Çatalhöyük

Az emberfia 100 ezer éven át barlangban és sziklák között élt, majd a mainaptól összesen 9400 évvel ezelőtt az újkőkorszakban a világ első falvait hozta létre, melyek közé tartozik a Konya városában található Çatalhöyük.  A neolit-kori település  Konya várostól délkeletre, mely most régészeti lelőhely. 

A régészek eddig 14 réteget tártak fel, amelyek összességében elérik a mintegy 15 méteres vastagságot.Arra számítanak, hogy több mint nyolcezer ember élt ezen a településen.

A település lakói már foglalkoztak mezőgazdasággal. A  szarvasmarhát már háziasították, de a vadászat állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. Első gabonát termeltek. Çatalhöyükben első szabók is éltek. Nagyvalószínűséggel a térség első kereskedői egymással árut cseréltek.Çatalhöyükben meglehetősen alacsony szintre jutott a fazekasság, az edények többsége különféle puhafákból, például fenyőből készült. A lelőhely egyik különlegessége, hogy egyes házakról szinte biztosan kijelenthető: szentélyek voltak. Az emberek a búzától a mandulafáig szinte mindent termesztettek a városfalon túl, a falakba elhunyt bikák koponyáit falazták, a padló alá pedig szeretteik földi maradványait temették. A vaskor előtt élt írástudatlan nép társadalmilag összetett volt, amit a művészetek és a rítusok is bizonyítanak. Továbbra sem tudni, hogy a város minek következtében néptelenedett el.

Miután 1958-ban a részészek rábukkantak első ízben Çatalhöyükre, nagy kutatásokba kezdtek. A leletekből állandó kiállítás látható Ankara városában, az Anatóliai Civilizációk Múzeumában. A világ ismert legrégibb faltérképe a Çatalhöyükben látható térkép.  A bikafejű szobrákkal díszítették a szent helyeket.
A házak egymáshoz tapasztva, nem ritkán közös falakkal épültek. Sokuk emeletes volt, és a tetőn keresztül lehetett bejutni a kicsiny, nagy valószínűséggel egyetlen családnak otthont adó lakótérbe. Az egyes lakóhelyiségeken kívűl pincék is voltak.  Çatalhöyük lakói halottaikat a lakótér alá temették, bár a csontok elrendezése és festésük több esetben arra utal, hogy a család tagjai szerint a halottak velük tovvább folytatja az életet. A legtöbb csontvázat zsugorított helyzetben, bal oldalon fekve találták a régészek. Néhol a lakóépületen belül emberi koponyákat helyeztek el.
Részészek szerint nagyon élénk volt a kereskedelem. Gabonafélék mellett, borsót, sót és értékes köveket használtak a lakók. 
A James Mellaart által 1958-ban feltárt Catalhöyük a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt újkőkori település a világon. 2012-ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánított ősi anatóliai várost gyakran a legelső településnek is mondják, amely egy 9-7 ezer évvel ezelőtt virágzó, városépítő, földműveléssel foglalkozó civilizáció része volt a mai Törökország déli-középső részén. Catalhöyükben a városszerkezet a legérdekesebb, amihez foghatót nem ismerni a történelemből. A mai fogalmunk alapján ismert utca nem létezett, a házak szorosan egymás mellé épültek, ahova a „tetőn” át, nagyobb lyukakon keresztül lehetett bejutni.
A 2012-ben az UNESCO világörökség listájára felvett Çatalhöyük páratlan települési hely az egész emberiség számára kulturális és igazgatási gazdagságára való tekintettel.
Valóban nagy fényt derítenek az egész emberiség történetére a térségben rábukkant leletek.