangoztatja: ha Törökország megveszi az S-400-asokat, különféle megszorításokat fognak érvénybe léptetni. Sőt, legutóbb Shanahan külügyminiszter-helyettes Akar török külügyminiszternek írt levelében a megszorítások mellett fenyegette is a szövetséges Törökországot. Az Egyesült Államok ezen viselkedése nem illik sem a szövetségesi státuszhoz, sem a diplomáciához.

Törökország nem támadó fegyvernek veszi az S-400-asokat. Ezek védelmi fegyverek. Az olyan országoknak, amelyek nem tervezik megtámadni Törökországot, nem kell aggódniuk miattuk. Az USA az S-400-asok kapcsán azt feltételezi, hogy megszerezhetik az újonnan piacra került F-5-ösök rendszerét, s nem felelnek meg a NATO-nak. De Törökország azon javaslatát, hogy állítsanak fel közös vizsgálóbizottságot, s ha a feltételezés beigazolódik, lemondhat tervéről, az Egyesült Államok nem fogadta el – ezzel bizonyos szempontból beismerve, hogy állításai nem igazak.

Mivel a Törökország vásárolta S-400-asok külön rendszeren működnek, s irányításuk teljesen Törökország kezében lesz, nem lehetséges, hogy rajtuk keresztül Oroszország megszerezze az F-35-ösök titkait.

Az Egyesült Államok a terrorszervezetekkel fenntartott kapcsolatai által semmibe veszi Törökország szövetségesi jogait.

Ha az amerikai Kongresszus által tavaly kiadott „Az Amerikai ellenségei elleni embargóra vonatkozó törvényt” (CAATSA) Törökországra alkalmazzák, az olyan térségi fordulat lehet, amely az egész világot befolyásolja. A NATO és Európa politikája Törökország nélkül elsősorban a Fekete-tengeren, de a Földközi-tengeren, Dél-Európában, a Balkánon, a Közel-Keleten és hasonló területeken igen költséges és eredménytelen lehet.

Az Egyesült Államok azzal vádolja Törökországot, hogy az S-400-asok vásárlásával megsérti a szövetségesi jogokat. Azonban azt nem említi, hogy a szövetséges Törökország évek óta akart tőlük Patriot-rendszereket vásárolni, de nem adtak. Illetve a Törökországban 2016. július 15-én 200 ember halálát és több mint 2000 ember sérülését okozó puccskísérlet elkövetője, a FETÖ terrorszervezet vezetőjét Amerikában fogadták be, s szemet hunytak afelett, hogy a terrorszervezet tagjai menedékjogot kaptak az Egyesült Államokban, amivel valójában ők sértik meg a szövetségesi jogokat. Valamint az sem éppen a szövetségről szól, hogy a Törökországban 1980-2019 között 40.000 ember halálát okozó PKK-PYD terrorszervezettel is együttműködnek Észak-Szíriában, s kamionszámra küldik nekik a fegyvereket.

Az Egyesült Államok az egész világot fenyegetve hagyja figyelmen kívül a nemzetközi jogot

Az Egyesült Államok csak a saját érdekei kapcsán beszél a szövetségesek jogairól. Hasonlóképpen azt mondja, hogy Németország nélküle ne csinálja az Északi Áramlat 2 gázvezetéket, Európa az engedélye nélkül ne hozzon létre hadsereget, az egész világot a Kereskedelmi Világszervezet szabályait megsértve embargóval fenyegeti – ilyenkor eszébe sem jutnak a szövetségesi jogok.

Mondhatjuk, hogy mivel a térségi fenyegetések ellenére hosszú ideje légvédelmi megoldást kereső Törökország igényeit NATO-szövetségesei semmibe vették, kénytelen volt Oroszországtól megvenni az S-400-asokat.

Miután az Egyesült Államok Oroszország, Észak-Korea, Irán, Kína és Venezuela után Törökország ellen is egyoldalú megszorításokra készül, eljött az idő, hogy már az európai országok se tűrjék szótlanul az USA egyoldalú politikáját. Ha az európai országok szótlanul tűrik ezt, Törökország nélkül saját biztonságukat is kockáztatják, és az USA egyoldalú politikája egy napon őket is befolyásolni fogja.

A NATO legfontosabb tagjaként Törökország megtette minden kötelességét

Az Egyesült Államoknak és Európának elsősorban azt kell megértenie, hogy Törökország egyetlen ország ellen sem vásárolta az S-400-asokat. A világ társadalmait nem fogja meggyőzni, hogy miközben a válságövezetekben számtalan probléma áll fenn, egy védelmi rendszert fenyegetésként lássanak. Törökország évek óta elsősorban Afganisztánban, de Koszovóban, a Fekete-tengeren, Szíriában, Boszniában is a NATO legaktívabb partnere. Ha az USA politikájával el akarja szigetelni Törökországot, ez nem fog sikerülni, és kiváltja a török társadalom reakcióját. Törökország hadiipari szükségleteinek külföldről fedezendő részét Oroszországból és Kínából lesz kénytelen fedezni. Az amerikai megszorításokkal szemben születő űrt politikai, gazdasági vagy katonai értelemben más országok töltik be, aminek hatására az Egyesült Államok akár teljesen is elveszítheti Törökországot.

Törökország döntését az S-400-asok ügyében a szuverenitás fényében kell értelmezni. Törökország úgy döntött, hogy légvédelmi szükségleteit a legalkalmasabb rendszer és eladó átlal fedezi. Az amerikai kormány nem adta el a Patriot rendszereket, ezért Törökország természetesen más eladók felé fordult. Az amerikai kormány a CAATSA-t ürügyként felhozva politikai és katonai megszorításokat alkalmazhat Törökország ellen, aminek gazdasági következményei is lesznek. De ezek a megszorítások közép- és hosszútávon nem fogják Törökország viselkedésére a kívánt hatást gyakorolni. A Törökország társadalom a történelem során mindig az elnyomottak igazsága mellett álló, a demokráciában hívő nemzet volt. Az Egyesült Államok azt gondolja, hogy elérheti célját, ha bünteti Törökországot, ám ezzel épp ellenkező hatást fog kiváltani.

Az a nap fog békét és nyugalmat hozni az egész világnak, amikor az erős országok megértik: a gyengének hitt országokat elnyomva vagy fenyegetve nem hozhatnak békét a világnak.